Karácsonyi ünnepség a Karmapa Házban
Budapest
Baross u. 80
1082 Magyarország
Szeretettel várunk benneteket december 16-án, szombaton egy szívmelengető karácsonyi ünnepségre a Karmapa Házba, ahol tanítások, szertartások, örömteli programok és mindenféle finomság közös elfogyasztásával együtt ünnepelünk, felgyújtva egymás szívében a szeretet fényét.
Ünnepi program:
10 órától Láma Csöpel ünnepi tanítása és könyvajánló
12 órától Látványkonyha (megkóstolhatjátok szanghatársaink különleges ételeit és italait)
14 órától
– Areyonga meditatív együttes – Ócs József és barátai zenélnek
– Tsetan Namgyal tibeti táncos előadása
– Dharma színház előadása: Az okos lány (magyar népmese buddhista magyarázattal)
16 órakor Csö-cog étekszenteléssel
17 órakor Karácsonyi ajándékozás és a megszentelt ételek elfogyasztása (svédasztalos vacsora)
18 órakor Ünnepi filmvetítés
Belépő: családonként házi sütésű sütemény, vagy hidegtál, innivaló (az ételek disznóhúst ne tartalmazzanak!)
A programváltozás jogát fenntartjuk!
A téli napforduló a vég, a tavalyi év vége és az új év kezdete. Amikor valaminek vége van, akkor abban benne van a lehetőség; valami új kezdetnek a lehetősége. A csend, a vég az tehát nem jelenti a reményvesztettséget. Még a halál sem, mert abban is ott a lehetőség valami újra. Az embernek lehetőségre van szüksége, arra, hogy kilépjen a mélyen beidegzett szokásmintákból. A karácsony ennek az ünnepe.
Ez a meditáció lényege is, a meditációban minden lélegzetvételnél ez történik. Kilélegzünk, csend van. Ott a lelhetőség. A lehetőség arra,hogy elhagyjuk régi, beidegzett szokásmintáinkat és valami újdonság történjen. Ha ugyanúgy szeretnénk folytatni, ahogy korábban akkor elvesszük a lehetőséget és úgy nincs fejlődés. Egy élet, ahol nincsenek lehetőségek csak előre vetített jövő, nem ér semmit.
A mai materialista világunkban az emberek így gondolkoznak: az út legyen egyenes, előre jól belátható, kikövezzük az utat és végig megyünk rajta. Szellemi értelemben pontosan ez a halál, ez a lelki halál.
A téli napfordulón ez jön el, az új lehetőség, ami pedig nem más, mint az újraszületés. Mi az az új ami születik? Ez a fény, a világosság. Ez nem a hétköznapi fény, hanem a szellem világossága. Ha képesek vagyunk megnyílni a csöndben, akkor ez történhet meg. Milyen világosság ez? A buddhizmusban ez a világosság egyenlő a szeretettel és az együttérzéssel. A szeretet és együttérzés világossága születik meg a csöndben. A valódi szeretet és a valódi együttérzés mindig új. Ezt nem lehet létrehozni, természeténél fogva megmutatkozó, mindig új és eleven, és mindig abban az adott pillanatban születik és mindig másképp. Ezt jelenti a szeretet. A szeretet mindig új, mindig más, előreláthatatlan, leírhatatlan; ez az újraszületés.
A régi magyar hagyományban ezt a szeretetet, ezt a fényt, ezt az új világosságot ami a téli napfordulón megjelenik, ezt a csodaszarvas alakjához kötik. A csodaszarvashoz, amit úgy írnak le, hogy ezer ága-boga száz misegyertya gyújtatlan gyulladjék, oltatlan aludjék.
Mit jelent ez? A gyertya úgy ég ha meggyújtják. Milyen gyertya az amit nem kell meggyújtani? Ezek, a csillagok. De ez csak egy jelkép. A fény, amit nem kell meggyújtani, a szeretet fénye. Ami mindig ott van, mindig új, mindig megfoghatatlan és mindig világít. Ez a tudat saját fénye; a szeretet a tudat saját fénye. Ez a bennünk lévő alapvető jóság. Azért hívjuk alapvetőnek,mert nem teremtett, nem létrehozott dolog. Ez természeténél fogva mindig velünk volt, velünk van és velünk is lesz. Mert ez alaptermészetünk, ami kezdettelen idők óta a végtelenségig mióta létezik tudatunk bennünk van.
Szeretet nélkül semmit nem ér az életünk, ezért egymás nélkül sem ér semmit az életünk, hisz egymás nélkül nem vagyunk képesek szeretni.
– Láma Csöpel –