Amit Őszentsége a Dalai Láma adott a világnak

Írta Szögyál Rinpocse, Őszentsége 74. születésnapjára

Őszentsége a Dalai Láma 74. születésnapját ünnepeljük, és engem kértek fel, hogy beszéljek róla és arról, hogy mit adott a világnak. Különösen megindító ez számomra, mert élénken emlékszem Őszentsége 1973-as nagy-britanniai látogatására, amely a legelső nyugati utazása volt. Abban a megtiszteltetésben és áldásban részesültem, hogy némiképp közreműködhettem ebben a látogatásban. Akkor azonban még el sem tudtuk képzelni, milyen hatást és befolyást gyakorol majd Őszentsége a világra.

Korunk egyik legnagyobb vezetője

Őszentsége korunk egyik legnagyobb vezetőjének bizonyult, a világ egyik vezetője, és hatalmas erkölcsi tekintéllyel rendelkező alakja, akit világszerte tisztelet övez, mind állami vezetők, vallási vezetők, Nobel-Békedíjas társai, tudósok, filozófusok, mind pedig egyszerű jóakaratú emberek részéről világszerte.

Milliók életét változtatta meg

Az emberek – legyenek gazdagok vagy szegények, kövessenek bármilyen vallást – nagy spirituális vezetőként, a béke szószólójaként és az emberi értékek bajnokaként tisztelik és szeretik. Üzenete az együttérzésről számtalan ember szívét érinti meg, akiknek ő a remény és az önbizalom forrása mai zavaros világunkban. Nem túlzás azt állítani, hogy milliók életét változtatta meg, mert azok az értékek, amelyeket Őszentsége támogat – szeretet, megbocsátás, tolerancia, másokkal való törődés – valójában a belső erő, önbizalom és boldogság kulcsai, amelyeket ma mindannyian keresünk.

Őszentsége megmutatta, hogy ezek az értékek nem csupán a vallások dolgai, hanem az emberiség egésze túlélésének egyetemes és életbevágó kérdései. „Az új évezred etikája” című könyvében például figyelemreméltó elképzelést állít fel arról, hogyan fejleszthetjük mindannyian ezeket az értékeket, hogy világunkat élhetőbb, békésebb hellyé tegyük.

Az egyetemes felelősség és az együttérzés üzenetét közvetíti

Őszentsége látomásának és eredményeinek a skálája egyszerűen ámulatba ejtő. Csak meg kell nézni, hány országban utazik, mennyi feladatot végez el, vagy csak a számát azoknak az embereknek, akiket elér és megérint. Egész életét arra tette fel, hogy előmozdítsa az emberiség javát. Közel negyven év óta utazik szerte a világban azért, hogy az egyetemes felelősség és az együttérzés üzenetét közvetítse, amely üzenet egyre fontosabbá és időszerűbbé válik minden nap elteltével.

Teszi, amit mond

Őszentsége a Dalai Láma az a típusú vezető, aki tökéletesen megtestesíti üzenetét: „teszi, amit mond”. Valaki, aki vele együtt dolgozott, ezt mondta róla:

„Tökéletesen eggyé vált a munkájával. A személyes élete és a munkája teljesen egyesült, annyira, hogy nincs is különbség a spirituális és a személyes élete között, a magánélete és a munkája között. Minthogy így önmagából nem különít el semmilyen tevékenységet „munka” céljára, azt is mondhatnánk, hogy nincs munkája. Gyakran megcsodáltam, hogyan viszi magával teljes önmagát, bárhova megy is – ugyanaz volt minden helyzetben. Nincs „munkán kívüli” személyisége; ő az, aki, akár dolgozik, akár otthon van. Ez a fajta élet egy nagy szabadságérzetet foglalhat magában.”

Rendíthetetlen béke és megelégedettség

Őszentségéből rendíthetetlen béke és megelégedettség árad, akár Kongresszusi Aranymedált kap az Egyesült Államok elnökétől, akár ételt oszt a hajléktalanoknak, ahogy azt legújabban Amerikában tette. Nagyon jól emlékszem arra a napra, amikor 1989 októberében Nobel-Békedíjjal tüntették ki. A következő napon egy nagyszabású buddhista tanításba kezdett a Rigpa közösség kérésére Kaliforniában. Amikor gratuláltam neki, így felelt:

„Ezt a díjat indíttatásom és annak őszintesége iránti elismerésnek tekintem. Ez a díj lényegét tekintve nem ezt a Tenzin Gyaco nevű szerzetest illeti meg, hanem az önzetlenség őszinte szándékát.”

„Minden emberi lény rendelkezik ugyanazzal a képességgel az együttérzésre – a kérdés csak az, hogy valóban törődünk-e ezzel a képességünkkel, fejlesztjük és gyümölcsöztetjük-e a mindennapi életünkben. Azt remélem, hogy egyre több ember ismeri fel az együttérzés értékeit, és így rálép az önzetlenség útjára.”

„Magamat egyszerű buddhista szerzetesnek tartom”

„Ami engem illet, mióta buddhista szerzetes vagyok, ez a küldetésem – mert magamat egyszerű buddhista szerzetesnek tartom, se többnek, se kevesebbnek.”

Vizsgáljuk meg röviden Őszentsége filozófiáját. Először is mindig egymásrautaltságunkat hangsúlyozza, azt a tényt, hogy mindannyian mély kapcsolatban állunk egymással és a környezetünkkel. Amikor tavaly Lerab Ling-be, a francia Rigpa központba látogatott, hogy felavassa az új templomunkat, ezt mondta:

A kölcsönös függés szemlélete egy holisztikusabb látásmódot biztosít

,,Az egymásrautaltság elve alkalmazható és helytálló az emberi élet minden területén – a gazdaságban, a környezetvédelemben, a vallások közötti harmóniában, a nemzetközi kapcsolatokban, még az egészségünkben is. Hogy miért ilyen helytálló, annak oka az, hogy a kölcsönös függés szemlélete egy holisztikusabb látásmódot biztosít.”

Ha észrevesszük, hogy minden, amit tapasztalunk és észlelünk, egymással kapcsolatos okok és feltételek sorozatának következménye, egész látásmódunk megváltozik. Minthogy minden összekapcsolódik, minden, amit teszünk, mondunk vagy gondolunk, számít. Kölcsönös egymástól-függésünk elismerése pedig természetszerűleg ösztönöz bennünket az önzetlenség és a felelősség érzésére.

Legyünk bölcsen önzők

Őszentsége gyakran mondja, hogy ha valóban az önérdekünket akarjuk érvényesíteni, akkor legalább „bölcsen legyünk önzők”, ne pedig ostobán. Ha jól megnézzük, rájövünk, hogy ha valóban jót akarunk magunknak, akkor fel kell hagynunk azzal, hogy ártunk másoknak, ehelyett segítenünk kell őket. Ha csak arra gondolunk, mi a jó nekünk, akkor rosszul járunk, ugyanis ez visszaüt ránk, mint valami bumeráng.
Őszentsége szavaival:

„Ez azzal jár…, hogy átirányítjuk szívünket és elménket önmagunkról mások irányába. Ahhoz, hogy kifejlesszük az egyetemes felelősség érzetét – amely jelenti a vállalását minden tettünk egyetemes távlatának, és annak, hogy mindenki másnak is velünk egyenlő joga van a boldogsághoz, és ahhoz, hogy ne szenvedjenek – szükséges egy olyan szellemei hozzáállás, amellyel ha bármikor lehetőséget látunk arra, hogy segítsünk másokon, azt előbbre helyezzük saját korlátolt érdekeinknél.”

Hogyan képezhetjük a szellemünket

Manapság különösen szükség van arra a látásmódra és bátorságra, amely által felülemelkedhetünk saját korlátolt, önző érdekeinken. Régi hozzáállásunkat és azt a rövidlátó módot, ahogy az emberekkel és bolygónkkal bánunk, meg kell változtatnunk, mert csak szenvedést hozott számunkra – ez áll a gazdasági válság és a környezetrombolás hátterében is. Őszentsége üzenetének szíve az, hogyan képezhetjük a szellemünket – vagyis hogyan változtathatjuk meg hozzáállásunkat és gondolkodásmódunkat azáltal, hogy képezzük szellemünket az együttérzés gyakorlásában, és azáltal, hogy felfedezzük a belső békét. Így magyarázza:

„Ha a megelégedettség és a belső béke szolgál életünk alapjául, tudatunk lenyugszik, és mélyen ellazul. Akkor bármilyen nehézségek és válságok érnek, nem zavarnak meg, alapvető jó érzésünket nem ássák alá. Ennek eredményeképpen hatékonyabban folytathatjuk mindennapi életünket, végezhetjük munkánkat, láthatjuk el felelősségeinket, és tudatunkban meglesz az a képesség, hogy megválasszuk, mit tegyünk és mit ne. Így életünk boldogabbá válik, sőt, ha nehézségek jelentkeznek, még azokat is a javunkra fordíthatjuk. Tehát saját belső békénk érdekében elengedhetetlen, hogy gondozzuk elménket és szívünket. Ha az elménk békésebb, a külső és a belső harmónia magától vele jár.”

Őszentsége „béke-filozófiája”

A belső béke a lényege annak, amit a Nobel Bizottság Őszentsége „béke-filozófiájának” nevezett. Az ő szavaival:

„Azt szoktam mondani az embereknek, hogy ahhoz, hogy megvalósítsuk az igazi világbékét, először nekünk egyéneknek kell a belső békénket kifejlesztenünk. Ha mint egyének belsőleg megvalósítjuk a leszerelést – legyőzve negatív gondolatainkat és érzéseinket, és pozitívakat kifejlesztve – megteremtjük a külső leszerelés feltételeit. Valódi és tartós világbéke csak akkor lehetséges, ha mindegyikünk megteszi saját bensőjében a szükséges erőfeszítéseket.”

Az erőszakmentesség példája

Az egyik legnagyobb dolog, amit Őszentsége adott a világnak, az erőszakmentesség mellett való elkötelezettsége abban a hosszú küzdelemben, amit a tibeti nép jogaiért és szabadságáért folytat. Mindig Gandhit, Nelson Mandelát és Martin Luther Kinget nevezi meg inspirációja forrásaiként. Példája világszerte ösztönzi az embereket szabadságra való törekvésükben.

Szembetűnő, hogy Őszentsége üzenete mennyire időszerű és alkalmazható napjaink valóságos, sürgető problémáira. Ma mindannyian arról beszélünk, hogy egy fenntartható világot kell teremtenünk, és ez a lényege Őszentsége gondolatainak is. Folyton hangsúlyozza, hogy az emberi jogok, a környezetvédelem és a nagyobb társadalmi-gazdasági igazságosság ügyei szorosan egymáshoz kapcsolódnak.

A környezetvédelem és a világ szegényebb nemzeteinek szószólója

A környezetvédelem legnagyobb szószólói közé tartozik. Legújabban például támogatását adta Károly walesi herceg trópusi őserdők megőrzéséért folytatott kampányához. Az ő szavaival: „A Föld az egyetlen otthonunk. Mi más dolgunk is lenne e Földön, mint a gondozása?”

Többször is határozottan felszólalt a gazdag nemzetek környezetrombolása ellen, figyelmeztetve a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek hosszútávú globális veszélyeire. A tavaly, Jordániában megrendezett Nobel-Békedíjasok konferenciáján „morális válságnak” nevezte ezt az egyenlőtlenséget, amely felelős a világban az éhezésért, és amely az együttérzés hiányából ered. Ilyen módon a világ szegényebb nemzeteinek szószólójává vált.

Komolyan aggódik a modern oktatási rendszer állapota miatt is. Meggyőződése szerint a melegszívűségnek, az emberi értékeknek és a felelősségérzetnek sürgősen nagyobb szerepet kell kapnia az oktatás minden szintjén.

A tibeti nép túlélésért folytatott erőszakmentes harca

Nekünk, tibetieknek Őszentsége a vezetés legnagyszerűbb példája. Fél évszázadon át ő volt a vezető fénysugarunk a tibeti nép túlélésért folytatott erőszakmentes harcának útján. Ő hívta fel a világ figyelmét Tibet helyzetére és egyedülálló szellemi kultúrájára.

A nagy-britanniai tibeti közösség tagjaként élénken emlékszem arra, hogyan törekedtünk az 1970-es és ’80-as években arra, hogy jobban megértsék Tibet ügyét. Mély hálával tartozom mindazoknak, akik segítettek és ma is segítenek nekünk. Természetesen, gondolok az olyan szervezetekre, mint az 1959-es alapítású Tibet Társaság, és a Tibet Alapítvány, akik sokat segítettek Őszentsége munkájában.

Az Economist magazin szerint a tibeti menekültek közössége „messze a legsikeresebb a Földön”. Mi, tibetiek sokkal tartozunk Őszentségének éleslátásáért és folyamatos törekvéséért. Jogos és egyetemes csodálatnak örvend, amiért megteremtette a demokráciát a tibeti emigráns közösségben, és megalapozta annak jövőjét.

Legutóbbi felhívásai egyikében, amit a világban élő tibetiekhez intézett, felhívta a figyelmet a Dharma tanulásának fontosságára kultúránk megőrzése érdekében. Azt mondta, ne bízzunk pusztán az áldásokban és a külsődleges szertartásokban, hanem szívleljük meg és tanulmányozzuk a tanítások jelentését. Az ő számára a tudatunk átalakítása mindig a legfontosabb pont, és egyben Buddha tanításainak is a lényege.

Ugyanígy hangsúlyozta az oktatás fontosságát, arra ösztönözve a tibetieket, hogy folytassanak tanulmányokat a modern tudományterületeken. Természetesen ez már folyamatban van bizonyos mértékben. Azt is kiemelte, hogy a himalájai népeknek és a tibetieknek közös szellemi gyökereik, közös kultúrájuk van, és milyen fontos, hogy támogassuk egymást.

Természetesen a mi felelősségünk, hogy mint tibetiek a szabad világban, mit teszünk meg örökségünk megőrzéséért és azért, hogy Őszentsége és Tibet üzenetét életben tartsuk az emberek között.

A mi korunknak megfelelően adja elő és kapcsolja Buddha tanát a modern világhoz

Őszentsége nagy eredményei közé tartozik az a befolyás, amelyet a buddhizmus fejlődésére gyakorolt. Nekünk, akik buddhista gyakorlók vagyunk, ő nemcsak egy példakép, hanem egy vezető, egy úttörő. A legnagyobb személyes érdeket vállalta abban, hogy Buddha tana hitelesen virágozzék mindenhol, Keleten és Nyugaton egyaránt. Tanításait kincsként őrzik és tanulmányozzák ugyanúgy, mint a múlt nagy mesterei és panditái tanításait.
Tudása és tapasztalata folytán képes arra, hogy hitelesen a mi korunknak megfelelően adja elő és kapcsolja Buddha tanát a modern világhoz, különböző inspiráló módokon. Tavaly Lerab Lingben ezt mondta:

„A XXI. századi buddhizmus teljesebb tudást foglal magában: a modern tudomány, a modern oktatás és a mai valóság teljesebb tudását, és egyúttal teljesebb tudást a buddhizmus felépítéséről. Ez az, amit XXI. századi buddhizmus alatt értek.”

Párbeszédet folytat a tudományos világgal

Őszentsége megmutatta, hogyan emelkedik túl a buddhizmus a valláson, és kapcsolódik közvetlen és egyetemes módon a mai idők kérdéseihez. Egész életében rajongott a tudományért. Hisz abban, hogy mind a tudomány, mind a buddhizmus közös hivatása, hogy az emberiséget szolgálja, együttérzés és bölcsesség által. Emlékszem a nagy fizikusra, David Bohm-ra, aki Őszentsége közeli barátja volt itt Londonban, és akit ,,tudományos gurujának” tartott. 1987 óta a Tudat és Élet Intézeten keresztül Őszentsége rendkívüli és messzeható párbeszédet folytat a tudományos világgal, amely megmutatta a tibeti meditációs gyakorlatok erejét és mélységét, és azt, hogy mit tud Buddha tanítása nyújtani a világnak.

A vallások közötti megértés kiépítésének úttörője

Őszentsége és a tibetiek másik nagy barátja Londonban a néhai Edward Carpenter, a Westminster dean-je volt, aki meglátta Őszentségében a vezetőt, akiben igaz tisztelet és nyitottság van a világ vallási hagyományai iránt, és hisz a vallások fontosságában a pozitív emberi értékeket kiművelésének terén. Valóban, Őszentsége a vallások közötti megértés kiépítésének úttörője. Imádkozott mecsetekben, templomokban, zsinagógákban és katedrálisokban. Elzarándokolt számos szent helyre, pl. Jeruzsálembe, Lourdes-ba, részt vett elvonulásokon más vallások gyakorlóival. Mi több, buddhista tanításaiban sohasem merül fel a térítés eszméje: mindig arra ösztönzi az embereket, maradjanak meg saját vallási hagyományaiknál.

Ha felidézzük, mennyi mindent adott Őszentsége a világnak, érthető, hogy mi, tibetiek miért tekintjük őt Avalokitésvara, Phakpa Csenrézi, az Együttérzés Buddhája megtestesülésének. Az „Élet és halál tibeti könyvében” ezt írtam:

„Hiszem, hogy ő nem kevesebb, mint a veszélyben levő emberiség felé fordult Együttérzés Buddhájának arca, Avalokitésvara testetöltése, nemcsak a tibetiek, nemcsak a buddhisták, hanem az egész világ számára, amely soha nem látott szükséget szenved gyógyító együttérzésben és az ő béke melletti elkötelezettsége példájában.”

Hiszem, hogy az egyik ok, amiért olyan erőteljes a jelenléte, amiért olyan sokat ért el az, hogy a tibetiek hozzá intézik imáikat, és belé helyezik legmélyebb vágyakozásaikat, reményeiket. Tudom továbbá, hogy a legnagyobb tibeti mesterek, az a nemzedék, amely sajnálatos módon már nagyrészt eltávozott közülünk, pl. Őszentsége tanítói, Ling Rinpocse, Tridzsang Rinpocse, Dilgo Kjence Rinpocse, Dündzsom Rinpocse, a XVI. Gyalvang Karmapa legerősebb áldásaikat és imáikat küldték neki, mert tudták, milyen szerepre rendeltetett.

Valójában, Őszentsége olyannyira képviseli Tibetet, hogy amikor az ő hosszú életéért szóló imát olvassuk, sok tekintetben a tibeti hagyomány hosszú életéért, és Tibet jövőjéért is imát mondunk egyben. Őszentsége a tibeti emberek legmagasabb reményeit testesíti meg, s manapság ugyanakkor sokak legmélyebb vágyakozásait is, szerte a világon.
Szeretném mindezt egy imával zárni, amit azt hiszem, mindannyian érzünk a szívünkben: Őszentsége kitűnő egészségben, hosszú ideig éljen; elképzelései és törekvései a világ, Tibet és a tibeti nép javáért teljesüljenek be; még életében térhessen vissza Tibetbe, és vigye magával azt a vezetést, amellyel minket, emigráns tibetieket és az egész világot vezeti.