Láma Ngawang, a Magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség szellemi vezetője: “A tanítás csak útmutatást ad, olyan, mint egy bizonyos irányba mutató ujj. Ennél többre a tanítás nem képes. Azután a mi dolgunk, hogy elinduljunk abba az irányba, és eljussunk oda, ahova az ujj mutat. Az út végigjárása a mi dolgunk, amihez szorgalmas, kitartó munkára van szükségünk. Enélkül a tanítás nem ér semmit, csak időtöltés.” A Szkíta Bölcs Buddha által tanított Belső Ösvény a gyakorlati megvalósítás útja, tanításai és gyakorlatai életünk minden területét felölelik.

A gyakorlatok által megtapasztalhatjuk bensőnk legigazabb természetét, melynek igazsága olyannyira egyetemes, emberi és időtlen, hogy meghalad minden korlátot, még a vallásokon is túlmutat. A Belső Ösvény a belső igazság feltárásának útja. Önmagunk természetének megismerésén keresztül vezet el a teljesség valóságos megtapasztalásához, amely mint lehetőség jelen van mindannyiunk bensőjében. A Belső Ösvény gyakorlói nem hisznek a kívülről jövő megváltásban. Az ösvény önmagunk megismerésén át vezet a belső béke és függetlenség állapotához.

A szemlélődés gyakorlatán keresztül elkezdjük látni elménk eredeti állapotának egyszerűségét, és azt is, hogy a zavarosság, rohanás és erőszakosság hogyan lép fel bennünk azáltal, hogy lényünk békés természetét semmibe vesszük. E tapasztalás által az önmagunkról alkotott megmerevedett képzeteink átlátszóvá válnak, feloldódnak, és felismerjük a pusztán látszólagos érvényességét mindannak, amit jelenleg énünkről tartunk.

A nem-ártás Keskeny Útja

Amint az ösvényen haladunk, észrevesszük, hogyan tárul fel környezetünk, a világ, mivel már többé nem foglal el bennünket teljesen elménk én-központú kavargása. E tisztánlátás frissességében felfedezzük, hogy ugyanúgy, mint énünk, a világ jelenségei sem mereven lehatárolt dolgok. Ezzel együtt látjuk azt is, hogy a világban tapasztalt szenvedést az énünkről és a jelenségekről alkotott téves képzeteink okozzák. Belátjuk, hogy azok a bölcseleti, lélektani és vallási eszmék, amelyek az örökkévalóságra alapulnak, és kívülről jövő szabadítással kecsegtetnek, nem mások, mint az én-központú, zavaros elme által teremtett hiedelmek.

Így a szemlélődés gyakorlata által felfedezzük önállóságunkat – azt, hogy ne várjunk segítséget önmagunkon kívülről. A gyakorlatot kiterjesztjük egész életünkre, tehát a hétköznapi tevékenységeinkre is, és képesek leszünk megszabadítani önmagunkat a személyes zűrzavarunktól, szenvedésünktől. Eljutunk oda, hogy többé nem ártunk sem önmagunknak, sem másoknak. Ez az ösvény első, alapvető lépése, a Keskeny Út, az egyéni megszabadulás gyakorlata, amely fejlődésünk minden további fokozatának a nélkülözhetetlen alapja.

Az együttérzés Széles Útja

A következő lépés, a Széles Út, túllép az egyéni megszabadulás ösztönzésén. E magatartás alapvetően a mások megsegítésére irányul, elfogadva mindazt a kihívást, amit a világ támaszt, ezért ez egy vég nélküli utazás. A gyakorló megismeri elméje feltétel nélküli, tökéletesen nyitott természetét, amelyben feloldódik minden elválasztó határ önmaga, mások és a világ között. Ez az élmény óriási teret és távlatot nyit. E térben nincs semmi, ami akadályozhatna, s e távlatban nincs elválasztottság a tapasztaló és tapasztalása között. Tisztán észleljük a dolgokat, ahogyan azok vannak, szűrők és torzítások nélkül.

Ez a tiszta, megkülönböztető tudás, amely látja, hogy az “én” és a “más” – a tapasztaló és a tapasztalt jelenség – nincs elválasztva egymástól, ezért önmagunk megvilágosodása sem választható el mások megvilágosodásától. Így születik meg a feltételektől és elfogultságtól mentes együttérzés. Mélységes érdeklődés és törődés kél bennünk mások iránt, akik szenvedése nem különbözik a miénktől. Ezzel kezdődik a Széles Út alapvető gyakorlata: önmagunk behelyettesítése mások helyzetébe. E behelyettesítés azt jelenti, hogy megadunk másoknak minden szükséges segítséget – jóságot, józanságot és szeretetet.

Cserébe hajlandóak vagyunk magunkra vállalni mások fájdalmát, zavarodottságát és önámítását. Vállaljuk a felelősséget minden adódó bajért – nem azért, hogy mártírokká váljunk, hanem mert érezzük, hogy végtelen tartalékokkal rendelkezünk jóságból és józanságból, amit szívesen megosztunk másokkal.

A rendíthetetlenség Gyémánt Útja

Amint teljesen elengedtük a birtokbavétel és a merev rögzítés szokásait, képessé válunk arra, hogy elménk természetes jóságában nyugodjunk. Ekkor minden csapongó gondolatot és érzelmet – szenvedélyt, erőszakosságot és tompaságot – az elménk puszta fodrozódásának tekintünk. Ebből azután kezdjük észrevenni, hogy létezik egy nagyobb távlat a birtokbavételen és a merev rögzítésen túl. Ez a távlat nagyon szilárd és végleges, de nem a zavaros elme szűklátókörű módján, hanem mint a Nap, amely mindig ragyog a felhők felett is.

Ez az új távlat egy erőteljes, valós és ronthatatlan létállapot, amely, mint a Nap folytonos, és nincs alávetve sem növekedésnek, sem elfogyásnak. Ez az állapot a gyémánttermészetünk, ahol a gyémánt a ronthatatlanság minőségét jelöli. A gyémánttermészet az a szilárd, rendíthetetlen minőségünk, amely túl van az énhez ragaszkodás zavaros állapotán, és amely a Gyémánt Út alapját képezi.

A tanító szerepe

A Belső Ösvényen a tanító fontos szerepet játszik. Ő az ösvény és a tanítás valóságának élő megtestesülése, egy igaz barát, aki hajlandó megosztani életünket, és együtt haladni velünk az ösvényen. Amint észrevesszük, hogy a gyémánttermészet testet ölt benne, mélységes tisztelet kél bennünk iránta, és vágyakozás, hogy tudását átadja nekünk. Azonban a Gyémánt Út veszélyessé is válhat, ezért egy olyan tanítóra van szükségünk, aki jól ismer és megért bennünket is, és a gyakorlást is uralja, és aki e kettőt képes egyesíteni.

A szent látásmód

Gyakorlásunk eredményeképp egyre nagyobb melegség és gyengédség érzése tölt el. Ezért képesek vagyunk ellazulni, és friss szemmel tekinteni a jelenségvilágra. Azt találjuk, hogy az élet egy könnyű, természetes folyamat is lehet. Minthogy nincs többé szükség küzdelemre, kezdjük érezni a jóságot mindenben – hatalmas szabadságot és szentséget tapasztalunk mindenütt. Ez a tiszta, szent észlelés állapota; tiszta abban az értelemben, hogy túl van minden bebörtönzöttségen. Mind önmagunkat, mind a világot természetesen jónak és feltétel nélkül szabadnak éljük át.

A meghatalmazás

A meghatalmazás elve az, hogy a tanító elméje találkozik a tanítvány elméjével. Mivel a tanítvány képes teljesen megnyílni a tanító felé, a meghatalmazás szertartása alatt a tanító át tudja közvetlenül adni a Gyémánt Út erejét és éberségét. A tanítvány teste, beszéde és tudata megtisztul, és elnyeri az erőt és képességet ahhoz, hogy megvalósítsa a gyémánt testet, gyémánt beszédet és gyémánt szellemet.

A gyémánt test

A gyémánt test, beszéd és szellem megvalósulása a tökéletes megvilágosodás állapota, és túl van a lét – nemlét, élet – halál, egészség – betegség kettősségén és minden más kettősségen. Ez az igaz természetünk állapota, amelyet a tiszta tudás végtelen nyitottsága, a mindent átölelő, határtalan együttérzés melegsége, és a szabadság mérhetetlen öröme jellemez.

Ez az öröm a börtönből szabadulás érzése, a korlátlan tágasságé, amely a lét kettősségeinek átlátásából születik, és abból az élményből, hogy az igazság lényege, a tér lényege elérhető itt, ezen a szent helyen. Az elme természetének szabadsága mérhetetlen, kimondhatatlan, megfoghatatlan. E megfoghatatlan térélmény és teljes szabadság óriási örömmel jár. Az ilyen örömnek nem feltétele még a szabadságélmény sem – ez az öröm önmagától született, természetes.

Minden lény megsegítése

Az öröm és szabadság élményével a saját javunk tökéletesen beteljesül. Azonban a Megvilágosult, a szenvedő lények iránt érzett feltétlen elkötelezettsége révén, folytatja az emberek, állatok és láthatatlan lények segítését mindaddig, míg szenvedés van a világon. A lények javának beteljesítéséért számtalan alakban jelenik meg a világ számtalan pontján, és minden egyes lényt oly módon segít, amely ott és akkor a leghatékonyabb.

Védelmet, élelmet, gyógyulást nyújt, és fáradhatatlanul vezeti a lét minden vándorát a szenvedés állapotából a tökéletes boldogság felé. A Belső Ösvény alapján adott magyarázatok önmagunk természete megismerésének és belső fejlődésünknek gyakorlati ösvényére vezethetnek bennünket, és az ösvényt végigjárva eljuthatunk a belső igazság – önmagunk igaz természete – végső megtapasztalásához. Ennek az a módja, hogy megtanuljuk, és életünk részévé tesszük az ösvény gyakorlatait. Élő útmutatás mellett és szorgalmas gyakorlással beteljesíthetjük önmagunk és a világ számtalan lénye végső javát, ugyanúgy, ahogy azt a Belső Ösvény megszámlálhatatlan gyakorlója időtlen idők óta tette, és ma is teszi.

Buddha mondta: Ó tudós, bölcs emberek, Amint az aranyműves, vásárlás előtt, Az aranyat jól megvizsgálja, Égetve, vágva és csiszolva – Éppúgy vizsgáljátok meg s fogadjátok el szavaim, S ne puszta tiszteletből irántam.

KÖNYVAJÁNLÓ:
Dzsamgön Kongtrul: A bizonyosság fáklyája
Láma Csöpel: Menedék, Buddha, Tan, Közösség
Láma Ngawang: A belső ösvény kulcsa
Cültrim Rinpocse: A megvilágosulás szellemének ereje