Történet, amely szíven talál

A belső utazás szkíta hagyománya a történelem folyamán sokszor gyakorolt megtermékenyítő hatást világunkra. A Kárpát-medencétől a Csendes-óceánig ívelő Szkíta Övezetben ősidőktől megjelent megvilágosult mesterek újra és újra felelevenítették a lényegi tanításokat, melyek ismételt hullámokban áradtak szét Földünkön, új erőt adva a szellemi útnak.

A belső utazás tanításai elterjedtek a Földközi-tenger térségének ókori civilizációiban is. A régi görögök több szkíta mesterről is megemlékeznek, akiket igen nagy tiszteletben tartottak. Nagy hatású legendás szkíta mester volt Abarisz, Pitagorasz mestere, akiről feljegyezték, hogy tudását otthonában, Szkítiában szerezte. Bölcs volt, testet és lelket gyógyító, jövőbelátó és Apolló (a fény és a Nap istene) papja, aki egyszerűségével és őszinteségével kivívta a görögök tiszteletét és nagyrabecsülését.

A Hüperboreában (Belső-Ázsiában) élő szkíta-hun megvilágosult mesterek látták, hogy a Földközi tenger mellékén megszületett Apolló emberi testet öltése (tulkuja). Apolló a belső ragyogás istensége, buddhája volt, a buddhizmusban Amitábhának felelhet meg. E testet öltés Pitagorasz volt. A belső-ázsiai mesterek elküldték a megvilágosult mestert, Abariszt, aki bensőjében megvalósította Apolló-természetét (buddha természetét) – az egyetemes szeretet, végtelen együttérzés és mindentudó bölcsesség belső ragyogását –, hogy keresse meg Pitagoraszt, és adja meg neki a szükséges átadásokat és képzést, hogy ő is megvalósíthassa Apolló-természetét. Küldetését Abarisz beteljesítette, és így útjára indította tanítványával egyetemben azt, amit ma európai műveltségnek nevezünk.