Kalu Rinpocse – SZÜLETÉS, HALÁL ÉS ÚJRASZÜLETÉS – KÖZTES LÉT – BARDO

A négy nagy bardo

Röviden, négy nagy bardo követi egymást a születéstől az újraszületésig:

1. A születéstől a halálig tartó bardo – vagyis az élet, az állapot, amelyben most vagyunk.
2. A halál pillanatának bardoja – a haldoklás bardo, az életből a halálba vezető átmenet.
3. Az üresség bardo – a halált követő szakasz.
4. A létesülés bardo – az üresség bardo és a következő élet közötti szakasz, melyben majd elkezdünk egy új születéstől halálig tartó bardot.

A HALDOKLÁS BARDO

A különböző létfeltételek, melyek az életet fenntartják, az élet végén leromlanak és eltűnnek. Az élet kialvását a fő elemek – föld, víz, tűz és levegő – szertefoszlásaként vagy külső feloldódásaként, valamint a különböző gondolatok és tudati tényezők belső feloldódásaként írják le. E bardo alatt a különböző erőszelek, energiák, melyek a testet mozgatják, megsemmisülnek.

A bennük támadt zavarok miatt a szelek elhagyják szokott helyüket a testben. Ez a változás előidézi egyrészt azon finom csatornák pusztulását, melyekben a szelek normális esetben mozognak, másrészt a leépülését ezek fő központjainak vagy kerekeinek, melyeket szanszkritul csakráknak hívnak. E csatornák és központjaik megsemmisülése egyidejűleg megy végbe a test alapelemeinek bomlásával, és azok fizikai aspektusaival: a fizikai test, a légzés, a testhőmérséklet, a vér és a hús megfelelnek sorrendben a tér, a levegő, a tűz, a víz és a föld elemeknek. A másodlagos szelek, melyek a már említett öt nagy központban vannak, elmozdulnak és eltűnnek ugyanakkor, amikor a fő szelek. E másodlagos szelek eltűnése az érzékelő képességek fokozatos eltűnését eredményezi.

Az öt szél ugyanakkor semmisül meg, amikor az elemek szétoszlanak és feloldódnak, a legdurvábbtól kezdődően a legfinomabbig. Tehát a föld elem feloldódik a víz elemben, a víz elem a tűzben, aztán a tűz a levegőben, és végül a levegő a tudatban.

I. A föld elem vízbe oldódása

A feloldódás a föld elem víz elembe oldódásával kezdődik.

Külső jelek

A fizikai vagy külső jelek között van a fizikai erő elvesztése, például a fej lebicsaklik, és a törzs beesetté válik. A végtagok behajlítása vagy kinyújtása nehézkes lesz, és nem tudjuk az ülő helyzetet megtartani. Váladékozás és nyáladzás indul meg.

Belső jelek

Ezen időszak alatt a haldokló által tapasztalt érzetek különböző belső jelekként jelennek meg. A tudat nem tiszta, olyan, mintha egy nagy sötétségbe zuhanna. A haldokló késztetést érez arra, hogy mozogjon, hogy a testhelyzetét megváltoztassa, hogy megigazítsa a takarót, de fizikailag képtelen rá, hogy megtegye. Sőt, a mozdulatlan test nagyon tehetetlenné válik; a haldokló nehéznek érzi magát, mintha leütötték és egy hegy alá temették volna. A szemek, melyek már nem tudnak egyenesen előre nézni, kezdenek felfelé fordulni az üregükben.

Titkos jelek

A legfinomabb vagy titkos jelek – a vizuális tapasztalások vagy látomások – szintén a külső és belső tünetek felbukkanása alatt kezdenek kialakulni. Az első feloldódás alatt a haldokló látása nem stabil, mintha délibábot látna, vagy van egy kis vizuális torzulása, mint amikor vizet látunk perzselő sivatagban, vagy égető napsütésben.

II. A víz elem tűz elembe oldódása

A második lépés – a víz elem tűz elembe oldódásának szakasza – külső tünete az orr, a száj, az orrlyukak kiszáradása, valamint ezzel egyidejűleg a záróizom feletti uralom elvesztése, mely inkontinenciát eredményez.

A belső jelek: a tudat rendkívüli felkavartsága – kellemetlen gondolatok zavarják a tudatot. A haldokló azt érzi, hogy egy zuhatag ragadja magával, zuhan, elnyeli a vízözön, és hallja a vad vízesés hangját.

Titkos szinten a haldokló látása ködös, és minden, amit lát, füstfelhőkbe burkolódzik.

III. A tűz elem levegő elembe oldódása

A harmadik lépés a tűz elem levegő elembe oldódása.

A külső tünetek a száj és az orrlyukak lehűlése, rövidülő lélegzetek, és az érzékelés elvesztése, ami a csökkent élet-hővel kapcsolatos. A test melege elhagyja a karokat és a lábakat, az ujjaktól indulva, és a test középpontja felé haladva húzódik vissza.

A belső jelek között van a tudat tisztaságának és világosságának pillanatnyi elvesztése. A dolgokat már nem látjuk tisztán.

A titkos jelek között van egy ragyogó fény látomása, mintha a világmindenség lángokban állna. Ezt szikrázó fények tapasztalása kíséri, mintha szentjánosbogarakat látnánk.

IV. A levegő elem tudatba oldódása

Ezután következik a levegő elem tudatba oldódása.

A külső tünetek a levegőért kapkodás hosszú kilégzéssel és rövid nehézkes belégzéssel. A szemek felakadnak, a légzés lelassul, és egyre közeledik a leálláshoz.

A belső jelek a haldokló személy karmájának megfelelő jelenések. A halál pillanatában a test rendkívül törékeny, azonban a tudat nagyon erős. Ez a fizikai gyengeség a tudat erejével kombinálva nagyon heves látszatjelenségeket hoz létre.

Ha a haldokló személy sok negatív tettet követett el életében, akkor ezek a látszatjelenségek rémképek alakjában tükrözni fogják ezeket, és szörnyű félelmet okoznak. Például egy gyilkos, aki sok állatot megölt, azt láthatja, hogy ezek az állatok üldözik és felfalják őt. Abban a pillanatban a teste és a beszéde a rémület jeleiként kiáltásokat vagy nyögéseket adhat ki.

Ezzel ellentétben a dharmagyakorló, akinek a karmája pozitív, ezt a fázist nagyon boldognak tapasztalhatja meg, és különböző ragyogó isteni lényekkel találkozhat. Ennek a szakasznak a belső jeleiként rendkívül heves szél hangját hallja a haldokló, vagy lüktető morajlást, vagy nagyon hangos robajt.

A titkos jelek pedig az az érzet, hogy az illető eltűnik, elhalványul, valamint egy égő gyertya ragyogásához hasonló jelenés tapasztalata.

Belső feloldódás

A tudat ezután feloldódik az ürességben. Ezen a ponton a testnek egy kis színe lesz, a légzés teljesen leáll, és a hő összegyűlik közvetlenül a szív fölött. Ez a halál végső pillanata. A tudat ürességbe olvadása fények tapasztalásával jár együtt, melyeket fehér ragyogásnak, vörös ragyogásnak és fekete ragyogásnak hívnak. Ezek a testben található férfi és női energiák feloldódásának felelnek meg.

Saját finomtestünk tulajdonképpen kétfajta összetevőből áll, férfi és női összetevőből, melyek életünkben a fejtetőnél, illetve a köldök magasságában helyezkednek el. Ezek a halál pillanatában a szív magasságában egymásba olvadnak.

Először a fehér férfi energia száll le a fejtetőtől a szív felé. Ebben a pillanatban ragyogó fehér fényt tapasztalunk, mely hasonló a Hold fényéhez. A tudattal együtt fokozatosan a gondolatok is feloldódnak. Ezek a nyolcvanféle képzetbe sorolhatóak, melyekből harminchárom az ellenszenvből, negyven a vágyból, és hét a szellemi tompaságból vagy butaságból kél. Az ellenszenvből, gyűlöletből és haragból eredő harmincháromféle gondolat ez alatt az első szakasz alatt oldódik fel. Ezután, még ha a legádázabb ellenségünk, vagy akár szüleink gyilkosa állna előttünk, akkor sem éreznénk felé irányuló gyűlöletet.

Ezt követően a vörös női energia oldódik fel, a köldöktől a szív felé emelkedve. Ez a vörös ragyogás tapasztalása, olyan, mint a Nap fénye. Ebben a fázisban a vággyal és ragaszkodással kapcsolatos negyvenféle gondolat szűnik meg. Még ha egy vonzó és elbűvölő isten vagy istennő jelenne is meg előttünk, akkor sem éreznénk már semmilyen vágyat iránta.

Amikor a két energia összeolvad a szívben, a tudat elveszíti a tudásra való képességét. Ez a fekete ragyogás megtapasztalása, hasonlatos az éjfél feketeségéhez, vagy a sötét éjszaka színéhez. Egy hétköznapi lény esetében a tudat teljes sötétségbe süllyed. Ebben a pillanatban megszűnik a szellemi tompasággal és butasággal kapcsolatos hétfajta gondolat. Bármilyen látvány jelenjen is meg a tudatban, többé nem lesz jónak vagy rossznak ítélve.

A feloldódás e teljes folyamatát, az elejétől egészen a fekete ragyogás megtapasztalásáig, a halál pillanata avagy haldoklás bardojának nevezik.

A tiszta ragyogás

A feloldódás végén megjelenik a tiszta ragyogás, a tudat alaptermészete. Minden lény megtapasztalja a tiszta ragyogást, de a hétköznapi lények nem tudják felismerni. Nekik a felismerés helyett egy ideig nincs semmilyen tapasztalásuk, vagyis öntudatlanság van helyette. A felismerés hiánya, a nemtudás az, ami ez alatt a teljes öntudatlansági fázis alatt – mely a tiszta ragyogás tapasztalása helyett jelentkezik – a hétköznapi lényeket elhomályosítja. Azonban, ha még rendkívül futólagos és fel-nem-ismert módon is, a tiszta ragyogás megtapasztalása minden lénynél bekövetkezik. Másrészt viszont, ha az ember élete során felismerte a tudat valódi természetét – vagyis megvalósította a mahamudrát – akkor a tudat fel tudja ismerni az alapvető tiszta fényt a haldoklás bardojának e végső pillanatában, és attól függően, hogy ez a felismerés mennyire stabil, képes lesz abban feloldódva időzni.

Egy ilyen jóginál a „gyermek” tiszta fény, melyet élete során tapasztalt, és az alapvető „anya” tiszta fény egyesülni fog. Ez a buddhaság állapota.

AZ ÜRESSÉG VAGY VALÓSÁG BARDO

A következő bardot az üresség vagy valóság bardonak hívják. Ahogy azt tárgyaltuk, a tiszta ragyogás, vagyis a tudat lényegi természete megjelenik a megvilágosult lényeknek. A hétköznapi lények ehelyett az öntudatlanság szakaszát tapasztalják, amely általában három és fél napig tart, mely idő alatt a tudat sötét, áthatolhatatlan és öntudatlan állapotban van.

Fények és istenségek

Ezután az öntudatlan időszak után a tudat és tüneményei újraélednek, és néhány pillanatra a tudat az öt lényegi fényjelenségét tapasztalja meg, melyeket rendkívül finomnak írnak le. Ezek a bardo békés és haragos buddha-aspektusaival együtt jelennek meg szivárványként, fénypontokként, felhőkként és egyéb fényjelenségek formájában.

Az üresség bardo végén felbukkanó jelenségek igen illékonyak. Habár ezek a megnyilvánulások különbözőfélék, az állapot maga hasonló a félálomhoz. Az imént tárgyalt jelenségeket, melyek az e két bardo közötti határvonalat jellemzik, A tibeti halottaskönyv a békés és haragos istenségek megjelenéseként írja le. Ha felismerjük e jelenségek isteni természetét, akkor egyesülhetünk velük, és azonnal, önkéntelenül elérhetjük a megszabadulást, mivel minden tapasztalás vagy jelenség maga az istenség lesz.

Ezen időszak alatt erőszakos és rettenetes hangokat hallunk, hangosabbakat, mint ha ezer villám csapna be egyszerre. Ez a fülsiketítő hang az üresség hangja. Az egész teret betöltve, minden irányban rengeteg különböző szivárványszínű fénypont és ragyogó villanás jelenik meg. Érzékeljük a létezés feltételeit, valamint a különböző tiszta buddhabirodalmak létét és látványát, azok mennyei szféráival együtt: a szamszára és a nirvána összes állapota érzékelhetővé válik. Mindezeknek az élménye nagyon hasonló egy nagy város nyüzsgő kerületeihez a csúcsforgalomban. Olyan, mintha egy nagy tömeg közepén lennénk, körülvéve vég nélkül ide-oda nyüzsgő emberekkel, és autók áradatával, melyek minden irányba haladnak. Hogy a képünk teljes legyen, adjunk még hozzá ehhez egy nagy vasúti forgalmat és rengeteg repülőt is, melyek az eget szelik keresztül-kasul, és az egész kaotikus látvány lüktet.

A bardo gyakorlatokba beavatott emberek, akik hiteles tapasztalattal rendelkeznek, felismerhetik ezeket a különböző jelenségeket, és e fázis alatt elérhetik a megszabadulást. Mások számára azonban ez elég nehéz ügy, mert mivel nem ismerik a haragos istenségek természetét, rettegés tölti el őket, megbénulnak a félelemtől, és elveszítik az eszméletüket. És mivel számukra a békés aspektusok természete is felismeretlen marad, így képtelenek elviselni a sugárzásukat, s ezért visszahőkölnek, mintha a Nap vagy a Hold fénye vakította volna el őket.

Ezalatt rendkívül ragyogó fehér, sárga, piros, zöld és kék fények jelennek meg, melyek a hat tiszta buddha-birodalom fényei. Ugyanekkor a létkör hat világának megfelelő hat fény is megjelenik. Ezek ugyanolyan színűek, mint a hat buddha-birodalomé, de sokkal tompábbak. A buddha fények élénk színe kápráztató, és nehéz elviselni, ami miatt visszahúzódunk előlük. Ezzel ellentétben a létkör hat sápadt színe vonzó és csábító, és afelé hajt minket, hogy ott szülessünk meg.

Az üresség bardo vége az az időszak, amikor a tudat újra felépül. A szelek, melyek a tudatot mozgatják, újra megjelennek. A nemtudást felkeltő szél ugyanakkor tér vissza, amikor a levegő-szél, mely zöld fények látványával jár. Aztán a tűz-, a víz- és a föld-szelek sorrendben piros, fehér és sárga fénnyel jelennek meg újra. Ez az öt fény az öt szélnek és az öt elem lényegének a megnyilvánulása. Az öt elemnek ez a megnyilvánulása akkor jelenik meg, amikor a bardolény szellemteste és külső tapasztalatai létrejönnek.

A szelek ismételt megjelenését követően visszatérnek a különböző képzetek, eltűnésükhöz képest fordított sorrendben. Először a hétféle nemtudás vagy butaság jelenik meg, ezeket követi a negyvenféle vágy vagy ragaszkodás, és végül a harmincháromféle gyűlölet vagy ellenszenv. Így jelennek meg a létesülés bardo jelenségei és élményei, melyek akkor érnek véget, amikor megtörténik az újraszületés a kényszerű lét köre hat világának egyikében.

A LÉTESÜLÉS BARDO

A létesülés bardo során a tudat újrateremti a karmája által diktált különböző kivetítéseket, majd e bardo végén, a karmától függően, a létkör hat világának egyikében születik meg. Ahogyan egy mély álomban mindenféle álomvilágbeli tapasztalatok kélnek, ugyanúgy a fentebb leírt üresség bardo öntudatlansága és futó látomásai után megjelennek a létesülés bardo tapasztalásai. Ez egy olyan állapot, melyben az élményeknek az általunk ismerthez hasonló valóságuk van, de a létezés feltételei mások.

A test és a szellemi világ

Ebben a bardoban nincs kézzelfogható fizikai test, ehelyett szellemtest van, amely négy és fél alkotóelemből áll, melyek a tudatosság, az összetevő tényezők, az észlelések, érzetek és félig a forma. A létesülés bardoban levő lényeknek finomtestük van, szellemtestük, melyet a hétköznapi lények nem tudnak érzékelni. Az ilyen testtel rendelkező lények testüket mint sajátjukat érzékelik, valamint másokat is érzékelhetnek, akik ugyanebben az állapotban vannak.

Általánosságban elmondható, hogy háromféle testünk van:

1. A hétköznapi test, melyet karmikus testnek neveznek, mivel az a teljesen megérett karma eredménye – ez az a test, amivel most rendelkezünk.
2. A szokás-test, az álomtest, amely abból születik, hogy a tudat hajlamos magát egy fizikai testtel azonosítani. Ez az ébrenléti állapot során berögzült lenyomatokból és szokásokból alakul ki.
3. A szellemtest, amellyel a létesülés bardoban levő lény rendelkezik.

A létesülés bardo első részében a szellemtest pont úgy néz ki, mint ahogyan a fizikai test kinézett az előzőleg befejezett életben. A bardoban levő lény, ha veszélyben érzi magát, az életéért retteghet. Úgy is érezheti, hogy megölik, amikor ellenséggel találkozik vagy más körülményeknek köszönhetően meghal.

De mindezek az események és ellenségek csak a tudatban rejtve meglevő bevésődések, lenyomatok hamis kivetülései. A szellemtestet nem tudják más kivetítések megölni, hiszen ők maguk is csak szellemi természetűek. A szellemtest bár elpusztíthatatlan, mégis tapasztalhat félelmet, rettegést és sóvárgást a múltbéli lenyomatok és szokások hatásának köszönhetően. Mindent összevetve, a szellemtest élményei és a létesülés bardo jelenségei hasonlóak az álomhoz, de annál sokkal intenzívebbek.

A bardolénynek öt képessége van, melyek megfelelnek az öt hétköznapi érzéknek, valamint egyéb képességei, például a tisztánlátás, melyek lehetővé teszik, hogy észlelje az élők világát. Ahhoz is megvan az ereje, hogy szabadon mozogjon bármerre, anélkül, hogy a fizikai tárgyak akadályaiba ütközne. Mi több, semmi sem állhat a szellemtest útjába. Például, elég csak Indiára gondolnia, és azonnal ott találja magát; ha Amerikára gondol, azonnal ott lesz. Ha a halála előtti otthonára gondol, azonnal ott terem. Pusztán azáltal,hogy rágondol egy helyre, ott lesz. Ugyanígy, csak gondolnia vagy kívánnia kell valamit, és azonnal megtapasztalja azt.

A tudatunkban sok gondolat merül fel. Amikor a létesülés bardoban vagyunk, ezek a különböző gondolatok kikristályosodnak, és valóságként jelennek meg, és egy nagyon képlékeny világot hoznak létre. A gondolatok óriási sokasága, mely úgy forog és váltakozik, mint a forgószél, rendkívül labilissá és nehézzé teszi a helyzetet.

A bardo e szakaszába érkezve például az, akinek családja volt, emlékezni fog az otthonára. Látni fogja azokat, akik kedvesek a számára, a feleségét, gyermekeit és így tovább. Epekedik az után, hogy beszélhessen, kommunikálhasson velük, de szerettei nem látják őt, és már nem érdekli őket, többé már nem törődnek vele. Megszólítja őket, de nem válaszolnak, és ez borzasztó szenvedést okoz neki. Abból, hogy képtelen kapcsolatot teremteni, felismeri, hogy már nincs az élők világában. Az, hogy képtelen kommunikálni, bánatot, szenvedést és haragot idéz elő benne.

Ennél a pontnál észreveszi, hogy elhagyta a testét, és láthatja az eltemetett vagy elhamvasztott holttestet. Ezek a rémisztő és lesújtó tapasztalatok ráébresztik, hogy meghalt. Látja, hogy azok, akik közel álltak hozzá, és akiket szeretett, sírnak és gyászolnak. Hozzátartozóinak érzései újjáéleszthetik a ragaszkodását. Ráadásul, ha a szerettei nem szomorúak, vagy ami még rosszabb, örülnek a halálának, haragot fog érezni, és ez további szenvedéseket fog okozni neki. Lehetséges, hogy az örökösei egymással hadakoznak azon, hogy hogyan osszák el egymás között, amit hátrahagyott, ami szintén egy újabb forrása lehet a csalódottságnak és haragnak. Aki különösen ragaszkodott az otthonához vagy a vagyonához, újra látni fogja azokat. Azt látja, hogy a dolgokat, amiket gyűjtött, az emberek elveszik, ami felébreszti a kapzsiságát és a ragaszkodását. Megpróbál a tárgyaiba kapaszkodni, de senki sem látja őt, és nincs semmi ereje. Elragadja a harag, és emiatt a pokolvilágban születhet meg.

A létesülés bardo különböző élményei a lény karmájától függenek: a negatív karma rémisztő és fájdalmas jelenségeket okoz, míg a pozitív karma kellemes, boldog élmények forrása.

A létesülés bardo hossza változó. Az újraszületés bármikor megtörténhet, de általában hét egymást követő hétnapos ciklus végén következik be. Meg lehet születni azonban egy, két vagy három hét után is. A leghosszabb általában negyvenkilenc nap, de egy nagyon hosszú bardo akár egy évig is eltarthat. Ha a tudat rendkívül negatív irányba csúszik, akkor ez a bardo csak rövid ideig fog tartani, mert a lény azonnal az alsóbb birodalmakba kerül. Ugyanígy, ha a tudat pozitív irányultsággal telített, ugyanolyan gyorsan fog megszületni, de a felsőbb birodalmakban. Ha azonban a karmikus bevésődések mérsékeltek vagy gyengék, a létesülés bardo kevésbé lesz határozott, és tovább fog tartani. Akármilyen hosszú legyen is a létesülés bardo, az élmények és jelenségek, melyeket az elhunyt ennek a szakasznak az első felében tapasztal, a közvetlenül megelőző életével lesznek kapcsolatosak.

Aztán a karma fokozatosan elhomályosítja ezeket a jelenségeket, miközben a következő élet jelenései elkezdenek megnyilvánulni. Azok a dolgok kerülnek előtérbe, melyek azt fogják sugallni, hogy a következő élete milyen lesz. Általában az első három hét alatt az újraszülető tudat abban a világban tartózkodik, ahol olyan tapasztalatok érik, melyek az előző életére voltak jellemzőek. Aztán a negyedik hét elején elkezdi érzékelni azt a világot, melybe bele fog születni.

A bardo e fázisában hat jel nyilvánul meg különböző tapasztalásokként, gyorsan múló és kiszámíthatatlan módon, amely előrevetíti a karmát és az új születés mikéntjét. Ez a hat jel: a különböző élőhelyek, környezetek, viselkedések, ételek, társak és tudati élmények vagy érzékletek, melyek pillanatról pillanatra változnak.

Emellett van négy fajta élmény, melyet ebben a bardoban minden lény átél: a négy rettentő hang, melyet a négy félelmetesnek neveznek: leomló hegy, áradó óceán, lángoló tűztenger és tomboló forgószél hangja. Ezek az élmények bizonyos szelek megfordulásakor bekövetkező kis haláloknak felelnek meg. A föld-szél megfordulása azt az érzetet kelti, mintha egy gigantikus hegy vagy egy ház maga alá temetne minket. A víz-szél megfordulásakor azt érezzük, hogy elveszítjük a talajt a lábunk alól, és elsüllyedünk az óceánban. A tűz-szél megfordulásakor azt érezzük, hogy egy óriási tűzben égünk, a levegő-szél megfordulásakor pedig az az érzésünk támad, hogy elsöpörnek, mintha egy tornádó sodorna el bennünket.

Ezen kívül ebben a bardoban van még a három szakadék élménye is. A bardolény azt érzi, hogy egy szürkésfehér, egy vöröses, vagy egy sötét kútba vagy alagútba zuhan. Ezt sorrendben a gyűlölettel, a vággyal és a nemtudással kapcsolatos hajlandóságok megjelenései okozzák.

Az újraszületés pillanata

Ennél a pontnál következik be az újraszületés. Négy lehetséges születési mód létezik: anyaméh általi, tüneményszerű, hő és nedvesség általi, végül tojásból kelő. Néha ezek kombinálódnak. A pokolba vagy istenvilágokba tüneményszerűen születnek a lények.

Az újraszületést négy különböző élmény kíséri:

• A bardolény – újraszülető tudat, vagy tibetiül bardoa –, amely sarkvidéki hideget tapasztal, lobogó lángokhoz vonzódik. Így születik végül egy forró pokolba.
• A bardoa lehet, hogy rettentő félelmet érez, és hogy biztonságban érezze magát, elbújik egy lyukban. Így születik az állatvilágba.
• Ha a bardoának pozitív karmája van, észrevehet egy mennyei helyet egy bámulatos palotával. Elérve ezt a helyet a hosszú életű istenek birodalmába születik, melyben nagyon hosszú időn át egy fénylő testnek örvendhet.
• Ha a bardoa emberként, anyaméhben készül megszületni, az ehhez szükséges karma mellett még három feltételnek kell összetalálkoznia: a bardolénynek, az apa spermájának és az anya petéjének. A bardolény észleli, hogy a szülők szeretkeznek. Ekkor, ha a bardolény férfi lesz, akkor az anya iránt vonzalmat érez, az apa iránt pedig ellenszenvet. Ha nő lesz, akkor viszont ennek a fordítottja fog történni – vonzalmat érez az apa iránt, és ellenszenvet az anya iránt. A fogantatás pillanatában az apa magja, az anya petesejtje, és a bardoa, vagyis az újraszülető tudat egyesül. Az ivarsejtek a fehér férfi szubsztancia és a vörös női szubsztancia külső megjelenési formái. Ezek tartalmazzák a különböző elemek – tér, levegő, tűz, víz és föld – külső megjelenési formáinak csíráit. A bardoa a szellemtestével ezen elemeknek a belső aspektusait tartalmazza. A fogamzás pillanatában az öt külső és az öt belső elem megszilárdul. Így jön létre az új egyén. A két ivarsejt és a bardoa egyesülésével az öntudatlanság szakasza következik. Apránként, a magzat fejlődése kezdetén visszatér az eszmélet. Ekkor a bardo összes emléke kivétel nélkül elvész.

Akár buddhisták vagyunk, akár nem, akármilyen hagyományt követünk, a legfontosabb dolog számunkra, hogy amikorra eljön a halál, jól ismerjük a tudatunkat és a saját természetünket, ezért most gyakoroljunk, hogy ezt a tudást megszerezzük.