Rejtett arc

A Belső Ösvény pecsétjei

Az ősi magyar Belső Ösvény szellemi tanításait feltáró sorozatunk előző két könyvében (Titkos Tanítások magyar mesékben, Igazmondó tükör) bemutattuk a meséinkben őrzött ősi hagyományunk és a buddhista szellemiség közelségét. Ez a közelség azonban nem korlátozódik meséink világára, hanem megmutatkozik a képi kultúránkban is. Jelen írás a hagyományos szkíta-hun-magyar formavilág és jelképrendszer jelentéstartalmát kívánja feltárni a tibeti buddhizmusban megőrzött ősi eurázsiai tudás segítségével.

A dolgok rejtett arca

Minden helyzetben választhatunk e két lehetőség között: vagy korlátozzuk érzékelésünket, hogy kizárjuk a világ teljességét, vagy megengedjük, hogy a világ teljessége megérintsen bennünket, és észrevegyük a dolgok rejtett arcát. Általában korlátozzuk saját benyomásainkat. Egy arc a szeretet és vonzódás, vagy esetleg az ellenszenv érzetét keltheti. Pedig lehet, hogy egy szent arca. Mi mégis csak a közönségeset vesszük észre benne. Egy csodálatos tájban esetleg, mint építészmérnökök, csak a felépítendő lakótelepet érintő adottságokat, és a műszaki feladatokat érzékeljük. Pedig az a táj lehet a világ egyik legszentebb tája. Egy állatban az iparszerű mezőgazdaság szakembere csak egy terméket lát, amit megszabott idő alatt és áron kell előállítani. Pedig ez az állat egy csodálatos érző lény, amely magában hordozza az élet titkát, a teljességet…

Más szóval, mindent beleillesztünk egy általunk kényelmesen használható, megszokott, jól ismert rendszerbe. Szívünk minden mélyebb megismerésének lehetőségét, és mindent, ami a világ nagyszerűségét mutathatná, eleve kizárjuk azzal, hogy pusztán csak a saját korlátolt értelmezésünket alkalmazzuk a dolgokra. Azonban saját megmerevedett értelmezésünkön túlléphetünk, hogy a világ nagyszerű és csodálatos végtelenségét észrevegyük, és szívünkbe fogadjuk.