A MEDITÁCIÓ
Mi a buddhizmus?
A buddhizmus tudatos életet jelent. Teljes élet, jelenben lét, nyitott tudattal. Bátran szembenézni a kihívásokkal, meglátni a lehetőségeket, és a választáshoz rendelkezni szabadsággal, bölcsességgel, szeretettel, természetességgel, erővel és magabiztossággal. A buddhista gyakorlás életünk minden területére és mozzanatára kiterjed.

Belső világunk – a leghatalmasabb világ
A buddhizmus felfedező út, mely elvezet bennünket önmagunkhoz. Amikor a buddhizmust tanulmányozzuk, belső utazásra indulunk. A fő gyakorlat a meditáció, melyben önmagunkat tárjuk fel, megismerkedünk saját bensőnk természetével, belső erőnkkel és belső világunkkal, amely a leghatalmasabb világ. Megismerkedünk alapvető jóság természetünkkel, a buddha-természetünkkel, a bennünk élő buddhával.

Felébred a bennünk szunnyadó kreativitás
A meditáció útján haladva, egyre tisztábban látjuk önmagunkat és a világot, így egyre inkább felébrednek a bennünk szunnyadó kreativitás végtelen dinamikus erői. Egyre inkább képessé válunk levetkőzni és meghaladni önámításunk álarcait, az önmagunkra és a világra vetített kicsinyes, szűkös, zavaros képünket, a kényszerűség beidegződött mechanizmusaival együtt. A buddhista gyakorló nyitottan, örömmel vállal közösséget a világ lényeivel, és nyitott szívvel, bátor helytállással végzi az egyetemes közösségben ráháruló feladatát.

Vallás-e a buddhizmus?
A buddhizmus a belső fejlődés útja. Nem állít a középpontba egy felsőrendű lényt, vagy isten-képzetet – Buddha nem volt isten, ember volt, aki a saját tudatát képezve eljutott a megvilágosulásig. Nem tanított istenekről, nem nyilatkoztatott ki örök érvényű dogmákat, megkérdőjelezhetetlen igazságokat. Arra buzdított, keressük meg azt az utat, amelyet tökéletesen a sajátunknak élünk meg, találjuk meg azt az igazságot, amelyet száz százalékban elfogadunk a magunkénak, és teremtsünk olyan életet, amelynek minden pillanatát a teljesség erejével éljük át. A buddhizmus az életünk gyakorlati dolgaira fekteti a hangsúlyt. Nincsenek dogmák, a valóságról első kézből szerzett eleven tapasztalás a döntő.

Képeznünk kell a tudatunkat
A gyűlölet, a fösvénység, a féltékenység, az ostobaság mindenki szemében rossz dolgok, a szeretet, a kedvesség, a segítőkészség pedig jó – a gyakorlatban azonban mégsem vagyunk képesek eszerint élni, mert a tudatunk gyenge, fejletlen, öntörvényű. Képeznünk kell a tudatunkat, hogy megtanulhassunk bánni vele. A gyakorló a saját tudatát képezi, arra törekszik, hogy teljesebb gyakorlati tudást szerezzen a tudata és az érzelmei világáról, a tudata működéséről. A buddhista tanítások ezért nagy hangsúlyt fektetnek tudatunk, érzelmeink, pszichológiánk alapos kifejtésére, és a tudat képzésének gyakorlati módszereire.

Teljes emberré válhatunk, aki teljes életet él
Mindannyian tudjuk már, hogy bár az egészséges élethez elengedhetetlen anyagi feltételekre minden embernek szüksége van, a technológia fejlődése, és az életszínvonal emelkedése önmagában nem képes kielégíteni a vágyainkat, és megoldani az érzelmi problémáinkat. A valódi boldogság kulcsát máshol kell keresnünk. Minden ember ösztönösen keresi a boldogságot, Kelet vagy Nyugat, régmúlt vagy ma – nincs különbség e szempontból. Mindenki ugyanezzel van elfoglalva évezredek óta. Ám ha valaki a boldogságot az anyagi javak birtoklásától, a sikertől, az elismeréstől vagy a hatalomtól várja, az úgy tesz, mint egy hajó kormányosa, aki a kormánykereket a tengerbe dobja, és azt várja, hogy majd a hullámok elviszik hajóját a céljához. Túlságosan belebonyolódtunk a ragaszkodásunk tárgyaiba – buddhista szempontból ez egészségtelen. A meditáció útja a folyamatos nyitás, jelenben lét, kutatás, tanulás, átértékelés, megújulás. A kulcsszó a tudat megnyitása, tágítása. Ez hatalmas örömet és frissességet hoz az életünkbe. Teljes emberré válhatunk, aki teljes életet él.

A meditáció a tudat művészete
A buddhizmusban nagy szerepe van a józan gondolkodásnak, ám itt ne gondoljunk valami egyoldalú száraz tudományosságra. A szív és az intuíció főszerepet kap a gyakorlásban. A meditáció a legmagasabb rendű művészet, melynek nyersanyaga maga a tudat. Ahogyan a szobrász dolgozik az agyaggal, az író a nyelvvel, a táncos a mozgással, a festő a színekkel, a zenész a hanggal – ugyanolyan kreatívan dolgozik a meditáló a saját tudatával.

Miért meditáljunk?
Azért meditálunk, hogy tapasztalatot szerezzünk tudatunk működéséről, és erős, jól képzett, fejlett tudatunk legyen. Nem azért, hogy kipróbáljunk egy keleti filozófiát, vagy átvegyünk egy idegen életmódot. A tudattal folytatott munka nem igényel változtatásokat a külső életmódunkban, családi életünkben, munkánkban, étkezésünkben. A meditációban azzal az alapvető energiával dolgozunk, amely már most a miénk: a testünk, beszédünk és tudatunk energiájával: – Mi az? – Honnan jön? – Miért csinálja azt, amit csinál? – mindez nem egy külső keresés, hanem a saját tudatunkban végzett vizsgálódás.

Mi a meditáció?
A meditáció nem vallásos tevékenység, és nem csak kiváltságosaknak szól – mindenkinek van teste, beszéde és tudata. Mindazok, akik tudata zabolátlanul csapong, a zavaros tudatállapotok, és az általuk okozott kellemetlenségek elszenvedői lesznek újra és újra, ezért szükségünk van rá, hogy tisztán lássuk, mi történik a tudatunkban. A meditáció a saját tudatunkkal folytatott kutató és alkotó munka. A tudat olyan, mint egy nagy város központi villanyerőműve, szellemi energiája meghatározza, hogy a testünk, beszédünk és tudatunk cselekedetei pozitívak vagy negatívak lesznek-e, és ezáltal a boldogság vagy a szenvedés forrásaivá válnak-e. Minden energiánk a tudatból ered. Ezért fontos mindig tudatában lenni, mi folyik a tudatban, és tisztán látni, hogy természetes, egészséges – avagy zavaros, elferdült módon működik-e.

KÖNYVAJÁNLÓ:  Láma Csöpel – Miért meditáljunk? Kérdések a meditációról és a buddhizmusról