1.
Akik üdvben járnak, az igazságtest, amit uralnak és nemes fiaik -
E tiszteletre méltók előtt leborulok.
A hagyományt követve, most röviden leírom
Az elindulást a bódhiszattva útján.
47 - Ha azt hiszed, hogy már eleget tudsz (2. vers)
2.
Mondanivalómat már mind elmondották,
Tudásban, szavakban jártas nem vagyok.
Ezért nem hiszem, hogy ez más hasznára lesz,
Azért írom csak, hogy elmémben rögzüljön.
3.
Ha idomulok ez erényes úthoz,
Hitem egy időre megerősödik.
De ha szavaimat mások is láthatják –
Szerencsénk egyenlő – a javukra válhat.
9 - Ha bizonytalan vagy (4. vers)
11 - Ha kételyeid vannak (4. vers)
4.
Mily nehéz elnyerni a szabadságokat s adottságokat,
Emberéletnek értelmet adókat!
Ha most nem fordítanám a saját hasznomra,
Egy alkalmat, mint ez, hogy' kaphatnék újra?
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat (5-7. vers)
5.
Mint a villámlás, mely sötét, borús éjjel
Világot gyújt s mindent megmutat,
Úgy kél e világon, elvétve, pillanatra,
Buddhák erejéből erényes gondolat.
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat
6.
Láthatod, a jóság végtelen törékeny!
A gonosz elsöprő, óriás erején,
A teljes felébredés szellemén kívül
Képes felülkerekedni bármi más erény?
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat
7.
Világkorszakokon át elmélkedő buddhák
Látják, hogy ez, csak ez menti meg
A lények határtalan seregét,
És segíti őket magasztos örömbe.
26 - Ha kételkedni kezdesz a dharmában (8-10. vers)
8.
Önnön létük szenvedését szűnni óhajtók,
Minden lény fájdalmát elűzni akarók,
Mindazok, kik ily nagy üdvösségre vágynak,
Az ébredés szellemétől el ne forduljanak.
26 - Ha kételkedni kezdesz a dharmában
9.
Létkör verme mélyén gyötrődő lényekben
Ébredés szelleme mikor megszületik,
„Buddha fia” nevet kapják azon nyomban,
Istennek s embernek tiszteletre méltók.
26 - Ha kételkedni kezdesz a dharmában
10.
Hasonlón aranycsináló drága elixírhez,
Emberhús tisztátalan alakját ölti fel,
Miből felbecsülhetetlen buddhatestet formál –
Ébredés szellemét ragadjuk erősen meg!
33 - Ha rettegsz (11-14. vers)
11.
Vándor lények tökéletes vezetői
Végtelen bölcsességgel látják értékét,
Nomád kóborlásunkat bevégezendő,
Ébredés szellemét tartsuk erősen meg!
12.
Minden más erény, mint a vízifa,
Meghozza gyümölcsét, és erejét veszti.
Egyedül az ébredés szellemének fája
Gyümölcsözik és nő szüntelen.
33 - Ha rettegsz
42 - Ha bűntudatod van (13. vers)
13.
A veszélyben lévő magát bátorra bízza;
A szörnyű gonosz tettek terhét viselőt
Az ébredés szelleme nyomban megszabadítja,
Ki ne helyezné hát belé bizodalmát?
14.
Valamint a világkorszak végi tűzvész,
Az ébredés szelleme minden rossztettet elemészt.
Ezért áldásai határtalanok,
A bölcs Maitréja Szudhanának így tanította ezt.
21 - Ha adnál, de… (15-16. vers)
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj (15-25. vers)
15.
Az ébredés szellemének, röviden,
Úgy mondják, két aspektusa van:
Először törekvés, bódhicitta szándék;
Majd tevékeny bódhicitta, alkalmazás gyakorlatban.
21 - Ha adnál, de…
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
16.
Ahogyan felfogjuk a különbséget
Indulni akarás és útrakelés között,
Akként értelmezze a bölcs és tanult
A különbséget e kettő között.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
17.
Bár a bódhicitta szándék gazdag gyümölcsöt hoz
Annak, aki még a létkörben vándorol,
Érdemek szüntelen árama nem folyik belőle,
Csak a tevékeny bódhicittából.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
18.
Mert mikor tántoríthatatlan szándékkal
Az elme magába fogadja a bódhicittát,
A lények seregét szabadítani akarva,
A’ pillanatban és azt követőn,
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
19.
Hatalmas, szüntelen folyam,
Erény s érdem ereje –
Nemtörődés s alvás alatt is –
Kél határtalanul, éggel egyenlőn.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
20.
A Szubádu által kért szútrában
A Tathágata önmaga
Mondta ezt érvekkel megmutatva,
Tanítva, kik alsóbb ösvényre hajlanak.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
21.
Ha valaki jóságos nagylelkűséggel
Akár csak enyhíteni kívánja
Más lények fájó fejét,
Ez érdem nem ismer határt.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
22.
Mit mondhatunk hát akkor az óhajról,
Hogy minden egyes élőlény
Végtelen fájdalmát elűzze,
Kívánva nekik határtalan erényt?
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
23.
Atyáinknak s anyáinknak
Volt-e ily nagylelkű óhaja?
Volt-e isteneknek, risiknek,
Vagy talán Brahmának, valaha?
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
24.
Ha ők a múltban soha még
Álmukban sem kívántak
Ily hasznot önmaguknak sem,
Mások javára ezt hogy’ tehetnék vajon?
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
25.
A lények nem áhítják önmaguk igaz javát,
Így hát e jót másoknak hogyan kívánhatnák?
Ez a tudatállapot értékes ritkaság,
Születése valódi csoda, mit sosem láttak még.
21 - Ha adnál, de…(26-28 vers)
26.
Hogyan mérhetném mélységét
E drága szellemnek, elme ékkövének,
Fájdalmat űző orvosságnak,
Lét vándorai öröme forrásának?
27.
Ha a mások segítésének egy puszta gondolata
Fölülmúlja buddhák imádása értékét,
Mit mondhatunk akkor a tényleges tettekről,
Melyek szolgálják minden lény érdekét?
28.
Bár a lények a nyomorúságtól szabadulni vágynak,
Ami után futnak, maga a nyomorúság az.
Boldogságra vágynak, de tudatlanul,
Gyűlölt ellenség gyanánt tönkreteszik azt.
31 - Ha elutasítanál valakit (29-35. vers)
29.
De azok, kik üdvvel töltenek el
Minden boldogságtól megfosztott lényt,
Kik a nyomorúság terhét viselőknek
Elűzik minden fájdalmát, szenvedését,
31 - Ha elutasítanál valakit
30.
Kik megtisztítják nemtudásuk sötétjét –
Erény, övékhez hasonló van-e?
Barát, hozzájuk hasonló van-e?
Érdem, ehhez hasonló van-e?
31 - Ha elutasítanál valakit
31.
Ha valaki jótettért jótettel fizet,
S ezért dicséretet érdemel,
Mit mondhatunk akkor a bódhiszattvákról,
Akik elvárás nélkül segítenek?
31 - Ha elutasítanál valakit
32.
Ha valaki fitymálva, leereszkedőn,
Akárcsak egyszer, másnak étket ad –
Fél napra kielégítőt –
A világ őt mint erényest tiszteli.
31 - Ha elutasítanál valakit
33.
Mit mondhatunk akkor azokról,
Kik a lények végtelen seregének örökkön ajándékozzák
Az üdvös buddhaság páratlan örömét,
Reményeik végső beteljesülését?
31 - Ha elutasítanál valakit
34.
Akik elméjében gonoszság lakozik
Bódhiszattvák, nagylelkűség urai iránt,
Pokolban maradnak – ezt Buddha mondta –
Gonosz gondolataik számával egyenlő eonon át.
31 - Ha elutasítanál valakit
35.
Jó és erényes gondolatok, ellenben,
Annál messze nagyobb mértékben gyümölcsöznek.
A bódhiszattva még nyomorúságban sem idéz elő gonoszságot –
Csakis a jóság áradó folyamát.
36.
Azok előtt, kikben e drága, szent szellem
Megfogant – leborulok!
Menedékért folyamodok az öröm ama forrásához,
Mely boldogságra vezeti azt is, ki árt neki!
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz (1-26. vers)
1.
Most a tathágatáknak,
A szent dharmának – makulátlan, magasztos ritkaság –
És a Buddha gyermekeinek – nagyszerűség óceánjai –
Felajánlást teszek e drága szellem elnyeréséért.
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
2.
Felajánlok minden gyümölcsöt, virágot,
S a gyógyír minden válfaját,
E világ minden drágaságát,
És minden tiszta, frissítő vizet;
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
3.
Minden hegyet, ékkővel gazdagon megrakva,
Minden édes, magányos ligetet,
Mennyei fákat virággal díszítve,
Ágaik gyümölccsel terhesek;
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
4.
Isten- s embervilágok illatát,
Füstölőt, vágyat teljesítő s drágakő fát,
Magától termett termést és ékszert,
És mindent, ami felajánlásra érdemes;
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
5.
Tavat, medencét, lótusszal ékeset,
Vizimadár édes kiáltásával epesztőt,
Szemnek mi kedves, minden vad s szabad,
Határtalan teret mindenütt betöltőt;
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
6.
Elmémben idézem és felajánlom
Magasztos buddháknak és fiaiknak,
Ó könyörületesek, rám jósággal figyeljetek,
Felajánlásaim tőlem szívesen vegyétek.
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
7.
Kezem üres, érdemektől fosztott,
Nincs más javam. De ti, védelmezők,
Akik a mások gondját viselitek,
Hatalmatok által, javamért, fogadjátok el!
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
8.
A győzelmeseknek és gyermekeiknek
Felajánlom magam, minden életemen át.
Magasztos Hősök fogadjatok el,
Leszek a szolgátok, odaadó.
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
9.
Ha gondjaitokban lehetek,
Segíteni fogok félelem nélkül, minden lényt.
Múlt gonoszságaim fölé emelkedek,
Soha többé hasonlót nem teszek.
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
10.
Fürdőházak, édesen illatozók,
Kristály padló, szikrázva ragyogó,
Kecses oszlopok izzó ékkövekkel,
Felettük csillogó, gyöngyös mennyezet –
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
11.
Kérem a buddhákat és fiaikat,
Vegyenek fürdőt ékes vázákból,
Színültig édes, kellemes vízzel,
Ének s zene dallama kíséretében.
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
12.
Páratlan finomságú kelmékkel,
Illatos törölközőkkel szárítom testüket,
Illatszerrel hintett szépszínű köntöst
Ajánlok fel e magasztos lényeknek.
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
13.
Sokféle öltözettel – könnyűvel, lággyal –
És száz gyönyörű ékszerrel,
Ékítem a nemes Szamantabhadrát,
Mandzsugosát, Lokesvárát és a többieket.
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
14.
Ezer millió világot átható,
Pompás illatú kenettel simítom
Buddhák testét, mely ragyog, tündököl,
Mint a tiszta, fényezett arany.
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
15.
A felajánlás magasztos tárgyai elé helyezek
Gyönyörű füzéreket, szépen fonottakat,
Szépséges, jószagú virágokat,
Lótuszt, mandaravát és udpalát.
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
16.
Füstölők felhőit ajánlom fel,
Édes aromájuk elragadó,
Valamint mennyei drága csemegéket,
Válogatott étket és italt.
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
17.
Felajánlok drágakővel díszített mécseket,
Elrendezésük mint arany lótuszok,
Gyönge virágszirmokat hintek el
Az illatos vízzel szentelt sima talajon.
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
18.
Felajánlok dallamos énektől hangzó palotákat –
Függő drágakövektől s ékkövektől ragyogót,
A tér végtelenjét bevilágító kincseket
Az együttérző bódhiszattváknak felajánlok.
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
19.
Aranynyelű, gyöngyös ernyőket,
Peremükön körben pompás díszítés,
Egyenesen állnak, arányosak, látásuk kellemes,
Minden buddhának felajánlom ezeket.
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
20.
Más felajánlások nagy mennyiségben,
Fülnek kedves zene hangjainál,
Következzenek hatalmas felhőkben,
Hogy minden lény kínja nyerjen enyhülést.
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
21.
Virágesők és sok-sok drágakő
Hulljon alá szüntelen zuhogva
A szent dharma minden drágaságára,
A Három Ékkőre és a felajánlás támaszaira.
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
22.
Ahogyan Mandzsugosa és a többiek
A győzedelmeseknek felajánlást tettek,
Ugyanúgy teszek felajánlást a buddháknak,
A védelmezőknek és fiaiknak.
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
23.
A Nagyszerűség Óceánjai dicsőségét zengem
Hangzatos imák számtalan versével.
Dallamos dicsőítésem felhői
Emelkedjenek elébük szüntelen.
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
24.
A múlt, jelen, jövő minden buddhája,
A dharma és a magasztos gyülekezet előtt
Leborulok annyi testtel, amennyi
Atomot tartalmaz a világegyetem.
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
25.
A sztúpák és az ébredés szelleme
Támaszai előtt leborulok,
Akik a fogadalmakat adó apátok, tanult mesterek,
És a dharmát gyakorló minden nemes lény.
48 - Ha inspirációra van szükséged a gyakorláshoz
26.
Amíg a felébredés lényegét el nem értem,
A buddhákhoz menedékért folyamodok.
Menedékért folyamodok a dharmához,
És a bódhiszattvák seregéhez ugyanúgy.
28 - Ha elgyötört vagy (27-29. vers)
27.
A teljes buddhákhoz és bódhiszattvákhoz,
A tíz irányban bárhol lakjanak,
Nagy együttérzésnek uraihoz
Összetett kezekkel így imádkozom:
28.
„Ez életemben és az összes többiben,
Kezdettelen létkörben bolyongva
Ártalmas tetteket követtem el tudatlan,
És másokat is hasonlókra buzdítottam.”
29.
„Nemtudásomtól ámítva s elragadva,
Mindez még örömet is okozott,
De most már, tévedéseim belátva,
Szívből megvallom őket a buddhák előtt.”
41 - Ha félsz a haláltól (30-53. vers)
30.
„Akármit vétettem a Három Drágaság,
Szüleim, tanítóim és mások ellen,
Szennyeződéseim ereje által,
Testemmel, szavaimmal és elmémmel;”
31.
„Minden hibát, én vétkes, mit elkövettem,
A vétket, sok rossztett révén mi rám ragad,
Minden szörnyű dolgot, amit én okoztam,
Világ tanítói, megvallok nektek én.”
32.
„Mielőtt vétkem meg nem tisztítottam,
Lehet, hogy halálom elér.
Kérlek hát védjetek meg oly módon,
Mely gyorsan s biztosan megtisztít.”
33.
A Halál Ura szeszélyes, kiszámíthatatlan,
Dolgod elvégezted vagy nem – mit sem ér.
Betegség, egészség – egyre megy,
Röpke életünk bizonytalan.
34.
Mindent otthagyva távozunk, magányosan.
Azonban elmém ezt nem fogja fel,
Így barátokért és ellenség miatt
Sok rosszat tettem s idéztem elő.
35.
Ellenségem végül mind megsemmisül,
Minden barátom megsemmisül,
Elpusztulok végül magam is,
Mindennek sorsa végül pusztulás.
36.
Minden, amit használok vagy birtokom,
Álomképszerű, gyorsan tovaszáll.
Eltűnik, emlék marad csupán,
Egyszer elmúlt, s többé nem lesz látható.
37.
Ez egyetlen rövid élet folyamán,
Hány barát s ellenség távozott már el!
De a sok gonosz tett, amit miattuk elkövettem,
Előttem marad, elviselhetetlenül.
38.
Eszembe sem jutott még soha,
Hogy röpke, múló dolog vagyok magam is.
Így gyűlölet, vágy s nemtudás miatt
Sok gonoszságot követtem el.
39.
Éjjel és nappal – soha meg nem áll –
Életem múlik, elszökik.
S ami elmúlt, vissza nem nyerhetem –
Mi más lehet sorsom, mint halál?
40.
Ott fekszem majd az ágyamon,
Aki kedves és szeret, mind körülöttem áll –
De egyes-egyedül én élem át
Az élet fonala elszakadását.
41.
És mikor a Halál követei megragadnak,
Hogyan segíthet barát s atyafi?
Csak életem során nyert érdemem lesz javamra,
Minek gyűjtését elhanyagoltam.
42.
Ó Védelmezők! Én meggondolatlan,
Nem vártam ilyen borzalmat, mint ez.
S e rövid, múló élet kedvéért
Egymásra halmoztam annyi rossztettet.
43.
Aznap, mikor vesztőhelyre viszik,
Ahol testét tépik és darabolják,
Átalakul az ember, félelme változtatja át:
Kiszárad szája, szeme gödörben ül.
44.
És ha ez így van, mik lesznek kínjaim,
Mikor lesújt halálos rettegés,
És látom a Halál követét, az ellent,
Aki rámveti szörnyű tekintetét?
45.
Ki ment meg, ki ad menedéket ott,
E rettenet, e borzalom elől? –
És tágra nyílt, rémült szemekkel
Keresek a négy világtájon megmentőt.
46.
Sehol segítség, sehol megmentő,
Szomorú fájdalom nehezül reám,
Mezítlen, esendőn és védtelenül,
Mit teszek, ha eljön az idő?
47.
Ezért én mától oltalmat keresek
A buddháknál, vándorok őrzőinél,
Akik minden élő javáért dolgoznak –
Hatalmasok, félelmet elűzők.
48.
Ugyancsak, tisztán, oltalmat keresek
A szívükben lakozó dharmánál,
Mely eloszlatja létkör rémületét,
És a számtalan bódhiszattvánál.
49.
Rettegve, félelemtől remegőn
Felajánlom Szamantabhadrának magam,
És a dallamos, gyöngéd Mandzsusrínak
Ugyanúgy, magam teljesen átadom.
50.
A védelmező Avalokitához –
Szerető tevékenysége meg sosem inog –
Nyomorúságom mélyéről kiáltok,
Kérlek oltalmazd meg e gonosztevőt!
51.
Most Ákásagarbhát, e magasztos lényt
Szólítom szívemből és Ksitigarbhát,
És minden nagy védelmezőhöz, ki együttérző,
Folyamodok, kutatva, menedékért.
52.
Halál seregeit és minden veszélyt
Puszta látványával megfutamító,
Gyémántot tartó Vadzsrapáni,
Oltalomért hozzá fordulok.
53.
Eleddig tanácsotok nem fogadtam meg,
De most, rettegésemmel szemtől-szemben,
Hozzátok folyamodok menedékért,
Kérlek, félelmem gyorsan űzzétek el.
54.
Mert, mikor közönséges bajok megrémisztenek,
Orvosok tanácsát meg kell tartanom;
Akkor mit mondjak arról, ha gyötör
Az örökké sújtó vágy és más bajok?
55.
És minthogy ezekből akár egyetlen egy is,
A világ lakóit elragadja mind,
És mivel más ellenszer nem létezik,
Sehol a világon más gyógyírt nem találsz,
56.
Csak a mindent-tudó Gyógyító szavait,
Amelyek szenvedés gyökerét kiirtják –
Szándékod, hogy őket meg nem fogadod
Fölöttébb ostoba, szánalomra méltó.
57.
Ha egy közönséges, kicsiny sziklafal mentén
Oly nagy elővigyázattal kell lépkednem,
Mit mondjak akkor az óriás szakadékról,
Amely számtalan mérföld mélységébe vész?
58.
„Legalábbis ma még, úgysem halok meg” –
Mily meggondolatlan így áltatnom magam,
Az enyészet, halálom órája,
El fog jönni, elháríthatatlan.
59.
Miért vagyok hát oly gondtalan,
Milyen menekvés vár rám?
Bizonyos, hogy elér halálom,
Könnyű szívvel hogy’ mulathatnék?
60.
Múltam tovatűnt élményeiből
Fennmaradt-e mára akár csak egy?
Ha ragaszkodom ahhoz, ami többé nincs,
Mesterem tanácsát nem fogadom meg.
61.
El kell hagynom életem, s minden tartalmát,
Minden barátomat és rokonomat.
El kell válnunk, utamra magam indulok –
Mi alapon mondhatom: ez ellenség s ez barát?
62.
„Mi ad biztos szabadulást
Rossztettektől, szenvedés forrásaitól?” –
Ez legyen egyetlen gondom,
Éjjel-nappal egyetlen gondolatom.
42 - Ha bűntudatod van (63-65. vers)
63.
Mindazt amit elkövettem,
Nemtudás sötétjében, vakon,
Legyen az természet szerint rossztett,
Vagy akár megszegett fogadalom,
64.
Rettegve rám váró szenvedéstől,
Összetett kézzel, újra és újra leborulok,
Most minden gonosz tettemet
A buddhák színe előtt megvallom.
65.
Szólítalak, világ vezérlő őrei,
Fogadjatok el annak, ami vagyok, gonosztevőnek,
És ezekhez hasonló rossztetteket
Ígérem, többé el nem követek.
50 - Ha figyelmetlen, szétszórt vagy (1-2. vers)
51 - Ha megszegnéd ígéreteidet (1-8. vers)
1.
A Diadalmas gyermeke ekképpen,
Ha az ébredés szellemét erősen megragadta,
Tőle sose térjen el,
Gyakorlását szorgalmasan fenntartsa.
50 - Ha figyelmetlen, szétszórt vagy
51 - Ha megszegnéd ígéreteidet
2.
Ha valamit kellő figyelem híján kezdtél el,
És meg nem fontolt cselekvés során –
Még ha ígéretet tettél is –
Folytatod vagy hagyod, gondold újra, így helyes.
51 - Ha megszegnéd ígéreteidet
3.
A buddhák és gyermekeik azonban,
Nagy bölcsességükkel ezt átgondolták,
És magam is mérlegeltem, fontoltam,
Miért kételkednék, tétováznék hát?
51 - Ha megszegnéd ígéreteidet
4.
Mert ha ilyen ígéretet tettem,
De szavam gyakorlatba nem ültetem,
A lényeket félrevezetem.
Mi sors vár akkor reám?
51 - Ha megszegnéd ígéreteidet
5.
Ha valaki egy merő csekélységet
Gondolatban adni vágy,
Majd visszavonja szándékát –
Megmondották – éhes szellem lesz.
51 - Ha megszegnéd ígéreteidet
6.
Legmagasabb üdvösségbe
Vendégül, szívből, ha hívom
Minden lényt, majd cserbenhagyom,
Sorsom hogyan lehetne akkor boldogság?
51 - Ha megszegnéd ígéreteidet
7.
Ha valaki az ébredés szellemét elhagyja,
És mégis megszabadul,
Az a karma fel nem fogható hatása,
Melyet csak a Mindentudó ért.
51 - Ha megszegnéd ígéreteidet
8.
A bódhiszattva számára
A legsúlyosabb bukás ez,
Ami, ha előfordulna,
Minden lény java lenne letiporva.
7 - Ha erővesztett vagy (9-19. vers)
9.
Aki, csak egy pillanatra bár,
Bódhiszattvák érdemét gáncsolja,
Minden lény javát tiporja sárba,
Nyomorult életeinek ezért nem lesz száma.
10.
Egyetlen lény örömét
Ha tönkreteszem, magam veszejtem el.
Mit mondhatunk akkor arról, aki
Eget betöltő lények boldogságát rontja el?
11.
Így azok, akik elbuknak –
Bár a bódhicitta ereje bennük jelen van –
Lét körében hosszan maradnak,
Elvágva bódhiszattva szintektől.
12.
Ezért, ahogy ígértem,
Odaadón, akképp cselekszem.
Hiszen, ha nem törekednék így ezentúl,
Egyre mélyebbre bukhatnék.
13.
Minden lény javáért tevékeny
Számtalan buddha élt s távozott el,
De én, hibáim miatt elvétettem,
Hogy gyógyító munkájukból hasznom legyen.
14.
Ha továbbra is így teszek,
Újra s újra, ugyanígy,
Kór, kötöttség, sebek és kínok
Várnak az alsó világokban rám.
15.
Buddhák eljövetele,
Hit és embertest elérése,
Hajlandóság erényre: ritkaság.
Még egyszer elnyerem-e?
16.
Mai nap beteg nem vagyok,
Étkem elég, bajom nincs,
De éltem illanó, csalóka,
Testem pillanatnyi, kölcsönzött.
17.
Ilyen magatartással, mi enyém,
Embertestet újra nem nyerek.
És ha embertestem nincs,
Csak gonoszság lesz, semmi erény.
18.
Erényben élni most van alkalom,
De az erényt, ha nem gyakorolom,
Alsó világok szenvedése közepett
Mit teszek, sorsom mi lesz?
19.
És ha ott erényt nem művelhetek,
Csak gonoszságot gyűjthetek,
Százmillió kalpán át
Boldog lét nevét sem hallhatom.
20.
Buddha ezért mondotta:
Mint óceánon hányódó járom
Nyílásába teknőc nyakát, ha dugja –
Emberéletet nyerni nagyon nehéz.
15 - Ha tehetetlennek érzed magad (21-27. vers)
21.
Egy pillanat rossz tette révén,
Ha legmélyebb pokolban kalpákat töltesz el,
Kezdettelen létkörben halmozott gonoszságom révén –
Mondjam-e? – boldog világba nem jutok.
15 - Ha tehetetlennek érzed magad
22.
Ám e kínok puszta élménye
Szabaduláshoz nem vezet,
Mert a gyötrelem közepett
Más gonoszságok bőven teremnek.
15 - Ha tehetetlennek érzed magad
23.
Most, ily szabadságot nyerve,
Az erényt, ha nem művelem,
Ennél nagyobb rászedés nem eshet meg,
Ennél nagyobb bolondságot nem tehetek.
15 - Ha tehetetlennek érzed magad
24.
És ha ezt most megértem,
De megmaradok ostoba tétlenségben,
Halálom órája eljöttén
Mélységes szenvedésben lesz részem.
15 - Ha tehetetlennek érzed magad
25.
És amíg testem oly hosszan ég
Pokol elviselhetetlen tüzén,
Bánkódás kibírhatatlan tüze
Kínozza elmém végtelen.
15 - Ha tehetetlennek érzed magad
26.
Véletlenül talán, most elnyertem
Ez áldásos létet, mit elnyerni nehéz.
Most a választás szabadsága enyém –
Ha mégis pokolba kerülök,
15 - Ha tehetetlennek érzed magad
27.
Igével babonázotthoz hasonlítok,
Elmém képtelenné sorvasztva,
S azt sem tudom, mi őrület okozta,
Hatalmába vajon mi ragadott?
8 - Ha vágyak gyötörnek (28-29. vers)
28.
Harag, sóvárgás – ellenségeim –,
Nincs lábuk, kezük, egyebük,
Bátorságuk, eszük sincs,
Szolgájukká hogyan tehettek engem?
29.
Magam engedem őket szívembe,
És hagyom, ártsanak kedvükre!
Harag nélkül viselem őket, türelemmel –
Gyarló türelem, méltatlan tárgyú!
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag (30-34. vers)
30.
Ha minden isten s félisten
Ellenségül reám támadna,
A legmélyebb pokol tüzébe
Hajítani az ő seregük sem bírna.
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
31.
De a gyötrő érzelmek – erős ellenségek –
Azonnal letaszítanak oda,
Hol a Hegyek Ura maga is
Elégne, hamva sem maradna.
10 - Ha pokolian érzed magad (32-38. vers)
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
32.
Ellenségem, zavaros érzelem,
Kezdet- s végtelen idők során!
Minden más ellen képtelen
Kitartani ily hosszú időn át.
10 - Ha pokolian érzed magad
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
33.
Más ellenségnek lesd kedvét vagy szolgáld,
Ő kedvezni és segíteni fog.
De ha zavaros érzelmeid szolgálatába állsz,
Csak ártást és szenvedést hoznak rád.
10 - Ha pokolian érzed magad
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
34.
Így hát e kitartó ős-ellenségeim,
Melyek csak növekvő ártalom okai,
Biztos tanyát, ha lelnek szívemben,
Felhőtlen örömem lesz-e lét körében?
10 - Ha pokolian érzed magad
35.
Létkör börtönének őrei,
Poklok hóhérai, kínzói,
Ha elmémben laknak, vágy szövevényében,
Boldogságot hol találhatok?
10 - Ha pokolian érzed magad
36.
Ezért míg ez ellenségek, szemem láttán,
Tényleg el nem pusztultak, fel nem adom.
Látod, feldühödve csekélység miatt,
Bosszúállásig álmatlanul,
10 - Ha pokolian érzed magad
37.
Balga ellenfelek – várja mindkettőt gyötrelmes halál –
Mindenre készek, csak hogy győzzenek,
Fel sem veszik dárda, gyilok, nyíldöfés kínjait,
Ellenállnak, meg nem hátrálnak.
10 - Ha pokolian érzed magad
38.
Ezért nem adom fel – kell-e mondanom? –
Álljak ki bár sok száz szenvedést,
Most diadalra török természetes ellenségeimen,
Minden nyomorúság örökös okain.
52 - Ha céltalannak érzed a létezésedet a sok szenvedés láttán (39-43. vers)
39.
Értelmetlen, ellenség ejtette sebeket
Viselik test díszei gyanánt.
Nekem, nagy cél érdekében tisztán küzdőnek,
Akkor miért árthatna szenvedés?
52 - Ha céltalannak érzed a létezésedet a sok szenvedés láttán
40.
Halász, mészáros, paraszt és sok más,
Megélhetés puszta okáért
Állja fagy s forróság viszontagságát.
Minden lény üdvéért ugyanezt én miért ne viselném?
52 - Ha céltalannak érzed a létezésedet a sok szenvedés láttán
41.
Tíz irányban teret betöltő lények
Gyötrő érzelmektől szabadítását
Mikor megfogadtam, én magam eme
Érzelmektől mentes nem voltam.
52 - Ha céltalannak érzed a létezésedet a sok szenvedés láttán
42.
Fel sem mérve saját erőmet,
Kimondani e szókat nem volt őrültség?
Annál inkább! Vissza sose lépjek
E zavaró érzelmek legyőzésében.
52 - Ha céltalannak érzed a létezésedet a sok szenvedés láttán
43.
Ez lesz egyetlen szenvedélyem,
Felbőszülve harcba indulok!
Indulatom tisztátalannak tűnhet bár,
Ám legyőzi zűrzavarom, így meg nem tagadom.
53 - Ha kavarognak benned az érzelmek (44-48. vers)
44.
Inkább tűz emésszen el,
Inkább vágják le fejem,
Neked magam többé alá nem vetem
Ellenségem, gyötrő érzelem.
53 - Ha kavarognak benned az érzelmek
45.
Közönséges ellenségek, ha száműzik őket,
Más földre húzódnak és megtelepednek.
Ott erőt gyűjtenek, majd visszatérnek,
Ám ellenségeim, a gyötrő érzelmek, nem így viselkednek.
53 - Ha kavarognak benned az érzelmek
46.
Tudás szeme űzte zavaros érzelmek!
Elmémből kihajtva, hova menekültök,
Honnan tértek vissza ártani nekem? –
Ám elmém erőtlen, s én tétlen vagyok.
53 - Ha kavarognak benned az érzelmek
47.
És lám, a szennyeződések a tárgyban nincsenek,
Sem a képességekben, sem a kettő között.
Ámde máshol sincsenek; hol van hát helyük,
A hely, honnan ártásukat a lényekre zúdítják?
Káprázatszerűek, szűnjön hát félelmed,
Törekedj megismerni természetüket.
Poklokban és másutt, fölöslegesen,
Miért kell, hogy ártsanak neked?
53 - Ha kavarognak benned az érzelmek
48.
Ekképpen érdemes gondolkodnom, tennem
És az előírásokat gyakorlatba ültetnem.
Gyógyszerre szoruló beteg hogyan gyógyul meg,
Ha meg nem fogadja orvosa tanácsát?
6 - Ha gyászban vagy (1-23. vers)
8 - Ha vágyak gyötörnek (1-23. vers)
10 - Ha pokolian érzed magad (1-23. vers)
12 - Ha ridegnek érzed magad (1-23. vers)
13 - Ha ridegséget tapasztalsz (1-23. vers)
14 - Ha túlhevültél (1-23. vers)
17 - Ha hiányt szenvedsz, nélkülözöl (1-23. vers)
18 - Ha eluralkodik rajtad a mohóság (1-23. vers)
19 - Ha visszavágnál (1-23. vers)
24 - Ha rágalmaznak (1-23. vers)
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat (1-23. vers)
27 - Ha elveszted a türelmed (1-23. vers)
28 - Ha elgyötört vagy (1-23. vers)
29 - Ha aggódás kerít hatalmába (1-23. vers)
30 - Ha önzést tapasztalsz (1-23. vers)
34 - Ha beteg vagy (1-23. vers)
35 - Ha beteg van a családodban (1-23. vers)
38 - Ha félsz a változástól és ezért szenvedsz (1-23. vers)
50 - Ha figyelmetlen, szétszórt vagy (1-5. vers)
1.
Aki gyakorlását őrizni akarja,
Figyelmesen vigyázza elméjét,
Mert aki elméjét nem vigyázza,
Gyakorlását őrizni nem tudja.
6, 8, 10, 12-14, 17-19, 24, 25, 27-30, 34-35, 38, 50
2.
Csapongva kószáló elmém elefántja
Legmélyebb poklok kínját okozhatja.
E világ tébolyult elefántjai
Nem tudnak okozni ilyen szenvedést.
6, 8, 10, 12-14, 17-19, 24, 25, 27-30, 34-35, 38, 50
3.
Ha a figyelmesség köteleivel
Elme elefántját jól megkötözöm,
Minden félelem megszűnik,
S kezembe hull minden erény.
6, 8, 10, 12-14, 17-19, 24, 25, 27-30, 34-35, 38, 50
4.
Tigris, oroszlán, elefánt, medve,
Kígyó és minden más ellenség;
Pokolban szenvedők őrzői,
Gonosz, kannibál szellemek,
6, 8, 10, 12-14, 17-19, 24, 25, 27-30, 34-35, 38, 50
5.
Ha egyedül csak elmém kötöm meg,
Ezek mind megköttetnek;
Ha egyedül csak elmém szelídítem meg,
Ezek mind megszelídülnek.
6, 8, 10, 12-14, 17-19, 24, 25, 27-30, 34-35, 38
6.
Ekképp minden rettegés,
Mérhetetlen szenvedés
Az elméből születik –
A Tökéletes Mester így tanította ezt.
6, 8, 10, 12-14, 17-19, 24, 25, 27-30, 34-35, 38
7.
Poklok lakóit kínzó fegyverek –
Ki készítette és mire?
Égő vasból földet ki csinált?
S a démonnők honnan valók?
6, 8, 10, 12-14, 17-19, 24, 25, 27-30, 34-35, 38
8.
Romlott elme teremtményei ezek,
A Hatalmas mondta így.
A három világban ezért
Az elménél nincs nagyobb veszély.
6, 8, 10, 12-14, 17-19, 24, 25, 27-30, 34-35, 38
9.
Enyhíteni lények szegénységét –
Ha ez a túljutott adás,
Múlt buddhái hogyan teljesítették be,
Hisz sok lény éhezik ma is.
6, 8, 10, 12-14, 17-19, 24, 25, 27-30, 34-35, 38
10.
Megadni a lényeknek mindent,
Az adás gyümölcsét is – úgy mondják –,
A túljutott adást e szándék teljesíti be.
Ez is, mint látjuk, az elme maga.
6, 8, 10, 12-14, 17-19, 24, 25, 27-30, 34-35, 38
11.
Halakat és más lényeket
Szenvedés elől lehet-e rejteni?
Bántalmazásukkal fölhagyni – úgy mondják –
E szellem a túljutott erkölcs gyakorlata.
6, 8, 10, 12-14, 17-19, 24, 25, 27-30, 34-35, 38
12.
Az ellenséges lények serege, mint a tér,
Hogyan lennél képes legyőzni mind?
Csak önnön dühödt elmédet győzd le,
És ez minden ellenségen győzelmet jelent.
6, 8, 10, 12-14, 17-19, 24, 25, 27-30, 34-35, 38
13.
Az egész földet bőrrel fedni be,
E célra elég bőrt hol találsz?
Cipőd talpán ha bőrt viselsz,
Felér az egész földet takaró bőrrel.
6, 8, 10, 12-14, 17-19, 24, 25, 27-30, 34-35, 38
14.
Ekképp a dolgok külső folyását
Megfordítani nem lehet,
Ám elmémen, ha fordítok,
Fordítani még mi máson kell?
6, 8, 10, 12-14, 17-19, 24, 25, 27-30, 34-35, 38
15.
Egy tiszta szándék gyümölcseként
Bráhma szintjére juthatunk.
Ám, ha belső tartásod hitvány, ily eredményt
Nem hoznak test és szó tettei.
6, 8, 10, 12-14, 17-19, 24, 25, 27-30, 34-35, 38
16.
Szövegmondás és aszkézis,
Gyakorold bár hosszú ideig,
Ám, ha szétszórt elmével teszed,
Értelmetlen – az Igazságot Ismerő mondta így.
6, 8, 10, 12-14, 17-19, 24, 25, 27-30, 34-35, 38
17.
Kik a dharma legfőbb értelmét,
E szellem titkát nem értik,
Vágyhatnak örömre s szenvedés végére,
Nyomorúságban bolyonganak tovább, céltalan.
6, 8, 10, 12-14, 17-19, 24, 25, 27-30, 34-35, 38
18.
Így van ez, és ezért elmémet
Megragadom és vigyázok rá,
Ha elmém nem őrzöm és fegyelmezem,
Sok-sok aszkézisnek mi értelme van?
6, 8, 10, 12-14, 17-19, 24, 25, 27-30, 34-35, 38
19.
Elvadult, kavargó tömegben
Vigyázva óvjuk sebeink;
Ugyanígy, gonosz társaságban,
Elmém sebeit óvnom kell szüntelen.
6, 8, 10, 12-14, 17-19, 24, 25, 27-30, 34-35, 38
20.
Fájdalomtól, legyen bár kicsiny,
Aggódva féltem sebeim;
Rettegve, hogy poklok hegyei zúznak össze,
Miért ne vigyáznék sebesült elmémre?
6, 8, 10, 12-14, 17-19, 24, 25, 27-30, 34-35, 38
21.
Ha így élek és cselekszem,
Legyek bár gonosz emberek között,
Vagy akár nők társaságában,
Fogadalmaim szilárdan tartom, meg nem szegem.
6, 8, 10, 12-14, 17-19, 24, 25, 27-30, 34-35, 38
22.
Minden gazdagság, dicsőség,
Egészség, vagy megélhetés akár –
Elveszhet minden más erény,
Akkor sem hagyom magára elmém.
6, 8, 10, 12-14, 17-19, 24, 25, 27-30, 34-35, 38
23.
Mindazok, kik elméjüket óvják,
Figyelmességet és éberséget mindig tartsanak,
Életük árán is védjék mindkettőt,
Összetett kézzel hozzájuk e kéréssel fordulok.
2 - Ha reményvesztett vagy (24-29. vers)
24.
Betegség sújtotta emberek
Cselekvésre nem képesek;
Az elme, ha a nemtudás sújtja,
Cselekvésre képtelen ugyanúgy.
2 - Ha reményvesztett vagy
25.
Akinek éberség elméjében nincs,
Bár hallgat, fontol s meditál,
Elméje lyukas edény,
Emlékezetében semmi sem marad.
2 - Ha reményvesztett vagy
26.
Lehet tanult, hittel rendelkező,
Odaadó és kitartó,
Ám ha ébersége nincs, e hiba
Bukását okozza és beszennyeződését.
2 - Ha reményvesztett vagy
27.
Éberség hiánya, tolvajként,
Hanyatló figyelmesség nyomában jár;
Minden felhalmozott érdemet elrabol,
És így az alsó világokba megyek.
2 - Ha reményvesztett vagy
28.
A szennyeződések rablóbandája
Csak az adandó alkalmat várja;
Ellopják az erényt, amikor lehet,
Meghiúsítják a boldog létben való életet.
2 - Ha reményvesztett vagy
29.
Ezért a figyelmesség elmém kapujából
Soha nem távozhat el.
Mozdulna mégis el – helyére visszaállítom,
Az alsó világok kínját felidézve.
11 - Ha kételyeid vannak (30-33. vers)
30.
A láma mellett maradva,
Megfogadva az apát tanácsát,
És félelem által, a szerencsés, hittel gyakorló,
A figyelmességet könnyen kiművelheti.
31.
„A buddhák és bódhiszattvák
Látnak mindent, akadálytalan.
És én mindig ott tartózkodom
Mindannyiuk színe előtt.”
32.
Az ekképpen gondolkodóban
Szemérem, odaadás és félelem kél.
És a Buddha emlékezete
Újra és újra megjelenik neki.
33.
Amikor a figyelmesség az elme kapujában
Őrállást foglal el,
Az éberség megjelenik,
Ami eltávozott visszatér.
50 - Ha figyelmetlen, szétszórt vagy (34-44. vers)
34.
Ha elmém felmérve cselekvés kezdetén
Elégtelenséget látok, vagy hibát,
Mint egy tuskó, meg sem moccanok,
Eltökélten, uralkodva magamon.
50 - Ha figyelmetlen, szétszórt vagy
35.
Pillantásom soha nem hagyom
Céltalan csapongani;
Összeszedett elmével,
Szemem mindig lesütve tartom.
50 - Ha figyelmetlen, szétszórt vagy
36.
Ám tekintetem, hogy megpihenhessen,
Időnként körülhordozom,
És ha a látómezőmben megjelenik valaki,
Rápillantva, köszöntöm kedvesen.
50 - Ha figyelmetlen, szétszórt vagy
37.
Utam veszélyeit kutatva
A négy irányba tekintek újra és újra,
Amikor megállok és megpihenek,
Hátrafordulok, visszanézek a megtett útra.
50 - Ha figyelmetlen, szétszórt vagy
38.
Megvizsgálom elöl s magam mögött,
Folytassam-e utam, vagy visszaforduljak.
Így aztán minden helyzetben
Ismerni fogom tennivalómat.
50 - Ha figyelmetlen, szétszórt vagy
39.
„Ekképp cselekedjen testem.”
Miután megszabtam irányát,
Alkalmanként szemügyre veszem:
Testem tettei ez irányt megtartják-e?
50 - Ha figyelmetlen, szétszórt vagy
40.
Elmém, e vad elefántot,
A dharmán elmélkedés erős oszlopához kötöm.
Minden erőmmel vigyázom,
Kötelékéből el ne szabaduljon.
50 - Ha figyelmetlen, szétszórt vagy
41.
Aki összeszedettségre törekszik,
Egy pillanatra se kalandozzon el;
„Hogyan viselkedik most elmém?”
Így vizsgálja elméjét mindig.
50 - Ha figyelmetlen, szétszórt vagy
42.
Veszélyhelyzetben, ünnepen, vagy máskor,
Ki erre képtelen, elállhat tőle,
Ugyanígy – azt mondják – adakozás idején
A fegyelem bizonyos előírásai felfüggeszthetők.
50 - Ha figyelmetlen, szétszórt vagy
43.
Ha valamit elterveztem s elkezdtem,
Figyelmem ne térjen semmi másra;
Rögzítsem elmém e tárgyra,
És törekedjek egyedül ennek megvalósítására.
50 - Ha figyelmetlen, szétszórt vagy
44.
Ha így teszek, mindent jól elvégzek;
Minden elvégzetlen marad, ha másként teszek.
Éberség ellentétei, a szennyeződések,
Ha így teszek, nem szaporodhatnak.
23 - Ha fecsegőbe botlasz (45. vers)
45.
Ha úgy adódik, részt kell vennem
Hosszas, értelmetlen társalgásban,
Vagy szenzációs eseménybe csöppenek,
A ragaszkodás érzését engedjem el.
22 - Ha fecsegnél (46-47. vers)
46.
Ha azon érem magam, hogy turkálom a földet,
A füvet tépdesem, vagy a földre oktalan rajzolok,
Buddha tanítását felidézve,
Nyomban hagyjam abba, félve.
47.
Amikor sétára támad kedvem,
Vagy akár beszélni szeretnék,
Előbb megvizsgálom, mi jár az eszemben,
Mert a szilárd elméjű cselekszik helyesen.
19 - Ha visszavágnál (48. vers)
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag (48. vers)
48.
Amikor késztetést érzek elmémben
Ragaszkodásra vagy haragra,
Nem cselekszem, és meg sem szólalok,
Mint a fatuskó, mozdulatlan maradok.
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat (49-50. vers)
49.
Mikor elmém elvadult és gúnyos,
Büszkeség tölti el s gőgös arrogancia,
Mikor mások rejtett hibáit fedném fel
És áltatás, csalárdság esetén,
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat
50.
Dicséretre, amikor vadászok,
Becsmérelek, rontom más hírnevét,
Sértegetve veszekedést szítok,
Akkor, mint a fatuskó, néma maradok.
18 - Ha eluralkodik rajtad a mohóság (51-52. vers)
51.
Amikor vagyonra, figyelemre, hírnévre vágyom,
Vagy arra, hogy tisztelők szolgáljanak,
És amikor elismerést, megbecsülést várok,
Akkor, mint a fatuskó, néma maradok.
18 - Ha eluralkodik rajtad a mohóság
52.
Amikor feledem a mások javát
És magamnak nyerni akarok,
És fecsegésre mikor kedvem támad,
Akkor, mint a fatuskó, néma maradok.
27 - Ha elveszted a türelmed (53-57. vers)
53.
Türelmetlenség, lustaság, hitványság,
Pimaszság, hivalkodás
És a sajátomhoz ragaszkodás, ha támad,
Akkor, mint a fatuskó, néma maradok.
18 - Ha eluralkodik rajtad a mohóság (54-57. vers)
19 - Ha visszavágnál (54-57. vers)
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat (54-57. vers)
27 - Ha elveszted a türelmed
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag (54-57. vers)
54.
Ily módon, ha feltárok elmémben
Minden szennyeződést és hiú törekvést,
Akkor, mint a hős bódhiszattvák,
Ellenszerekkel fenntartom elmém szilárdságát.
55.
Nagy meggyőződéssel és hittel,
Állhatatosan, odaadóan, szívélyesen,
Visszafogottan, lelkiismeretesen és szelíden
Munkálkodom mások boldogságáért.
56.
Ne csüggedjek a gyermekes,
Civódó emberek szeszélyeitől,
Hisz azok mind zavaros érzelmekből fakadnak,
Legyek velük megértő és kedves.
57.
Mikor feddhetetlen erényt gyakorlok
Önmagam és mások javára,
Szellemkép gyanánt cselekszem, mely én-érzéstől mentes;
Tartsam mindig észben e gondolatot.
58.
Végre, nagy sokára, elnyertem
E nagyszerű és szabad emberéletet.
Újra és újra így elmélkedve, e szellem
Legyen bennem rendületlen, mint a Meru hegy.
59.
Amikor húsra éhes keselyűk
E testet össze-vissza tépik,
Akkor majd elmém, nem ellenkezel.
Most miért félted hát?
33 - Ha rettegsz (60-71. vers)
34 - Ha beteg vagy (60-71. vers)
41 - Ha félsz a haláltól (60-71. vers)
43 - Ha testi fájdalmaid vannak (60-71. vers)
60.
E testet, mintha önnön magad lenne,
Ó, elmém, miért védelmezed?
Te és ez, két külön dolog vagytok,
Mi hasznod hát belőle?
61.
Bolond elme, miért nem ragaszkodsz
Egy tiszta testhez, mely készülhetne fából,
E mocskot gyártó rothadó gépet
Mi értelme őrizned s védened?
62.
Először, a bőr fedő rétegét
Fejtsd le képzeleteddel,
Majd a csontvázról a húst
Tudás fegyverével nyesd le.
63.
Minden csontot külön-külön
Kutass át velőig,
„Lényegiségét hol találom?”
Mindent e kérdéssel vizsgálj meg.
64.
Ha ily kitartó keresés dacára
A lényegiséget nem pillantod meg,
Mi haszna mégis ilyen szenvedéllyel
Dédelgetned jelen testedet?
65.
Mocskát megenni nem tudod,
Vérét meg nem ihatod,
Beleit sem szopogathatod,
E test neked mi hasznot hoz?
66.
Máskülönben legjobb a keselyűk és rókák
Eledeléül megtartani.
Embertested értéke csak annyi,
Amilyen célra használod.
67.
Óvhatod, ahogy csak tudod,
Amikor az irgalmatlan halál
Elrabolja és madarak, kutyák elé dobja,
Akkor mit cselekszel, mihez fogsz?
68.
Olyan szolgának nem adsz se ruhát, se mást,
Akit munkára fogni nem lehet;
E test, bár táplálod, egyszer faképnél hagy,
Miatta miért fárasztod magad?
69.
Megadva a bérét, ami jár neki,
Most saját szolgálatodra fogd,
De ha belőle semmi hasznod,
Mindened rá ne pazarold!
70.
Tested hajó – így tekintsd –,
Jövés-menés járműve;
És, hogy teljesíthesd minden lény javát,
Elmédhez hű testté alakítsd.
71.
Ily módon, önmagad uraként,
Mindig kedves mosollyal arcodon,
Kerülve mogorvaság és harag ráncait,
A lények igaz barátja légy.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad (72-83. vers)
72.
Széket és mást ne mozgass
Zajjal, figyelmetlenül;
Ajtót durván ne nyissál,
Örömet a visszafogottságban találj.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
73.
A kócsag, macska s betörő
Zajtalan, vigyázva jár;
Áhított célja így teljesül.
A bölcs viselkedése is mindig ehhez hasonló.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
74.
A másokat bölcsen figyelmeztető,
Kéretlen, segítő szavakat
Vegyem alázatos hálával,
Legyek mindig tanítványa mindenkinek.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
75.
Aki igazságot beszél,
Dicsérjem így: „Szavaid nagyszerűek!”
Ha valakit jót cselekedni látok,
Buzdítsam elismeréssel.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
76.
Kvalitásait dicsérjem távollétében is,
Ha mások dicsérik őt, tegyek ugyanúgy.
De ha az én erényeim magasztalják,
Dicsérjem a tudást, mely az erényt felismerni kész.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
77.
Minden tettünk célja a boldogság,
Ritkán elérhető, áldozz bár vagyont érte;
Tegyen hát boldoggá az öröm,
Amit mások erényei láttán érzek.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
78.
Akkor ez életben szükséget többé nem szenvedek,
És boldogság lesz részem ez élet után.
Az irigység örömet nem hoz, csak szenvedést
És nagy gyötrelmeket jövő életeim során.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
79.
Ha szólok, beszéljek őszintén, értelmesen,
Világosan és kellemes hangon,
Kerülve ragaszkodást, gyűlöletet,
Visszafogottan, gyöngéd szavakkal.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
80.
Amikor megpillantok másokat,
Gondoljam ezt: „Felébredést
Éppen őrájuk támaszkodva nyerhetek”.
Tekintetem egyenes legyen, és kedves.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
81.
Mindig a legmagasabb törekvéstől fűtve,
Az ellenszerek alkalmazásán dolgozom;
Szerezzek nagy érdemeket
A kvalitások, segítés és szenvedés területén.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
82.
Ha így cselekszem, hittel és értelemmel,
Munkám mindig elvégzem jól,
És a dolgom végzése során
Nem kell másokat lesve számítgatnom.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
83.
A túljutott cselekedetek: az adás és a többi,
Fontossága sorban egyre nő;
A nagyobbat ne adjam fel a kisebbért,
Fő dolog, hogy a lények hasznát nézzem.
84.
Amikor ezt jól megértettem,
Mindig a lények javáért dolgozzak.
Az együttérzés messzilátó urai e célból
Azt is megengedhetik, ami különben tiltott.
85.
Az alsó világokba hullottakkal, a védtelenekkel
És a gyakorlókkal élelmem megosztom.
Annyit eszem csak, amennyi szükségem,
Dharma ruhámon kívül mindenem odaadom.
86.
E testet, mely dharmát gyakorol,
Ne károsítsam csekély haszon kedvéért;
Ha ezt megfogadom, minden lény
Kívánsága gyorsan beteljesül.
87.
Tisztátalan együttérzésből
Ne áldozzam fel testem;
Jobb, ha a jelen és jövő életek során
A nagy cél beteljesítésére szentelem.
88.
Ne tanítsak dharmát tiszteletlennek,
Olyannak, ki fejét betakarja, bár nem beteg,
Aki kezében napernyőt, botot tart, vagy fegyvert,
Sem a fejfedőt viselőnek.
89.
Sem kíséret nélküli nőnek,
Sem a mélységest és hatalmast, ezt be nem fogadónak.
De az alacsonyabb és magasabb lények dharmája iránt
Legyen tiszteletem mindig egyenlő.
90.
A hatalmas dharmát befogadónak
Alacsonyabb ösvény tanítását ne adjak;
De ne kerüljem az alapozó gyakorlatokat,
Összezavarva szútra és mantra fogadalmakat.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad (91-109. vers)
91.
Köpetem és fogtisztító fámat
Ha eldobom, elrejtem.
Vizeket és nyilvános helyeket
Vizelettel és mással szennyezni helytelen.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
92.
Teli szájjal, nagy zajjal,
Nyitott szájjal nem eszem;
Nem ülök kinyújtott lábbal,
Nem dörzsölöm össze kezem.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
93.
Lovon, ágyon és ülőhelyen,
Más asszonyával nem ülök egyedül;
Mindent összevetve, ami kiváltja
Mások nemtetszését, mindazt kerülöm.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
94.
Nem mutogatok egy ujjal;
Mind az öt ujjam kinyújtva,
Jobb kézzel, udvarias gesztussal,
Mutatok meg utat és dolgokat.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
95.
Nem hadonászok karommal,
Lágy hangokkal és ujjal csettintve
Fejezem ki magam, visszafogottan –
Máskülönben elveszíthetem önuralmam.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
96.
Elalváskor, fekvő helyzetem és irányom
Hasonló Buddháéhoz, amikor nirvánába tért.
Alvás előtt, éber tudattal, elhatározom,
Hogy felkelek hamarosan.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
97.
A bódhiszattvák tevékenysége
Mérhetetlen – így mondják.
A szellem képzését gyakorlom mindaddig,
Amíg e célom be nem teljesül.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
98.
Minden nap és éjszaka háromszor
Recitálom a Három fejezet szútrát;
A buddhákra és a bódhiszattvákra támaszkodva
Maradék vétkeim megtisztulnak így.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
99.
Önmagam vagy mások erejéből
Bármi helyzetben találom magam,
Szorgalmasan alkalmazom
A helyzetre érvényes tanításokat.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
100.
Nem létezik olyan erény,
Amit Buddha gyermeke el ne sajátítana –
Az ilyen életmódot gyakorló számára
Nincs olyan, mi erénnyé ne válna.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
101.
Közvetlenül vagy közvetve,
A lények javáért dolgozzak, semmi másért ne;
És csakis a lények ügyéért,
Mindent a megvilágosodásnak szentelek.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
102.
Soha, még életem árán se
Hagyjam el szellemi barátom, tanítóm,
Aki ismeri a mahajána értelmét,
És a bódhiszattva ösvény legnagyszerűbb gyakorlója.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
103.
Magam mesteremre bízva gyakoroljak,
Amint az Srí Szambhava életében áll,
És másutt, Buddha tanításában –
A szútrákat olvasva, ezekből tanuljak.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
104.
A gyakorlatokat a szútrákban találom,
Ezért azokat olvasom, tanulom.
Először az Ákásagarbha szútra
Szövegét tanulmányozom.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
105.
Továbbá újra és újra el kell olvasnom
A „Minden gyakorlatok kivonatát”,
Mert ebben részletes és terjedelmes magyarázat áll
Arról, amit mindig gyakorolnom kell.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
106.
Időnként fel kell lapoznom
A „Minden szútra rövid kivonatát”,
És tanulmányoznom hasonló címek alatt
A műveket, melyeket a nemes Nágárdzsuna írt.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
107.
Amit e művek nem tiltanak,
Alkalmazzam gyakorlatban.
Amit bennük látok, váltsam valóra,
A világi lények elméjét védve így.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
108.
Újra és újra szemügyre venni
Testem és elmém tetteit és állapotát –
Az éberség fenntartása természetének és jelentésének
A meghatározása egyedül ez.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
109.
Ám mindezt valóra kell váltani,
Mert csak szavait olvasni, mire jó?
Kapott-e beteg valaha segítséget
Orvosi könyvek puszta olvasásától?
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat (1-18. vers)
1.
Ezer világkorszak során halmozott
Adakozást, buddháknak tett felajánlást,
És bármi más jótettet elsöpör
A harag egyetlen pillanata.
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat
2.
Nincs rossz, mi a gyűlölethez fogható,
Nincs aszkézis, mely a türelemmel felér,
Képezd magad ezért a türelemben,
Törekedve sokféleképp.
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat
3.
Amíg gyűlölet kínozza,
Elmémben béke nem születhet,
Örömet, boldogságot nem talál,
Kerüli az álom, pihenés.
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat
4.
A gyűlölettel teli gazda
Életét veszély fenyegeti
Olyanok részéről is, akik tőle kapnak
Kenyeret és megbecsülést.
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat
5.
Rettegik rokonok, barátok,
Bár adakozó, nem bíznak benne;
Egyszóval a mérges embernek
Soha semmi boldogsága nincs.
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat
6.
Ellenségünk, a harag,
Ilyen szenvedések okozója;
Ám, aki mérgét megragadja és legyőzi,
Örömet talál jelen és jövő életek során.
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat
7.
A nem kívánt megtörténik,
A kívánt meghiúsul –
Ez táplálja elmém boldogtalanságát;
A gyűlölet így fellobban, és engem tönkretesz.
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat
8.
Ellenségem ami táplálja,
Megsemmisítem ezért teljesen;
Hisz ellenségem nem jó másra,
Mint hogy bennem kárt tegyen.
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat
9.
Történjék bármi, nem hagyom
Zavartatni elmém örömét;
Mert kedvem, ha fogy, vágyam nem váltom valóra,
És semmivé lesz az erény.
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat
10.
Mert ha van a bajra ellenszer,
Mire jó a csüggedés?
És ha nincs rá ellenszer,
Csüggedésnek mi haszna?
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat
11.
Magamnak és barátaimnak
Szenvedést, megaláztatást, szidást,
Elmarasztalást nem kívánok;
Ellenségeimnek épp az ellenkezőt!
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat
12.
Ritkán akad boldogságra ok,
De bőségesen adódik szenvedésre;
Ám fájdalom híján a szabadulást nem áhítod,
Ezért, elmém, légy szilárd!
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat
13.
A Karna nép, Durgá hívei,
Az értelmetlen önsanyargatás,
Égés, vágás és más fájdalmait viseli;
Az én célom a szabadság, gyáva miért vagyok?
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat
14.
Nincsen semmi olyan dolog,
Ami nem lesz könnyebb, ha megszokod;
Kis gondokhoz, ha hozzászokom,
A nagy bajokat is kibírom.
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat
15.
Kígyó és rovarcsípések,
Éhség, szomjúság érzései,
Parányi sebek bőrömön,
Apró nyavalyák, nem mind ezt mutatják?
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat
16.
Hő és fagy, eső és szél,
Betegség, börtön, verés –
Ilyen dolgok nem bosszantanak;
Ám ha mégis, csak a magam baját gyarapítom.
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat
17.
Saját vére látványától
Míg az egyik bátor lesz, vakmerő;
A másik alél, ereje elszáll,
Ha megpillantja más vérét.
25 - Ha eluralkodik rajtad a rosszindulat
18.
Abból következik ez, hogy
Az elme szilárd vagy hitvány;
Ezért a bajt megvetem,
És a szenvedés nem hat rám.
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag (19-26. vers)
19.
Amikor bölcset szenvedés ér,
Elméje derűs, zavartalan marad;
Mert tudja, a gyötrő érzelmekkel vívott harcban
Sok a baj, csakúgy, mint minden csatában.
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
20.
Minden fájdalmat megvetők,
Saját gyűlöletük fölött győztesek,
Ők a diadalmas hősök;
Más harcosok csak hullákat ölnek meg.
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
21.
A szenvedésben is vannak értékek:
A bánat elűzi a gőgöt,
A létkör vándorai iránt együttérzés kél;
A rosszat kerülöd, az erény örömet ád.
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
22.
Nem haragszom epémre és más olyan dolgokra,
Melyek kórokat okoznak és nagy fájdalmakat;
Miért haragudjak hát lénytársaimra,
Kiket, mint jómagam, feltételek hajtanak?
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
23.
Ahogyan, bár nem kívánod,
E betegségek fellépnek,
Ugyanúgy, hiába nem kívánod,
A gyötrő érzelmek kényszerűen megjelennek.
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
24.
Bár sosem gondolja „most mérges leszek”,
Az embert elönti a düh;
És, bár sosem gondolja „most megszületek”,
A harag ugyanígy létrejön.
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
25.
Minden egyes sérülés
És a sokfajta ártalmas tett,
Feltételek erejéből kél;
Sosem önnön ereje által, függetlenül.
31 - Ha elutasítanál valakit (26-33. vers)
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
26.
Az összegyűlt feltételek
Nem szándékoznak létrehozni semmit;
És annak, ami létrejön,
Nem szándéka létrejönni.
31 - Ha elutasítanál valakit
27.
Amit Elsődleges Szubsztanciának tartanak,
És amit Önvalónak neveznek,
Nem létesül e szándékkal:
„Létre fogok jönni így”.
31 - Ha elutasítanál valakit
28.
Ami nem jött létre, az nincs,
Mi hát az, ami létesülni akarna?
És, minthogy vonzódása a tárgyához állandó,
Ezért az megszűnni nem tud soha.
31 - Ha elutasítanál valakit
29.
Valóban, az Önvaló ha állandó,
Mint a tér, nem-cselekvő, bizonyosan.
És ha találkozna más feltételekkel,
Hogy hatnának rá, mivel nem-változó?
31 - Ha elutasítanál valakit
30.
Ha dolgok felléptekor változatlan marad, olyan, mint előtte,
A tevékenység milyen hatással volt rá?
Azt mondják: „Ez hatással van az Önvalóra”.
De vajon milyen kapcsolat lehet a kettő között?
31 - Ha elutasítanál valakit
31.
Minden dolog más dolgoktól függ,
Ennek függvénye, hogy semmi sem független.
Ha ezt tudom, nem haragszom meg a dolgokra,
Hisz olyanok, mint a mágikus illúzió.
31 - Ha elutasítanál valakit
32.
„Ellenállásnak ezért – mondhatnád – nincs helye,
Mert ki álljon ellen minek?”
A szenvedés áramát általa vágod el,
És ezt kívánni nem kivetnivaló.
31 - Ha elutasítanál valakit
33.
Ezért, ha ellenséget, vagy akár barátot
Helytelenül cselekedni látok,
Nyugodt maradok, felidézve,
Hogy feltételekből kél minden dolog.
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag (34-49. vers)
34.
Ha a dolgok létrejötte
A lények kívánságaitól függene,
Hogyan érhetné őket szenvedés,
Hiszen szenvedni senki sem szeretne.
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
35.
Önmagukban, gondatlanságból,
Egyesek kárt tesznek tövisekkel és mással;
Asszonyok és javak után sóvárogva,
Akár ételtől is megfosztják magukat.
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
36.
Mások felakasztják vagy szakadékba vetik magukat,
Mérget vagy rossz ételt esznek,
Vagy erénytelen tettekkel
Ártanak önmaguknak.
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
37.
Amikor, zavaros érzelmek hatalmában,
Képesek megölni imádott önmagukat,
Akkor mások életében
Kárt tenni miért ne tudnának?
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
38.
A gyötrő érzelmek áldozatai láttán,
Kik saját életüket kioltani is készek,
Ha az együttérzést felkelteni nem tudom,
A legkevesebb, hogy haragra nem gerjedek.
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
39.
Ha valaki, mint egy vásott kölyök,
Természeténél fogva másoknak árt,
Nem helyénvaló haragudni rá –
Mint a tűzre forróságáért.
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
40.
És, ha átmeneti hibái vannak,
Bár egy lény természete jó,
Haragudni rá ugyancsak helytelen –
Mint az égre, füstfelhők miatt.
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
41.
Bár a bot okozza fájdalmam,
Arra haragszom, aki fogja.
Ám őt meg a gyűlölet hajtja,
Legyen hát a gyűlölet haragom célpontja.
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
42.
Lényeknek a múltban én magam
Ilyen módokon ártottam,
Ezért nekem, lényeket bántalmazónak,
Helyénvaló, ha így bajom támad.
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
43.
Az ő fegyvere s az én testem,
Szenvedésem oka egyaránt;
Ő fegyverrel jött, én pedig testemmel,
Haragot hát ki érdemel?
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
44.
Embertest alakú nyílt seb,
Érintése kibírhatatlan szenvedés,
Mégis vak szenvedéllyel ragaszkodom hozzá –
Ha fájdalmam van, harag kit illet?
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
45.
Szenvedésre senki sem vágyik,
De mint a bolondok, imádjuk okait;
Saját hibánkból ártunk önmagunknak,
Akkor miért haragudjunk másokra?
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
46.
Amint a pokol őrei
És erdői, ahol minden levél kard –
Ez is saját tetteimből kél,
Ki legyen hát tárgya haragomnak?
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
47.
Az én tetteim hatására
jelennek meg, akik nekem ártanak;
És ha ezért pokolba jutnak,
Vesztüket akkor nem én okoztam?
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
48.
Jóvoltukból, türelemmel,
Sok rossztól megtisztulhatok –
Míg ők, hosszantartó szenvedésre,
Pokolba jutnak az én jóvoltomból.
49 - Ha eluralkodik rajtad a harag
49.
Én ártok hát őnekik,
Míg ők nekem hasznot hajtanak!
Visszájára fordult haragod,
Eszeveszett elmém, mondd, mi indokolja?
1 - Ha megbántanak (50-56. vers)
50.
Ha az elmém nemes kvalitású,
Pokolba nem kerülök;
Önmagam megmenthetem így,
De mi fog történni ővelük?
51.
Ha visszafizetem a bajt nekik,
Azzal őket meg nem menthetem;
Saját magatartásom teszem tönkre,
És a türelem aszkézise véget ér.
52.
Az elmének teste nincs,
El nem pusztíthatja senki;
Ám a testhez erősen ragad,
Ezért a test fájdalmait szenvedi.
53.
Gúnyolás és sértő szó
És nem szívesen hallottak,
Testemnek nem tudnak ártani;
Elmém, dühödnek mi hát indoka?
54.
Másoktól kapott gúny és megvetés,
Sem jelen, sem jövő életek során
Nem fog felfalni engem, akkor hát
Ezeket miért nem állhatom?
1 - Ha megbántanak
7 - Ha veszteség ér (55-61. vers)
55.
A javak szerzésében akadályoznak –
Talán őket ezért nem állhatom,
Ám javaimtól meg kell válnom,
Míg a rossztett hű társam marad.
1 - Ha megbántanak
7 - Ha veszteség ér
56.
Jobb, ha még ma meghalok,
Mint ha éltem hosszú lesz és gonosz;
Mert egy ilyen éljen bár soká,
A fájdalmas halál ugyanúgy vár rá.
57.
Egy ember álmában száz év
Boldogságát élvezi, majd felébred;
Egy másik, álmában egy pillanat
Örömét éli át, és így ébred.
58.
Ébredés után az a boldogság
Többé vissza egyikhez sem tér –
Hosszú élet vagy rövid, egyre megy,
A halál óráján mindkettő véget ér.
59.
Szerezhettem bár sok vagyont,
Élhettem sokáig, boldogan,
Mint a tolvajoktól kifosztott,
Mezítelenül, üres kézzel távozom.
60.
„Javaimmal tartom fenn életem – mondom – azért,
Hogy érdemet gyűjtsek, s a rosszat csökkentsem” –
De ha nyerés végett kíméletlen vagyok,
A rosszat gyűjtöm, és érdemem csökken.
61.
Életemnek mi lesz értelme,
Ha minden elsilányul így?
Mi haszna az olyan életnek,
Amely során csak a rossz gyarapodik?
24 - Ha rágalmaznak (62-63. vers)
62.
Ha rágalom ér, azt mondom, azért haragszom,
Mert az a lényeknek árt;
Akkor, ha mást ér rágalom,
Miért nem lobban fel haragom?
63.
Türelemmel elviselsz olyan ellenszenvet,
Amely más ellenszenvezőkkel kapcsolatos;
Akkor miért nem viseled el a rágalmat,
Amely zavaros érzelmek jelenlétével kapcsolatos?
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad (64-65. vers)
64.
Szobrot, sztúpát és a szent dharmát
Gyalázót vagy akár rombolót
Nem helyes gyűlölnöm,
Mert a buddhák és a többiek kárt úgysem szenvedhetnek.
37 - Ha véleményed lenne mások cselekedeteiről, előbb lásd önmagad
65.
Lámák, rokonok és barátok,
Ha bántalmaktól szenvednek,
Azok is az elmondott tényezőkből erednek,
Lássuk ezt be, és szűnjön haragunk.
36 - Ha bajban vagy (66-75. vers)
66.
A lényekre élő s élettelen
Egyaránt hozhat bajt,
Miért csak az élőkre haragszom hát?
Jobb az ártalmat viselni türelmesen.
67.
Az egyik ember bután rosszat tesz,
A másik megharagszik bután;
Melyik nem vétett hibát?
A vétek melyikre írható?
68.
Miért követtem el a múltban a tetteket,
Melyek révén most mások árthatnak nekem? –
Minden az én tetteim függvénye,
Akkor most dühös miért legyek?
69.
Így látom ezt, és ezért mindenáron
Az erények gyakorlására törekszem,
Oly módon, hogy minden lény szívében
Kölcsönös szeretet szülessen.
70.
Amikor lángban áll egy ház,
És egy másikra terjed a tűz,
Bölcs dolog kidobni a szalmát,
És mindent, ami könnyen tüzet fog.
71.
Ugyanígy, elmém ragaszkodásait,
Melyek a gyűlölet tüzét éltetik,
Hajítsam nyomban messzire,
Félve, hogy érdemem a tűzben elég.
72.
A halálra ítélt, ha csak kezét vágják le,
Majd szabadon engedik, nem jár-e jól?
Ha csak emberlét szenvedését élem át,
Ám ezzel kiváltom poklok kínját, nem járok-e jól?
73.
Ez életem csekély szenvedéseit
Elviselni, ha képtelen vagyok,
Akkor poklok kínjai okát,
A haragot, meg miért nem állítom?
74.
Vágyaim beteljesítendő,
A poklot ezerszer éltem át,
És lám, sem önmagam, sem mások java
Ezáltal be nem teljesült.
75.
Jelen bajaim ahhoz bár nem foghatók,
Általuk mégis nagy hasznot érhetek el;
Minden lény baját elűző szenvedések –
Csakis az örvendezésnek adhatnak helyet.
12 - Ha ridegnek érzed magad (76-79. vers)
76.
A mások nagyszerűségét magasztaló,
Az örvendezésben gyönyört talál.
Miért nem leled örömed ugyanúgy
Mások dicséretében, elmém, egyedül te?
12 - Ha ridegnek érzed magad
77.
Az örvendezés gyönyörűsége
Makulátlan boldogság,
Az Erényesek ösztönöznek rá,
Kitűnő mód mások megnyerésére.
12 - Ha ridegnek érzed magad
78.
„Csak mások lesznek ezáltal boldogok” – mondod,
De ha mások boldogságát nem óhajtod,
Ne fizess bért, a szívességet ne viszonozd,
Ám jelen és jövő életeidben ennek majd kárát látod.
12 - Ha ridegnek érzed magad
79.
Az én erényeim, amikor dicsérik,
Másoktól is örömet várok;
A más erényeit, mikor dicsérik,
Örömet magamtól sem várok.
54 - Ha más örömét látva irigységet érzel (80-89. vers)
80.
Minden lény boldogságát áhítva,
Az ébredés szellemét felkeltem,
Miért hát a bosszúság, amikor
Valaki más magának csöppnyi örömet lel?
54 - Ha más örömét látva irigységet érzel
81.
Azt kívánom, minden lény legyen
Buddha, kit a három világ imád;
Akkor miért a gyötrelem, amit érzek,
Látván, hogy mások a tisztelet apró jeleit kapják?
54 - Ha más örömét látva irigységet érzel
82.
Egy hozzátartozód, ki tőled függ,
Akinek támogatást adsz,
Ha saját megélhetést talál magának,
Nem fogsz örülni? Megint csak haragudni fogsz?
54 - Ha más örömét látva irigységet érzel
83.
És ha a lényeknek még ennyit sem engedek meg,
Hogyan kívánhatnám felébredésüket?
Az ébredés szelleme lakozhat-e abban,
Aki neheztel, ha más jóban részesül?
54 - Ha más örömét látva irigységet érzel
84.
Ha valaki ajándékot kap,
Vagy ha az ajándék az adományozónál marad,
Az bizony sehogy sem lesz tiéd –
Ad vagy nem ad, mi dolgod vele?
54 - Ha más örömét látva irigységet érzel
85.
Érdemeiket, hitüket, erényeiket
Ezek az emberek talán dobják el? Miért?
Ha valamit kap, ne fogadja el?
Mondd, mi az, ami felbőszít?
54 - Ha más örömét látva irigységet érzel
86.
Elmém! Rossz tetteid ráadásul
Nem bánod meg, és meg sem tisztítod,
Mégis összeméred magad másokkal,
Akik az érdemeket művelik.
54 - Ha más örömét látva irigységet érzel
87.
Ha ellenséged boldogtalan,
Mi okod örömre?
Kívánságod egyedül
Az ő bajának oka nem lehet.
54 - Ha más örömét látva irigységet érzel
88.
És ha kívánságod hozná rá a bajt,
Akkor mi okod lenne örömre?
Azt mondanád: „Elégtételt kaptam!” –
Ennél gyarlóbb gondolat van-e?
54 - Ha más örömét látva irigységet érzel
89.
Gyötrő érzelmem – a horgász –
Éles horgára kap, el nem viselem;
Pokol üstjébe hajítja elmém,
Pokol őrei megfőznek biztosan.
32 - Ha elvárásaid vannak, dicséretre vágysz (90-98. vers)
90.
Magasztalás és hírnév dicsősége
Érdemet, hosszú életet nem ád;
Erőt sem, de egészséget sem,
Sem pedig a test örömét.
32 - Ha elvárásaid vannak, dicséretre vágysz
91.
Magam javát, ha ismerem,
Megkérdem, ezekből javam, mi származik;
Ha egyetlen vágyam a szórakozás,
Játékhoz és iváshoz is fordulhatok.
32 - Ha elvárásaid vannak, dicséretre vágysz
92.
Hírnév kedvéért, ha vagyonom osztom szét,
Vagy ha életem áldozom,
A sok dicsérő szónak mi haszna lesz?
Ha már meghaltam, örömet kinek okoz?
32 - Ha elvárásaid vannak, dicséretre vágysz
93.
Amikor homokvára ledől,
A gyermek könnyekre fakad;
Dicséret és hírnév fogytával
Elmém e gyermekhez hasonló.
32 - Ha elvárásaid vannak, dicséretre vágysz
94.
Tűnő hangnak esze nincs,
Dicsérni ezért szándéka nem lehet;
„De a magasztaló örömét leli – mondanám –
Hírnevem boldoggá ezért tesz”.
32 - Ha elvárásaid vannak, dicséretre vágysz
95.
Ha másokban vagy akár énbennem
Valaki örömét leli, mi hasznom nekem?
Öröme csakis az övé,
Abból egy morzsát sem kapok.
32 - Ha elvárásaid vannak, dicséretre vágysz
96.
Ha az ő boldogsága okozza örömem,
Ugyanezt kellene éreznem mindenki iránt;
Akkor, ha öröme másnak szól,
Miért nem tesz engem boldoggá?
32 - Ha elvárásaid vannak, dicséretre vágysz
97.
Ezért az örömet, mi bennem kél
A gondolattól: „dicsérnek engem”,
A józan ész nem fogadja el,
Hisz nem más ez, mint gyermek buta viselkedése.
32 - Ha elvárásaid vannak, dicséretre vágysz
55 - Ha eluralkodik rajtad az önhittség (98-102. vers)
98.
A dicséret zavart okoz,
A létkörtől viszolygásom szünteti,
A jó kvalitásúak iránt irigységet szül,
Így az minden nagyszerűség veszte.
55 - Ha eluralkodik rajtad az önhittség
99.
Ezért az én jó hírem
Tönkretenni kész hozzám közelállók
Nem azért vannak-e mellettem,
Hogy óvjanak az alsó világokba zuhanástól?
55 - Ha eluralkodik rajtad az önhittség
100.
Szabadságom elnyerése a célom,
Vagyon és tisztelet béklyója nem kell!
Miért haragudjak hát azokra,
Akik bilincseimtől szabadítanak meg?
55 - Ha eluralkodik rajtad az önhittség
101.
Nekem, ki a szenvedés kapuján készséggel belépnék,
A kaput kinyitni ők nem engedik;
Olyanok ezért, mint Buddha áldása,
Haragot feléjük hogyan táplálhatnék?
55 - Ha eluralkodik rajtad az önhittség
102.
„Az érdemek akadályai ők!” –
Ily szavaknak s haragnak nincs helye.
Hát nem a türelem a legjobb aszkézis?
És nem az az én választott gyakorlatom?
3 - Ha nyugtalan vagy (103-114. vers)
103.
Ha a saját hibámból
Nem gyakorlok türelmet,
Az érdemnek, mely itt van közel,
Akadálya én magam leszek.
104.
Semmi sem jön létre más tényezők nélkül,
Ám létrejön azon tényezők jelenlétekor.
Ha egy dolog (egy ellenség), oka valami másnak (türelemnek),
Hogyan mondhatnánk, hogy akadályozza azt?
105.
Az adakozásra érkező koldus
A nagylelkűségnek nem akadálya.
A szerzeteseket avató személy
Az avatást nem akadályozza.
106.
Sok a koldus e világon,
Ám támadóra lelni ritkaság;
Mert ha én nem ártok másoknak,
Ártani nekem is kevesen fognak.
107.
Ezért, mint a fáradság nélkül,
Saját házamban talált kincsnek,
Ellenségeimnek csak örülhetek,
Hiszen megvilágosult tevékenységemben segítenek.
108.
A türelem gyümölcseit, melyeket
Együtt hoztunk létre, ők és én,
Először nekik ajánlom fel,
Mert a türelmem okai ők.
109.
„Ellenségem dicséretet nem érdemel – mondhatnám –
Mert türelmem ösztönözni nem volt szándéka” –
Akkor miért dicsérem a szent dharmát,
Megvalósulásom igazi okát?
110.
„Ellenségem szándékosan árt – mondhatnám –
Ezért tisztelet nem illeti meg”.
Ám, ha orvosként dolgozna javamért,
A türelmet hogy’ gyakorolnám?
111.
Akiknek elméje gyűlölettel teli,
Türelmem azok miatt keltem fel;
Így a türelmem okai ők,
Tiszteletre méltók, mint a szent dharma.
112.
Ezért a lények mezeje nem más,
Mint a buddhák mezeje – ezt Buddha mondta.
Így, akik őket dicsérték, sokan
Túljutottak, elnyerve a beteljesülést.
113.
Így a buddha állapot létrejötte
A lényeknek és buddháknak egyaránt köszönhető;
Milyen hagyományt követ az,
Aki a buddhákat tiszteli, de a lényeket nem?
114.
Bár a szándékaik minősége nem,
Ámde az eredményé ugyanaz –
Minden lény e minőséggel bír,
Buddha és lény ezért egyenlő.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj (115-134. vers)
115.
A felajánlás, amit szerető lényeknek adnak,
A lények nagyságát mutatja.
A Buddhába vetett hit érdeme
A Buddha nagyságát mutatja.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
116.
Mindkettő az ébredéshez vezet,
Ezért a lények a buddhákkal egyenlők.
Ám a buddhák erények óceánjai,
Így ebben ők nem egyenlők.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
117.
E nagyszerű erények páratlan gyűjteményéből
Egy morzsányit, ha valakiben találsz,
Egy ilyen lény számára kevés volna
A három világ, ha felajánlanád.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
118.
Így abban minden lénynek része van,
Hogy a nagyszerű buddha állapotot elérhessem.
Ez egyetlen közös vonás alapján
Méltó tiszteletre minden lény.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
119.
A buddhák kitartó barátaim,
Határtalan áldást hoznak rám.
Jóságukat hogyan viszonozzam másképp,
Mint lényeknek boldogságot okozva?
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
120.
A lények segítése a viszonzás azoknak,
Akik értünk még a poklokat is járják;
Ezért, a lények bár ártsanak nekem,
Csak mindannyiuk javáért cselekszem.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
121.
Mert ha ők, kik uraim és tanítóim,
Önnön testüket sem kímélik a lényekért,
Miért lennék büszke én, egy bolond,
Miért ne szolgálnám őket rabszolgaként?
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
122.
A buddhák örömét a lények boldogsága okozza,
Fájdalmuk a lények szenvedése.
A lényeknek kedvezve, kedvezek a buddháknak,
A lényeknek ártva, ártok a buddháknak is.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
123.
Ahogyan egy máglya tüzén égőt
Apró kedvezmények nem hatnak meg,
A nagy együttérző buddhák kedvében nem járunk,
Míg magunk másoknak fájdalmat okozunk.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
124.
A kár, amit én másokban tettem,
A nagy együttérzők bánatára van.
Ezért minden vétkem megvallom ma itt,
Bocsássatok meg e sok bánatért.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
125.
A buddháknak hogy örömet szerezzek,
Mától a magam ura és a világ szolgája leszek –
Tapossanak, verjenek vagy akár öljenek meg.
Világ védelmezői, örvendezzetek!
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
126.
A nagy együttérzők minden lényt –
Kétségkívül – magukkal egynek tartanak.
A lények természete a buddha maga,
Miért ne tisztelném őket?
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
127.
Az ő tiszteletük a buddháknak kedves,
A magam java általa beteljesül jól;
Elűzi a világ nyomorúságát,
Ezért gyakorlom mindig ezt.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
128.
Ha a király szolgája
Kárt okoz sok embernek,
Aki bölcs, legyen bár károsult,
Erőszakkal, még ha tud sem válaszol.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
129.
Mert az a szolga nincsen egyedül,
Mögötte a királyi hatalom.
Ugyanígy, nem vehetek könnyedén
Még gyönge lényeket, apró kártevőket sem.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
130.
Mert velük vannak a poklok őrei,
És az együttérző buddhák;
Ezért tisztelek minden lényt,
Mint ama félelmes király szolgáját.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
131.
És vajon az a haragvó király
Rám tudná-e hozni valaha a poklok kínjait,
Melyeket el kell szenvednem,
Ha a lényeknek fájdalmat okozok?
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
132.
És ama királynak kedvében járhatnék bár,
Ám buddha állapotot nem tudna adni nekem,
Amelyet azonban elnyerhetek,
Ha örömet okozok a lényeknek.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
133.
Boldoggá tenni lényeket –
A buddhaállapot ezáltal valósul meg;
Miért nem látom, hogy akkor ez életben is hoz
Dicsőséget, hírnevet, örömet?
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
134.
Lét körében a türelem
Szépséggel, egészséggel és hírnévvel jár;
Gyümölcse a hosszú élet,
És a világuralkodó roppant gyönyörűsége.
56 - Ha lusta vagy (1-14. vers)
1.
Megvalósítva a türelmet, a buzgóságot gyakorlom,
Hisz a megvilágosodást buzgóság alapozza meg.
Ahogyan mozgás sincs szél nélkül,
Éppúgy nem születik érdem buzgóság nélkül.
2.
Az erényben örömet lelni: ez a buzgóság.
Ellentéte a következőképp magyarázható:
Lustaság, ártó szándék, továbbá
Nemtörődömség és önmegvetés.
3.
A tétlenség élvezetének ízlelése
És az alvásban lelt öröm utáni sóvárgás miatt
Nincs elfordulás a létkör szenvedéseitől:
Így hamar megszületik a lustaság.
4.
Egyre inkább zavaros érzelmektől űzve,
A születés csapdájába lépve,
A Halál Urának torkában
Hogyhogy ezt még nem vetted észre?
5.
Hát nem látod, amint
Egytől egyig kiirt benneteket?
Mégis álomba ringatod magad,
Akár egy bivaly a mészárosok mellett!
6.
Miután minden utat lezárt,
A Halál Ura körbenéz.
Hogy élvezheted így az evést,
És az alvás örömét?
7.
A halál hamar beköszönt,
S csak addig végezheted a két halmozást;
Hisz akkor adva fel a lustaságot,
Mit teszel, ha nem jut semmire időd?
8.
„Ezt még nem végeztem el,
Ennek a feléig jutottam...”
A Halál egyszer csak eljön hirtelen,
S vele a gondolat: „Ó jaj! Végem!”
9.
Midőn a kétségbeesett rokonok
Vöröslő szeme a bánattól feldagadt,
S arcuk könnytől áztatott,
A Halál Ura küldöttének tekintetét megpillantod.
10.
Vétkeid emlékétől kínozva,
A pokol hangjai hallatán,
És a félelemtől bemocskolva tested,
Az önkívület állapotában mihez kezdesz?
11.
Akár a partra vetett hal,
Élsz még, s már kínoz a rettegés.
Beszéljünk-e akkor vétkeid okozta
Poklok elviselhetetlen gyötrelmeiről?
12.
Mint a leforrázott csecsemő,
Olyan leszel a szörnyű forró poklokban,
Melyek mind tetteid gyümölcsei.
Mi okod hát léha életre?
13.
Jaj a türelmetleneknek,
Akik eredményt buzgóság nélkül remélnek!
Mint isteneket a halál markában,
A szenvedés legyűri őket.
14.
Az emberi test csónakjában lelt támasz
Megváltás a szenvedés óriás folyamából.
Nehéz lesz később szert tenni e csónakra,
Aki tehát idejét alvásra fordítja, ostoba.
15.
Ha a végtelen gyönyör okának,
A szent tan legfőbb boldogságának hátat fordítasz,
Hogyan lelnéd örömöd a szenvedés olyan okaiban,
Mint a csapongás, szórakozás és hasonlók?
16.
Ne légy rest, szedd össze magad,
Fejleszd odaadásod és önuralmad!
Mivel másokkal egyenlő vagy,
Helyettesítsd be velük önmagad!
17.
„Hogy is érhetném el a megvilágosodást?” –
A tétlenség márpedig nem segít.
A Tathágata, ki az igazságot
Tanította, így mondta:
18.
„Méhek, legyek, szúnyogok
Vagy kukacok legyenek bár,
Felkeltve buzgóság erejét, elérhetik
A nehezen elnyert, legmagasabb megvilágosulást”.
19.
Egy olyan, mint én, aki embernek születtem,
A hasznost és károst felismerem,
Ha nem adom fel a bódhiszattvák ösvényét,
Miért ne érném el a felébredést?
20.
Ha attól tartok, fel kell áldoznom
Lábam, kezem és egyéb testrészeim,
Rettegésem oka a nemtudás,
Mely nem látja a dolgok nehéz vagy könnyű fajsúlyát.
21.
Számtalan millió világkorszakon át
Megszámlálhatatlan alkalommal hasítottak szét,
Felnyársaltak, összeégettek és megnyúztak,
Mégsem értem el a megvilágosodást.
22.
Az ébredés ösvényén a szenvedés,
Mit állnom kell, csekély és véges.
Azon bemetszés fájdalmához hasonló,
Amelyet pusztító ártalomra gyógyírként ejtenek.
23.
A betegséget az orvosok is a gyógyítás
Kellemetlenségeivel szüntetik meg.
Ki kell tehát állnom némi megpróbáltatást,
Hogy úrrá legyek a mérhetetlen szenvedésen.
24.
A mindenek feletti orvos azonban
Nem efféle szokásos gyógymódot alkalmaz,
Hanem rendkívül gyengéd eljárással szabadít meg
A legnagyobb, mérhetetlen betegségtől.
25.
Vezetőnk szerint először végezzük
Étel és hasonlók adományozását.
Kiben megszületik e beidegződés,
Fokozatosan saját húsát is adni lesz kész.
26.
Ha megfogant bennünk a felismerés,
Hogy az étel, amit adunk testünkkel egyenlő,
Akkor húsunk és a többi eladományozása
Miféle nehézségbe ütközhet még?
27.
Aki a vétkektől megszabadult, többé nem szenved,
S a bölcsességnek hála boldogtalan sem lesz.
Hiszen a helytelen szemlélet s a vétkek
Egyaránt ártanak elmének és testnek.
28.
Testük az érdemek által virul,
Tudatuk a bölcsesség révén boldogul.
Miközben másokért a lét körében maradnak,
Az együttérzők miért bánkódjanak?
29.
Ők az ébredés szelleme ereje révén
Múltbéli negatív karmájuk kimerítették,
S óceánnyi érdemet halmoztak fel,
Így a srávakáknál felsőbbrendűek.
30.
A bánatot és fáradtságot elűző
Ébredés szelleme lovát megülve,
Vágtatva örömből örömbe,
Van-e olyan bölcs, ki csüggedne?
31.
Törekvés, állhatatosság, öröm és mérséklet:
A lények célját ezek teljesítik be.
Szenvedéstől való félelem táplálja
A törekvést, és elmélkedés az áldásai felett.
32.
Feladva, mi vele ellentétes,
Törekvéssel, önbizalommal, örömmel és mérséklettel
Szorgoskodva, és önuralmam ereje révén
Dolgozom a buzgóság kiteljesítésén.
33.
Önmagam és mások számtalan
Vétkét megsemmisítem.
Akkor is, ha minden egyes vétekkel
Munkám tenger világkort emészt fel.
34.
Ám e vétkek megtisztításának
Bennem nem látható morzsányi célzata sem.
Jussom mérhetetlen szenvedés –
Miért nem szakad meg szívem?
35.
Önmagam és mások számos
Erényét beteljesítem.
Minden egyes erényért
Gyakorlok tenger világkoron át, ha kell.
36.
Ám semmi jártasságom nincs
Még erényeim töredékében sem.
Különös, hogy hívságokra fecsérelem
E nehezen elnyert életem.
37.
A Győzedelmesnek felajánlást nem tettem,
Nagy ünnepekkel örömet nem szereztem,
A tanításokért semmit sem végeztem,
És szegények kívánságát sem teljesítettem.
38.
Ha a rettegőnek nem adtam bátorítást,
S az elgyötörtnek nem nyújtottam vigaszt,
Kizárólag szülőanyám méhének fájdalma,
És a szenvedés az, mit elértem.
39.
Ha a múltban, ugyanúgy, mint most,
Nyomorúságom abból származott,
Hogy nem volt odaadásom a tan iránt,
Vajon ki adná fel akkor odaadását a tan iránt?
40.
A Magasztos tanítása szerint az erény
Minden fajtája gyökere a hitbéli odaadás.
Ennek alapja pedig az állandó elmélkedés azon,
Hogy a tettek következményként mit vonnak maguk után.
41.
A szenvedés, lelki boldogtalanság,
A sokféle félelem, továbbá
Az elválás mindattól, amire vágyunk,
Egyaránt vétkek elkövetéséből származik.
42.
Ha elmémben fogant erényt gyakorlok,
Akárhová vetődjek,
Érdemeim gyümölcse gyanánt
Tisztelet és felajánlások lesznek részem.
43.
Ha boldogság reményében vétket halmozok,
Akárhova vetődjek,
Vétkeim gyümölcse gyanánt
Csak a szenvedés fegyvereire lelek.
44.
Erényeim gyümölcseként helyet foglalok tágas, jó illatú, hűs lótusz szívében,
Ragyogásom a Győzedelmes kellemes beszéde táplálja,
A Magasztos fényétől kinyíló lótuszból lesz pompás alakom,
S a Győzedelmes színe előtt élek majd mint bódhiszattva.
45.
Sok erénytelen tettem gyümölcseként a Halál Urának ügynökei
Agyonkínoznak ekképp: bőröm maradéktalanul lenyúzzák,
Testembe szörnyű forró tűzön olvasztott rezet öntenek,
Húsom lángoló karddal és dárdával átütve száz apró darabra hasítják,
S fehéren izzó vasföldre hajítanak.
46.
Ezért odaadón törekszem az erényre,
S hittel elmélkedem rajta;
A Gyémántlobogó szútra módszerével
Alakítom ki és gyakorlom az önbizalmat!
47.
Először adottságaim vizsgálom –
Nekifogjak-e vagy sem,
Mert jobb lenne el sem kezdenem,
Mint meghátrálnom, ha már elkezdtem.
48.
Ez ugyanis mint szokás, jövő életekben visszatér,
Vétkeim és szenvedéseim gyarapodnak így.
Mert míg egyik dolgom elvégzetlen marad,
A másik silány gyümölcsöt hoz.
49.
Cselekvés, zűrös érzelmek és képesség:
Önbizalmam mindháromhoz vessem latba!
„Én magam, egyedül teszem!” –
Ebben jut kifejezésre cselekvésem önbizalma.
50.
Zavaros szenveikkel nem bíró világi lények,
Önnön javuk bevégezni nem tudók,
Képtelenek rá, nem úgy, mint én –
Megteszem hát én ezt helyettük!
51.
Ha mások szolgamunkát végeznek,
Miért maradnék én tétlen?
Ha önhittség tiltja, hogy részt vegyek,
Legjobb feladni önhittségem.
52.
Amikor döglődő kígyót fogott,
A varjú viselkedése, mint sasé.
Ugyanígy, ha erőtlen vagyok,
A legkisebb buktató is végzetes.
53.
Akik elbátortalanodva lemondanak törekvésükről,
Hogy szabadulhatnának meg a nyomorúságból?
Ám annak, ki rendelkezik magabiztos igyekezettel,
Még a nagy megpróbáltatások sem jelentenek nehézséget.
54.
Ezért szilárd elhatározásom
Úrrá lesz minden buktatón.
Mert ha a buktatók legyűrnének,
Vágyam a három világ leigázására igazán nevetséges.
55.
Győzelmet aratok minden felett,
Ám engem semmi sem győzhet le!
A Győzedelmesek oroszlánfia vagyok,
Elemem e büszkeség.
56.
Ily büszkeséggel, ki győzelmet arat,
Zavaros gőg nem uralja azt.
A büszkét az ellen nem gyűri le,
Ellenségét legyőzi a büszke.
57.
Akit azonban zavaros gőg fúj fel,
Nyomorult létbe sodorja önhittsége,
Ami emberélete ünnepét is elrontja,
Szolga lesz, étele másoktól függ.
58.
Ostoba, csúf és hitvány lesz,
Mindenhol megvetés tárgya.
Ha egy öntelt nyomorultat büszkének hívnak,
Mondd, akkor ki a szánalmas?
59.
Aki megtartja büszkeségét, hogy ellenségén, a büszkeségen győzzön,
Az a büszke, diadalmas hős.
Aki pedig a gőgöt, e burjánzó ellent végképp legyőzi,
Beteljesíti a buddhaság gyümölcsét, a lények óhaját követve.
60.
Aki zavaros érzelmek hada közt él,
Ezer módot ismer elhárításukra.
Mint oroszlán a rókák s hasonlók körében,
A zavaros érzelmek seregét felülkerekedni nem hagyja!
61.
Miként bármi baj és veszély közepette
Az ember mindig vigyáz a szemére,
Úgy, tekintet nélkül minden nehézségre,
A zavaros érzelmek sosem gyűrhetnek le.
62.
Inkább tűz emésszen el,
Inkább vágják le fejem,
Neked magam többé alá nem vetem,
Ellenségem, gyötrő érzelem.
Így hát soha semmit sem cselekszem
Attól eltérően, ami helyénvaló.
63.
Tevékenységét a bódhiszattva úgy végzi,
Mint aki szórakozásban lelt örömre vágyik:
Így hát bármi cselekvésbe fog,
Annak boldogságából sosem elég.
64.
Bár mindenki a boldogság elnyerésén fáradozik,
Nem lehet tudni, valóra válik-e vagy sem.
Mikor azonban maga a tett bizonyul örömtelinek,
Hogyan is lehetne boldog, aki nem gyakorolja?
65.
Ha soha nem elég az élvezetekből,
Melyek olyanok, akár a méz egy borotva élén,
Hogy lehetne valaha elég az érdemekből,
Melyek következménye boldogságom és lelki békém?
66.
Így, hogy munkámat beteljesíthessem,
Elmerülök e cselekvésben,
Miként a déli nap gyötörte elefánt
Keresi fel a tavat és merül vizébe.
67.
Ha erőm fogytán, a ténykedést abbahagyom,
Annak érdekében, hogy majd folytatom.
Ha pedig valamit jól elvégeztem,
Jövendő munkára vágyva elengedem.
68.
Mint a bajnok, ki a csatamezőn
Ellenség kardéléhez közelít,
Félresiklok a zavaros érzelmek fegyverei elől,
S eme ellenfeleimen győzök könnyedén.
69.
Kardját ha elejti valaki ütközetben,
Félelmében azonnal felkapja.
Ugyanígy, ha a figyelmesség fegyverét elveszítem,
Rettegve pokoltól, hamar visszaszerzem.
70.
Ahogy a vérkeringés révén
A méreg a testben szétárad,
Ugyanígy árasztják el az elmét a vétkek,
Ha találnak rá kedvező alkalmat.
71.
Gyakorolj oly elszánt figyelemmel,
Mint aki olajjal teli edényt tart rettegve,
Miközben valaki kardot fogva lesi,
Hogy lesújtson rá, mihelyt kilöttyenti.
72.
Ezért, mint akinek kígyó kúszott ölébe
És gyorsan felpattan,
Ha alvás és lustaság törne rám,
El kell űznöm azonnal.
73.
Minden erénytelenség elkövetésekor
Megbánásra ösztönzöm magam;
És hogy többé ne fordulhasson elő,
Elmélkedek rajta hosszasan.
74.
E módon élve az összes alkalommal,
A figyelmesség szokásommá válik majd,
Ez adja meg törekvésem okát,
Hogy tanítókkal találkozzak, s cselekedjek helyénvalón.
75.
Azért, hogy erőm legyen mindenhez,
Mielőtt belekezdenék bármibe,
Ekképp elmélkedem a figyelmesség tanításain,
S így könnyedén felnövök teendőimhez.
76.
Miként az ide-oda fúvó szél
Készteti mozgásra a gyapotcsomót,
Ugyanúgy fog engem ösztönözni a lelkesedés,
Hogy ily módon elérjem a beteljesülést.
50 - Ha figyelmetlen, szétszórt vagy (1-2. vers)
1.
Ekképp felkeltve a buzgóságot,
Helyezd tudatod elmélyültségbe.
Akinek ugyanis elméje elkalandozó,
A zavaros érzelmek tépőfogai közt él.
50 - Ha figyelmetlen, szétszórt vagy
2.
Ha test és elme elvonultan él,
A szétszórtság nem lép fel.
Hagyj fel ezért a világi élettel,
S válj meg a kósza gondolatoktól!
8 - Ha vágyak gyötörnek (3-8. vers)
3.
Ragaszkodásból, haszon reményében,
Vagy hasonló okokból a világi életet nem adod fel.
Épp ezekről kell teljesen lemondani:
A bölcs ily módon érvel.
4.
Ráébredvén, hogy a nyugodt időzés és a magasabb felismerés együttesen
Úrrá lesz a zavaros érzelmeken,
Először a nyugodt időzést keresd,
Ami a világi élethez való örömteli nemragaszkodással valósul meg.
5.
Ha valaki mulandó létére erősen ragaszkodik
Más mulandó lényekhez,
Nem látja viszont szeretteit
Kereken ezer újraszületésre.
6.
Ha nem láthatja őket, boldogtalan,
Tudata pedig kiegyensúlyozatlan.
Megbékélést azonban még látványuk sem hoz –
Mint korábban, a sóvárgás szenvedést teremt.
7.
A lényekhez ragaszkodó előtt
A valóság természete elhomályosul;
A létkör iránt kiábrándulást nem érez,
És végül szenvedés kínozza.
8.
Kizárólag rájuk gondolva,
Jelen élete hasztalan tűnik tova.
A mulandó rokonok és barátok miatt
Számára elvész a romolhatatlan tan.
57 - Ha nem megfelelő társaságba kerülsz (9-16. vers)
9.
Aki ostoba módjára viselkedik,
Feltétlenül alsóbb létformába kerül.
Így, ha csakis szerencsétlenségbe vezetnek,
Ostobákra miért bíznád magad?
57 - Ha nem megfelelő társaságba kerülsz
10.
Az egyik pillanatban barátok,
A másikban ellenséggé válnak,
Amikor örülhetnének is, haragra gerjednek:
A közönséges emberek kedvében járni nehéz.
57 - Ha nem megfelelő társaságba kerülsz
11.
A hasznos tanácsot kikérik maguknak,
Sőt, a jótettektől engem is távol tartanak.
Haragra lobbannak, ha beszédükre nem figyelnek,
Ennélfogva pedig alsóbb létformába születnek.
57 - Ha nem megfelelő társaságba kerülsz
12.
Különbekre irigyek, egyenrangúakkal vetélkednek,
Alárendeltekkel gőgösek, magasztalva önelégültek,
A kellemetlen kijelentésektől megharagszanak:
Az ostobáktól származott-e haszon valaha?
57 - Ha nem megfelelő társaságba kerülsz
13.
Aki ostobával barátkozik, maga is ostoba.
Nem vezet ez máshoz, csak erénytelenséghez:
Mint az önmagasztalás és mások megvetése,
Vagy a létforgatag örömeinek híresztelése.
57 - Ha nem megfelelő társaságba kerülsz
14.
Másokhoz való ilyetén ragaszkodásod
Tehát egyedül romlásba dönt.
Miként számodra előny nem született,
Te sem váltál hasznára senkinek.
57 - Ha nem megfelelő társaságba kerülsz
15.
Az ostobákat ezért messze kerüld el!
Akivel mégis találkozol, üdvözöld kedvesen.
Bánj vele előzékenyen,
De ne fogadd a bizalmadba különösebben!
57 - Ha nem megfelelő társaságba kerülsz
16.
Ahogy a méh nektárt gyűjt a mézhez,
Csak azt vedd igénybe, ami a tanban megtérül,
S mintha nem láttad volna sohasem,
Maradj közeli ismeretség nélkül!
18 - Ha eluralkodik rajtad a mohóság (17-20. vers)
17.
„Nagy vagyont és tiszteletet szereztem,
És sokan kedvelnek engem” –
Ekképp táplálva önhittségemet,
Halálom utánra rettegést teremtek.
18 - Ha eluralkodik rajtad a mohóság
18.
A zavart tudat számára így folyton
A ragaszkodás tárgya lehet bármi.
Mindazok pedig együttesen
Ezerszeres szenvedéssé fognak válni.
18 - Ha eluralkodik rajtad a mohóság
19.
A bölcs tehát ragaszkodástól mentes,
Mert a ragaszkodásból csak félelem lesz.
Legyen szilárd tökéletes felismerésed,
Hogy az elszakadás benne rejlik a dolgok természetében.
18 - Ha eluralkodik rajtad a mohóság
20.
Mindaz, aki egykor sok vagyonra tett szert,
Hírnevet és elismerést szerzett,
Összegyűjtött vagyonával és dicsőségével
Senki sem tudja, hogy mára hová lett.
32 - Ha elvárásaid vannak, dicséretre vágysz (21-23. vers)
21.
A dicséretben miféle örömöm lelhetem,
Ha valaki más szidalmaz engem?
S a szidalmak miért szegjék kedvem,
Ha valaki más dicsér engem?
32 - Ha elvárásaid vannak, dicséretre vágysz
22.
Ha még a Győzedelmes sem tudta kielégíteni
A lények különböző igényeit,
Mit mondjunk egy olyan vétkesről, mint én?
Legjobb hát feladnom az ilyen világi gondolatokat!
32 - Ha elvárásaid vannak, dicséretre vágysz
23.
Egyesek leszólják a vagyon nélkülieket,
S a vagyonosakat nemtetszésükkel illetik;
Ha ilyen nehéz a természetük,
Lehet-e örömteli a barátság velük?
57 - Ha nem megfelelő társaságba kerülsz (24-27. vers)
24.
Mivel az ostoba sosem lesz boldog,
Ha nem a saját önző ügyét szolgálja,
Jobb kerülni vele a barátságot:
A Tathágata így tanította.
57 - Ha nem megfelelő társaságba kerülsz
25.
Mikor élhetek végre az erdőben,
Szarvasok, madarak s fák társaságában,
Akiktől rossz szó nem hangzik,
S öröm velük barátkozni?
57 - Ha nem megfelelő társaságba kerülsz
26.
Mikor lakhatok barlangban,
Elhagyott templomban vagy terebélyes fák alatt,
Hol nem nézek többé hátra,
S ragaszkodásom megszűnik?
57 - Ha nem megfelelő társaságba kerülsz
27.
Mikor lehetek olyan helyen,
Amely senkinek sem birtoka,
S természete a nyíltság, így teret ad
A szabad cselekvésnek és nemragaszkodásnak?
38 - Ha félsz a változástól és ezért szenvedsz (28-38. vers)
41 - Ha félsz a haláltól (28-38. vers)
28.
Mikor válhatok félelem nélkülivé,
Csak kolduló csészémet s néhány holmit tartva meg,
Olyan öltözéket viselve, ami már nem kell senkinek,
Vagy akár el sem rejtve testemet?
38 - Ha félsz a változástól és ezért szenvedsz
41 - Ha félsz a haláltól
29.
Miután egy temetőbe mentem,
Mikor kezdek végre rájönni arra,
Hogy mások csonthalma s testem
Egyenlőképpen a pusztulás tárgya?
38 - Ha félsz a változástól és ezért szenvedsz
41 - Ha félsz a haláltól
30.
Olyanná válik majd
Szaga miatt testem,
Hogy nem jönnek közelébe
Még a rókák sem.
38 - Ha félsz a változástól és ezért szenvedsz
41 - Ha félsz a haláltól
31.
Ez a test egy egészként keletkezett,
A hús és a csontok együtt születtek,
Mégis széthullanak, szerteszóródnak –
Barát a baráttól elválik méginkább.
38 - Ha félsz a változástól és ezért szenvedsz
41 - Ha félsz a haláltól
32.
Minthogy egyedül születtem,
Halálomkor is egymagam leszek.
Ha szenvedésteli végzetem nem veheti magára,
Mi szükségem lehet egy akadályt teremtő barátra?
38 - Ha félsz a változástól és ezért szenvedsz
41 - Ha félsz a haláltól
33.
Miként azok, akik útra keltek,
Pihenésül szállásukat felveszik;
A létezés utazói ugyanígy
A születés alkalmát keresik.
38 - Ha félsz a változástól és ezért szenvedsz
41 - Ha félsz a haláltól
34.
Amíg el nem jött az ideje,
Hogy a gyászoló világiak közepette
Négy koporsóvivő felemelje testem,
Elvonulok az erdőbe.
38 - Ha félsz a változástól és ezért szenvedsz
41 - Ha félsz a haláltól
35.
Ott nem alakul ki baráti viszony, sem harag,
Mert testem a magányban egyedül marad.
Ha régóta halottként tartanak számon,
Mikor meghalok, nem lesz, ki bánkódjon.
38 - Ha félsz a változástól és ezért szenvedsz
41 - Ha félsz a haláltól
36.
Ha nem lesznek olyanok mellettem,
Akik sírásukkal ártanának nekem,
Nem tereli el senki a figyelmem
Attól, hogy Buddhára emlékezzem.
38 - Ha félsz a változástól és ezért szenvedsz
41 - Ha félsz a haláltól
37.
Egyedül fogok hát élni az erdőben
Nagy jókedvvel és örömmel,
Kis nehézségek árán boldogulva,
Minden gondolati csapongást elcsitítva.
38 - Ha félsz a változástól és ezért szenvedsz
41 - Ha félsz a haláltól
38.
Miután minden más kívánságot feladtam,
Egyetlen gondolat foglalkoztat majd:
Hogy megszelídítsem elmémet,
S a szellem egyensúlyát megvalósítsam.
58 - Ha testi vágy gyötör - szex (39-53. vers)
39.
E világban és a továbbiakban
A vágyból nyomorúság fogan:
Itt ölés, béklyók és csonkítás,
Ott pedig pokolba zuhanás.
58 - Ha testi vágy gyötör - szex
40.
Először küldöncök közbenjárásával
Igyekszem választottam kegyeit elnyerni,
Kedvéért később nem óvakodom
Sem a vétkektől, sem a rossz hírnévtől.
58 - Ha testi vágy gyötör - szex
41.
Összefonódni vele jelenti
Számomra a legfőbb örömet,
S félelmet nem ismerve
Tékozlom el jólétemet.
58 - Ha testi vágy gyötör - szex
42.
Pedig nem más, mint csontváz,
Önlét nélkül s éntelen,
Mégis kívánom, módfelett vágyom rá –
Akkor miért nem jutok túl a szenvedésen?
58 - Ha testi vágy gyötör - szex
43.
Korábban akár néztek rá, akár nem,
Arcát fátyol mögé rejtette.
Míg valaki azon volt, hogy felemelje,
Ő szemét szégyenlősen lesütötte.
58 - Ha testi vágy gyötör - szex
44.
És most miért menekülsz
Az eléd táruló látványtól,
Ahogy arcát, mely zavaros érzelmeket keltett,
Ezúttal a keselyűk fedik fel előtted?
58 - Ha testi vágy gyötör - szex
45.
Eddig mások pillantásától
Is megóvtad teljesen.
Most, hogy ezek falják fel,
Ó bírvágyó, miért nem véded meg?
58 - Ha testi vágy gyötör - szex
46.
Minthogy e húshalomból, szemed láttára,
Keselyűk és egyéb madarak esznek,
Mások táplálékának ajándékoztál volna
Virágfüzért, szantálfát és díszeket?
58 - Ha testi vágy gyötör - szex
47.
Ha a csontok puszta látványától
Megrémülsz, pedig nem mozdulnak,
Hogyan lettél úrrá félelmeden,
Mikor még hulladémonként járt-kelt?
58 - Ha testi vágy gyötör - szex
48.
Míg bőr fedte, szeretted,
Talán nem vágysz rá most, hogy fedetlen?
Amennyiben így nem kell neked,
Fedetten miért ölelgetted?
58 - Ha testi vágy gyötör - szex
49.
Ha mind az ürülék, mind a nyál
Kizárólag táplálékból lesz,
Hogyhogy ürüléke taszít
Nyálának pedig örvendesz?
58 - Ha testi vágy gyötör - szex
50.
A gyapotot puhának érzed,
Mégsem juttat gyönyörhöz a párna ölelése.
Azt hiszed, a női test nem áraszt bűzt, így míg vágyakozol,
Fogalmad sincs a tisztátalanságról.
58 - Ha testi vágy gyötör - szex
51.
A kéjsóvár, balsorsú, ostoba emberek
Bár puhának érzik a gyapotot,
Összefonódni vele képtelenek,
S ezért iránta haragra gerjednek.
58 - Ha testi vágy gyötör - szex
52.
Ha nem kívánod azt, mi tisztátalan,
Más ölével miért kelsz egybe?
Hisz csupán hús sarával összetapasztott,
Inakkal rögzített csontkelepce!
58 - Ha testi vágy gyötör - szex
53.
Magad is sok tisztátalansággal rendelkezel,
S ugyanezek azok, miket állandóan élvezel.
Ha tehát erősen vágysz a tisztátalanságra,
Mi szükséged más bőrzsákok mocskára?
40 - Ha a szerelem kerít hatalmába (54-71. vers)
54.
Ha azt gondolod: a hús az, ami boldogít,
És aminek sóvárogsz érintése, látványa után,
Hogyhogy nem vágysz a húsra,
Amikor természetes és nincs tudata?
40 - Ha a szerelem kerít hatalmába
55.
Ha viszont a vágy e tudatra irányul,
Az érinthetetlen és láthatatlan;
Ami pedig érzékelhető, nem a tudatban van,
Tehát bármiféle ölelgetés hasztalan.
40 - Ha a szerelem kerít hatalmába
56.
Az nem meglepő, hogy mit sem sejtesz
Mások tisztátalan természetéről,
De az már különös, hogy nem vetted észre
Önmagad tisztátalanságát.
40 - Ha a szerelem kerít hatalmába
57.
Ha a felhőtlen napsugaraktól kinyílott
Zsenge lótuszvirágot elveted,
Tisztátalanságra áhítozó tudatod
Egy szennyzsákban örömet hogy’ talál?
40 - Ha a szerelem kerít hatalmába
58.
Ha nem kívánsz érinteni
Egy ürülékkel bemocskolt helyet,
Miként vágyhatsz a test érintésére,
Amelyből az keletkezett?
40 - Ha a szerelem kerít hatalmába
59.
Ha nem vonz a tisztátalanság,
Miért öleled olyannak ágyékát,
Aki tisztátalan szervből született,
S annak magjából fogant meg?
40 - Ha a szerelem kerít hatalmába
60.
Ha nem vágysz a kicsiny féregre,
Mely mocsokból kelt életre,
Miért kívánsz egy nagy, tisztátalan testet,
Amely ugyancsak mocsokból keletkezett?
40 - Ha a szerelem kerít hatalmába
61.
Nem elég, hogy nem irtózol
Saját tisztátalanságodtól,
Még több mocsokra vágyakozol
Más tisztátalan bőrzsákokból?
40 - Ha a szerelem kerít hatalmába
62.
De a kámfor és ily kellemes dolgok,
Mint a főtt rizs vagy zöldség is,
A szájba véve majd kiköpve,
A földet magát beszennyezik.
40 - Ha a szerelem kerít hatalmába
63.
Ha az efféle tisztátalanság
Láttán még mindig kételkedsz,
A temetőkben mások otthagyott testének
Tisztátalansága majd meggyőz téged.
40 - Ha a szerelem kerít hatalmába
64.
Bőre, ha megnyílt, lefoszlott,
Nagy rémületet kelt benned.
Ezt látva, ugyane dolog,
Lehet-e még örömed forrása?
40 - Ha a szerelem kerít hatalmába
65.
A testre kent illat sem másé,
Mint szantálfáé és hasonlóké.
Egy dolog illata miatt
Miért vonzódsz egy másik dologhoz?
40 - Ha a szerelem kerít hatalmába
66.
Mivel a test természetes szaga rossz,
Nem jobb-e, hogy nemragaszkodást okoz?
A világ hasztalan dolgaihoz ragaszkodók
Miért fürdetik kellemes illatban?
40 - Ha a szerelem kerít hatalmába
67.
És ha e kellemes illat a szantálfáé,
Hogyhogy a testből árad?
Egy dolog illata miatt
Miért vonzódsz egy másik dologhoz?
40 - Ha a szerelem kerít hatalmába
68.
E test, ha hagyod gondozatlanul,
Csupaszon igen félelmetes:
Haja, körme hosszú, bűzlő foga sárga,
És mocskának szagát árasztja.
40 - Ha a szerelem kerít hatalmába
69.
Miért teszel erőfeszítéseket,
Hogy tisztogass egy magadnak ártó fegyvert –
Az ostobák e földön csak zavart okoznak,
Miközben önmaguk rászedésén fáradoznak.
40 - Ha a szerelem kerít hatalmába
70.
Ha a temetőben egy csonthalmaz
Puszta látványa is felkavarja lelkedet,
Minek örülsz egy városban, mely temető
Eleven csontvázakkal népesítve be?
40 - Ha a szerelem kerít hatalmába
71.
Sőt, e tisztátalan női testek
Fizetség nélkül meg sem kaphatók –
Ha célod elérted, testi fáradtságban és
Pokolbéli gyötrelmekben lesz részed.
8 - Ha vágyak gyötörnek (72-85. vers)
72.
A gyermek vagyongyarapításra képtelen,
Mi öröme lesz hát fiatal korában?
Ha a pénzszerzés felemésztette idejét,
Vágyaival mihez kezdjen öregemberként?
73.
Egyes vágy fűtötte, nyomorult emberek
Az egész napos munkától teljesen kimerülnek,
S megérkezvén haza nyúzott testükkel,
Mint a hullák alszanak el.
74.
Másokat idegenben gyötrik az érzelmek,
Messzire kerülvén otthonról, szenvednek.
Megölelnék gyermekeiket, kedvesüket,
De évek telnek el, mire láthatják őket.
75.
Akik olyasmiért adják el magukat,
Amit soha meg nem kaphatnak,
Célt tévesztett, ostoba haszonlesők
Mások tetteinek sodrásában.
76.
Némelyek áruba bocsátják önnön testüket,
Másokat szolgálnak, szabadságuk nincs.
Feleségük magányosan, fa tövében,
Vadonban szüli meg gyermeküket.
77.
Az ostoba, akit vágya megtéveszt,
Bár félve-félti életét,
Vagyonért háborúba megy,
És zsákmányszerzés helyett rab lesz.
78.
Vágyaik gyümölcseképp egyesek
Úgy végzik, hogy megcsonkítják testüket,
Vagy lándzsától sebesülnek meg,
Míg másokat karóba húznak vagy megégetnek.
79.
Felhalmozása, megóvása, majd elvesztése szenvedés:
Láthatod, a vagyon végtelen bajjal jár.
Akinek a javak szerelme leköti figyelmét,
Nincs alkalma felszabadulni a lét nyomorúsága alól.
80.
A vágyakkal teli emberek
Sokat szenvednek, kis eredménnyel.
Olyanok, mint az igavonó állatok,
Amelyeknek harapásnyi fű jut evésre.
81.
A nehezen elérhető, szabad és értékes emberi születést,
Tetteikkel kiérdemelt szenvedésük révén,
Elfecsérlik ily csekély élvezetért,
Amilyenhez a jószágok is könnyen jutnak.
82.
Az érzéki gyönyör tárgyai bizonyos, hogy átmenetiek,
Ám pokolba zuhanást és hasonlókat eredményeznek.
Kicsiségek elérése miatt mire jó
Állandó apró nyűgökkel fárasztani magad?
83.
Másfelől maga a buddhaság megvalósul
E gyötrelmek milliomod részével.
Így a vággyal teli az ébredésre törekvőnél
Többet szenved, ám fel nem ébred.
84.
Gondold el a pokolbéli és hasonló szenvedéseket,
Amelyek vágyakkal kiérdemelhetők;
Fegyverek, mérgek, szakadékok, tűz
Vagy ellenségek azokhoz nem mérhetők.
85.
Ily módon a vágyakból kiábrándultan
Legyünk boldogok elvonultságban,
Békés erdők mélyén, ahol nincsenek
Sem viták, sem zavaros érzelmek.
3 - Ha nyugtalan vagy (86-89. vers)
86.
Aki szerencsés, holdfény és szantálfa hűsében jár-kel,
Miközben csendes, lágy erdei szellő lengi körül,
És széles, sík kövekből épült, örvendetes palotában
Csak az tölti el szellemét, ami mások javát szolgálja.
87.
Üres kunyhókban, fák tövében, barlangokban
Az ember addig lakhat, ameddig csak akar:
Javak szerzésének és féltésének szenvedését
Teljesen kiküszöbölve, gondtalanul és szabadon.
88.
Ha valaki független, ragaszkodástól mentes
És elvágta kötelékeit mindenhez,
Olyan boldogságra és elégedettségre
Még az uralkodók is nehezen tesznek szert.
89.
Ilyen és hasonló módokon
Elmélkedve a magány számos előnyén,
Le kell csillapítanom zavaros gondolkodásom,
S meditálnom kell az ébredés szellemén!
(Elmélkedés önmagam és mások egyenlőségén:)
52 - Ha céltalannak érzed a létezésedet a sok szenvedés láttán (90-97. vers)
90.
Első törekvésem az elmélkedés
Önmagam és mások egyenlőségén.
Öröm s bánat dolgában mindenki egyenlő,
Ezért úgy kell vigyáznom másokra, mint önmagamra.
52 - Ha céltalannak érzed a létezésedet a sok szenvedés láttán
91.
Bár különböző részei vannak, úgy mint a kéz és a többi,
Mikor a testem védem, egy valamennyi.
Ugyanígy a sokféle, boldog-szenvedő lény is egy abban,
Hogy mindannyian boldogságra vágynak, hozzám hasonlóan.
52 - Ha céltalannak érzed a létezésedet a sok szenvedés láttán
92.
Bár a magam fájdalma
Nem bántja a mások testét,
Mégis, azt a fájdalmat,
Mivel sajátomnak érzem, el nem viselem.
52 - Ha céltalannak érzed a létezésedet a sok szenvedés láttán
93.
Ugyanígy mások fájdalma
Sem érint meg engem,
Mégis, azt a fájdalmat is,
Ha sajátomnak érzem, nehéz elviselnem.
52 - Ha céltalannak érzed a létezésedet a sok szenvedés láttán
94.
El kell űznöm mások szenvedését,
Mert olyan szenvedés az, mint az enyém,
És mások javára kell cselekednem,
Hisz érző lények, akárcsak én.
52 - Ha céltalannak érzed a létezésedet a sok szenvedés láttán
95.
Amikor magamat és bárki mást véve
Boldogságra vágyunk mindketten,
Miért volnék megkülönböztetett helyzetben,
Hogy egyedül saját boldogságomra törekedjem?
52 - Ha céltalannak érzed a létezésedet a sok szenvedés láttán
96.
Amikor magamat és bárki mást véve
Egyikünk sem vágyik szenvedésre,
Miért volnék megkülönböztetett helyzetben,
Hogy másokat nem, csak magamat védjem?
52 - Ha céltalannak érzed a létezésedet a sok szenvedés láttán
97.
Ha az ő szenvedésük nekem nem árt,
És ezért nem is teszek ellene,
A még el nem érkezett szenvedésemet,
Mely most még nem árt, miért előzöm meg?
16 - Ha szíven üt, amit tapasztalsz (98-108. vers)
98.
Helytelen elképzelés azt hinni,
Hogy azt „én” fogom majd átélni,
Mivel más az, aki meghal,
S más, aki újraszületik.
16 - Ha szíven üt, amit tapasztalsz
99.
„Ha bárkit bármikor szenvedés ér,
Önmagát kell megvédenie” – mondják.
Bár a láb fájdalma nem a kézé,
Vajon miért ez hárítja el azét?
16 - Ha szíven üt, amit tapasztalsz
100.
Ha valami helytelen, ne fogjuk rá, hogy
Az énhez ragaszkodás váltotta ki;
Akár a magunk, akár mások számára helytelen,
Legjobb képességünk szerint kell kiküszöbölni.
16 - Ha szíven üt, amit tapasztalsz
101.
Amit folytonosságnak neveznek, mint egy füzér, valótlan,
A halmaz, így a hadsereg és a többi fogalmához hasonlóan.
Ha a szenvedés nem tartozik senkihez,
Ki az, akin úrrá lesz?
16 - Ha szíven üt, amit tapasztalsz
102.
Ha a szenvedés birtokosa nem létezik,
Az enyém s másé között mi a különbség?
A szenvedést magát kell megszüntetnem –
Milyen bizonyosság alapján teszel különbséget?
16 - Ha szíven üt, amit tapasztalsz
103.
Miért kell hát mindenki szenvedését kivédenem?
Nem vitatható, hogy ha szükséges ellene a védelem,
Azt mindenkiére ki kell terjesztenem.
Vagy nem volnánk érző lények valamennyien?
16 - Ha szíven üt, amit tapasztalsz
104.
Minthogy az együttérzés sok szenvedéssel jár,
Miért legyek kitartó fejlesztésében?
Ha viszont a lények szenvedésére gondolok,
Az együttérzés szenvedése nem is olyan sok.
16 - Ha szíven üt, amit tapasztalsz
105.
Ha egyvalaki szenvedése által
Sokak szenvedése megszüntethető,
A szeretettel megáldottak e szenvedést
Vállalnák önmagukért és másokért.
16 - Ha szíven üt, amit tapasztalsz
106.
Ezért Szupuspacsandra bódhiszattva
Bár tudta, a király mit tehet ellene,
Saját szenvedését elfogadta,
Hogy sokak szenvedését kimeríthesse.
16 - Ha szíven üt, amit tapasztalsz
30 - Ha önzést tapasztalsz (107-118. vers)
107.
Így akinek szokásként rögzül tudatfolyamában,
Hogy más szenvedésének enyhítése saját boldogsága,
Miként a lótuszok tavára egy hattyú,
Alászáll a gyötrelmek poklába.
16 - Ha szíven üt, amit tapasztalsz
30 - Ha önzést tapasztalsz
108.
Ha az összes érző lény megszabadulásával
Keletkező öröm óceán
Sem elegendő számomra,
Miért vágyjak saját szabadságomra?
30 - Ha önzést tapasztalsz
109.
Így, még ha mások javára cselekszem is,
Ettől önelégült és önimádó ne legyek!
A mások segítésében lelt örömön kívül
Tetteim gyümölcseként ne reméljek egyebet!
30 - Ha önzést tapasztalsz
110.
Ennélfogva, mivel a legkisebb
Kellemetlenségtől is óvom magam,
Ugyanígy gondolok mások védelmére
Az együttérzés szellemében.
30 - Ha önzést tapasztalsz
111.
Szokásom lett mások
Mag és vércseppjeit
Saját énemnek érezni,
Bár mind öntermészet nélküli.
30 - Ha önzést tapasztalsz
112.
Tehát miért ne tarthatnám
Mások testét önmagamnak?
És azt sem nehéz gondolni,
Hogy saját testem a másoké.
30 - Ha önzést tapasztalsz
113.
Miután önmagamban a hibákat
És másokban az erények óceánját felismertem,
Az énhez ragaszkodásról tökéletesen lemondok,
S mások elfogadásán meditálok.
30 - Ha önzést tapasztalsz
114.
Amennyiben a kéznek és a többinek
Testem tagjaiként viselem gondját,
Miért nem törődöm a lényekkel,
Akik mind tagjai az élővilágnak?
30 - Ha önzést tapasztalsz
115.
Ahogy megszokás révén ezen
Éntelen testet magamnak tekintem,
Miért ne szokhatnám meg ugyanígy,
Hogy azonosuljak más érző lényekkel?
30 - Ha önzést tapasztalsz
116.
Ha ily módon másokért cselekszem,
Önelégültség és önimádat nem jön létre:
Mint mikor magamat etetem,
Nem remélek semmit cserébe.
30 - Ha önzést tapasztalsz
117.
Ezért, miként magamat is megvédem
A legkisebb kellemetlenségtől,
Akként gondolok a lények védelmére,
És gyakorlom az együttérzés szellemét.
30 - Ha önzést tapasztalsz
118.
Így Csenrézi is nagy együttérzéssel
Áldotta meg saját nevét,
Hogy eloszlassa a lények
Egymástól való félelmét.
119.
Nem szabad meghátrálnom a nehézségek elől,
Hisz a szokás ereje révén
Akár olyasvalaki távolléte is szomorúvá tehet,
Aki nevének puszta említése félelmet keltett.
120.
Mindazok, kik gyors menedéket akarnak
Mind maguknak, mind másoknak,
Gyakorolják a szent titkot:
Mások behelyettesítését önmagunkkal.
43 - Ha testi fájdalmaid vannak (121. vers)
121.
Ha a testhez való ragaszkodás miatt
Még apróbb veszélyek is félelmet keltenek,
E félelmet tápláló testet, mint valami ellenséget,
Ki nem vetné meg?
44 - Ha tested vágy gyötri – éhség, szomjúság (122. vers)
122.
Éhező, szomjazó és beteg testünk
Gyógyírjára vágyva,
Madarakat, halakat és szarvasokat ölünk meg
Az út mentén lesben állva.
45 - Ha kényelemre vágysz (123-124. vers)
123.
Testének hasznáért, kényelméért
Van aki megöli atyját és anyját,
S elorozza a Három Drágaság javait;
Az ilyen a legmélyebb pokolban ég majd.
45 - Ha kényelemre vágysz
124.
Miféle bölcs tehát az, aki
Kívánja, óvja és tiszteli e testet?
Ki ne szemlélné és vetné meg úgy,
Mint egy ellenséget?
30 - Ha önzést tapasztalsz (125-130. vers)
125.
„Ha elajándékozom, mit fogok én élvezni?”
Ez az önző gondolat démonra vall.
„Ha én élvezem, mit fogok elajándékozni?”
Ez az önzetlen gondolat istenségre vall.
30 - Ha önzést tapasztalsz
126.
Ha önérdekből másnak ártok,
Pokoli szférákban szenvedek majd.
Ha más érdekében magamnak ártok,
Mindenből a legértékesebb lesz jutalmam.
30 - Ha önzést tapasztalsz
127.
Ha magamat előbbre valónak tekintem,
Nyomorult létforma, szenvedés, ostobaság lesz részem.
Ám ha másokkal teszem ugyanezt,
Boldog létformát és tiszteletet nyerek.
30 - Ha önzést tapasztalsz
128.
Önös célomhoz másokat használva
Magamat kárhoztatom szolgaságra.
De ha mások javáért én dolgozom,
Egy uralkodó hatalmát megtapasztalom.
30 - Ha önzést tapasztalsz
129.
Bármi öröm van a világon, mind abból fakad,
Hogy másokat boldognak akarsz látni.
És bármi szenvedés van a világon, mind abból fakad,
Hogy önmagad akarod boldognak látni.
30 - Ha önzést tapasztalsz
130.
Mi szükség a szót szaporítani?
Az ostoba önérdekből cselekszik,
A megvilágosult mások javára;
Van-e, aki a különbséget közöttük nem látja?
39 - Ha együtt érzel más szenvedése láttán (131-140. vers)
131.
Ha saját boldogságomat más szenvedésére
Valóban el nem cserélem,
A létkörben örömet nem lelek,
S a megvilágosodást el nem érem.
39 - Ha együtt érzel más szenvedése láttán
132.
A szolga munkáját nem végzi el,
Az úr pedig nem ad fizetséget:
Így a jelen élet célja sem teljesül be,
Nem is említve a következőkét, ez után.
39 - Ha együtt érzel más szenvedése láttán
133.
Jelen s jövendő életek boldogsága
Elérésének drága örömét eltaszítva,
Szenvedést okozok másoknak,
S magamra, ostobán, elviselhetetlen szenvedést hozok.
39 - Ha együtt érzel más szenvedése láttán
134.
Minden baj, félelem és szenvedés,
Ami e világon van,
Az énhez ragaszkodásból születik.
Mi dolgom hát e hatalmas démonnal?
39 - Ha együtt érzel más szenvedése láttán
135.
Képtelen leszek elkerülni a szenvedést,
Ha énem teljesen el nem engedem,
Ahogy, ha a tüzet nem eresztem el,
A megégés elkerülhetetlen.
39 - Ha együtt érzel más szenvedése láttán
136.
Ezért, hogy ne ártsak többé magamnak,
És enyhítsem a szenvedését másoknak,
Magamat kell másokért odaadnom,
S másokat énként megragadnom.
39 - Ha együtt érzel más szenvedése láttán
137.
„Másoknak alárendelem magam!”
Ó elmém! légy ezzel tisztában!
Hogy mostantól ne gondolj másra,
Csak ami az összes lény érdeke!
39 - Ha együtt érzel más szenvedése láttán
138.
Mások rendelkezésére bocsátott szememmel és a többivel
Önös célomat megvalósítani éppúgy helytelen,
Mint bármit tenni e szemmel és a többivel
Mások érdekével ellentétben.
39 - Ha együtt érzel más szenvedése láttán
139.
Így első helyen a lényeket tartva
Bármit lássak, ami testemé,
Meg kell vonnom tőle mindazt,
Hogy mások javára fordíthassam.
39 - Ha együtt érzel más szenvedése láttán
140.
Az alacsonyabbakat és a többit magammal azonosítom,
Magamat pedig „más”-nak megteszem;
Hátsó gondolatok nélkül, következőképpen
Kell meditálnom az irigységen, vetélkedésen és önhittségen:
(Elmélkedés az irigységen egy alacsonyabb szempontjából:)
59 - Ha az irigység lesz rajtad úrrá (141-146. vers)
141.
„Őt tisztelik, engem viszont nem.
Vele ellentétben nekem semmim sincsen.
Míg őt magasztalják, engem megvetnek.
Ő boldog, és én szenvedek.”
59 - Ha az irigység lesz rajtad úrrá
142.
„Ő boldog tétlenségben él,
Mialatt én a munkámat végzem;
Őt a világ nagyra tartja,
Engem viszont alsóbbrendű erénytelennek.”
59 - Ha az irigység lesz rajtad úrrá
143.
„De miféle erénytelenségről van szó?
Mint mindenki, én is rendelkezem erénnyel.
Van, akihez képest ő alsóbbrendű,
S van, akinél én vagyok nemesebb.”
59 - Ha az irigység lesz rajtad úrrá
144.
„Erkölcsöm s szemléletem hanyatlik,
Zavaros érzelmeim eluralkodtak,
Ha bármi módon képes rá, gyógyítson meg,
S én elfogadom a vele járó fájdalmat!”
59 - Ha az irigység lesz rajtad úrrá
145.
„De ha nem gyógyíthat meg,
Miért vesz semmibe?
Mi hasznom erényeiből,
Ha engem jobbá nem tesznek?”
59 - Ha az irigység lesz rajtad úrrá
146.
„Nem táplálván együttérzést a lények iránt,
Akik alsóbb létformák baljós torkába kerülnek,
Kifelé erényeit fitogtatva
Igyekszik felülmúlni a bölcseket.”
(Elmélkedés a féltékeny vetélkedésen egy egyenlő szempontjából:)
60 - Ha a féltékenység lesz rajtad úrrá (147-150. vers)
147.
„Ha túl akarom szárnyalni őt,
Kit velem egyenrangúnak tekintenek,
Még vitába is szállok vele,
Hogy biztosítsam magamnak a hasznot és tiszteletet.”
60 - Ha a féltékenység lesz rajtad úrrá
148.
„Erényeimet az egész világon
Minden módon szertekürtölöm,
S gondoskodom róla, hogy az övéiről
Ne szerezzen senki tudomást.”
60 - Ha a féltékenység lesz rajtad úrrá
149.
„Saját hibáimat ugyancsak eltitkolom,
Így őhelyette engem illet majd bizalom.
Én szerzek javakat, vagyont,
Tisztelet nem neki, hanem majd nekem jár.”
60 - Ha a féltékenység lesz rajtad úrrá
150.
„Sorozatos megaláztatását
Kárörvendve nézem majd végig,
Ahogy mindenki nevet rajta,
S mindenfelől szidalmak érik.”
(Elmélkedés a büszkeségen egy magasabb szempontjából:)
61 - Ha a büszkeség lesz rajtad úrrá (151-160. vers)
151.
Azt mondják e nyomorult
A vetélytársam nekem.
De tanultságban, bölcsességben, megjelenésben,
Származásban és gazdagságban felérhet-e velem?”
61 - Ha a büszkeség lesz rajtad úrrá
152.
„Ily módon annak puszta hallatán,
Hogy erényeim mindenki előtt ismertek,
A boldogság teljesen eltölt majd,
S az örömtől hajszálaim égnek merednek.”
61 - Ha a büszkeség lesz rajtad úrrá
153.
„Bár lehet némi vagyona,
Ameddig nekem dolgozik,
Mi létszükségletén túli,
Erővel sajátítom ki.”
61 - Ha a büszkeség lesz rajtad úrrá
154.
„Minden örömtől megfosztom,
Folyton a kárára leszek,
Amiért a létkörben sok száz esetben
Szenvedést okozott nekem.
61 - Ha a büszkeség lesz rajtad úrrá
155.
Ó elmém, számtalan múlt korban
Kerested önmagad javát,
Lám, mi’ gyötrelemmel járt,
S kaptál szenvedést válaszul.
61 - Ha a büszkeség lesz rajtad úrrá
156.
Szenteld hát tényleg magadat
Teljesen a mások javának,
Jó hatását meglátod majd,
Mert a Magasztos szavai nem tévednek.
61 - Ha a büszkeség lesz rajtad úrrá
157.
Ha ezt megtetted volna már
Valamikor réges-rég,
A tiszta, teljes, tökéletes boldogságban
Hiányt jelenleg nem szenvednél.
61 - Ha a büszkeség lesz rajtad úrrá
158.
Ezért éppúgy, ahogy a mások
Mag és vér cseppjeihez
Mint saját énedhez ragaszkodsz,
Más lényekkel ugyanezt tedd!
61 - Ha a büszkeség lesz rajtad úrrá
159.
Legyek zsugori mások javáért!
Bármit lássak, ami testemé,
Kerüljön tőle megvonásra,
S fordítsam a mások javára!
61 - Ha a büszkeség lesz rajtad úrrá
160.
Én boldog vagyok, más boldogtalan;
Én előkelő, más alantas;
Én jót cselekszem, más nem:
Miért nem magamra irigykedem?
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj (161-173. vers)
161.
A boldogságról önként lemondva
Más szenvedéseit magamra vegyem!
Mindig mérlegelve: „Ezt miért teszem?”
Megismerem hibáimat.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
162.
Ami rosszat mások elkövetnek,
Vállaljam magamra, mint saját hibám!
Viszont sokak előtt valljam meg
Saját legkisebb vétségem is!
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
163.
Mások jó hírét magasztalom,
Hogy ragyogja túl az enyém.
Mint a legutolsó szolga,
Dolgozom az ő javukért.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
164.
Énem természettől hibákkal teli,
Pillanatnyi erényeit ezért nem dicsérem.
Sőt elejét veszem, hogy erényeimről
Bárki tudomást szerezzen!
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
165.
Röviden: elmém, önmagad javáért
Ami kárt okoztál másnak,
Az összes érző lény javáért
Hadd szálljon mindaz rád!
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
166.
Ne légy nyakas, erőszakos,
Öntörvényű, arrogáns,
Hanem mint egy újdonsült menyasszonyt,
Jellemezzen alázat, szelídség és önmérséklet.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
167.
Tégy így elmém, és tarts ki emellett,
Mert ha nem így cselekszel,
Ellenszerekkel igázlak le,
És ha nem segít, végzek veled!
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
168.
Ám ha minden intelem dacára,
Elmém, mégis ellenszegülsz:
Minden rossz gyökeret vert benned,
Ideje hát, hogy végezzek veled!
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
169.
Az, hogy felülkerekedtél rajtam,
Csak korábban eshetett meg;
Tisztán látlak már, hová szökhetnél?
Minden pimaszságodon győzedelmeskedem.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
170.
Mostantól önmagad szolgálatának
Még a gondolatát is vesd el!
Minthogy másoknak odaadtalak,
Ne vonakodj, hasznosítsd magad!
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
171.
Ha figyelmetlenség miatt
Nem adlak minden lénynek,
Bizonyos, hogy te adsz át engem
A pokol őreinek.
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
172.
Hányszor játszottál ki ily módon,
S ezért mennyit szenvedtem,
De most minden eddigi gonoszságod felidézem,
És diadalmaskodom önzéseden!
46 - Ha tettre kész vagy, de nem tudod, hogy merre indulj
173.
Ezentúl, ha boldogságra vágyom,
Ne a magam örömére törjek!
És ha magamat szeretném megóvni,
Mindig mások védelmében cselekedjek!
44 - Ha tested vágy gyötri – éhség, szomjúság (174-184. vers)
174.
Minél jobban
Féltem e testet,
Annál sebezhetőbb
Állapotba eshet.
44 - Ha tested vágy gyötri – éhség, szomjúság
175.
Ily mértékben lealacsonyodva,
Ha még e föld összes java
Sem képes vágyait teljesíteni,
Ki fogja azokat kielégíteni?
44 - Ha tested vágy gyötri – éhség, szomjúság
176.
Képtelen vágyból visszás érzelmek
És rossz szándékok támadnak,
Ám aki szabad, elvárástól mentes,
Ami a legértékesebb, abból kifogyhatatlan.
44 - Ha tested vágy gyötri – éhség, szomjúság
177.
Ezért tehát nem adok alkalmat
A test vágyai növekedésére.
A legnagyszerűbb az, mit nem veszek birtokba
Kellemessége ellenére.
44 - Ha tested vágy gyötri – éhség, szomjúság
178.
Végül testem elporlad,
Nem mozdul, más viszi majd el.
E tisztátalan, utálatos alakot
Miért tartom énemnek?
44 - Ha tested vágy gyötri – éhség, szomjúság
179.
Mihez kezdjek e géppel,
Akár él még, akár halott?
Más-e egy földröghöz képest?
Ó, jaj, gőgöm miért nem űzöm el?
44 - Ha tested vágy gyötri – éhség, szomjúság
180.
Figyelmet pazarolva e testre
Értelmetlen szenvedést halmozok;
Pedig mi értelme ragaszkodásnak vagy haragnak
Egy fadarabhoz hasonló dolog miatt?
44 - Ha tested vágy gyötri – éhség, szomjúság
181.
Akár én dédelgetem testemet,
Akár dögevők falják fel,
Nem érez sem ragaszkodást, sem haragot:
Akkor én hozzá miért ragaszkodok?
44 - Ha tested vágy gyötri – éhség, szomjúság
182.
Nem gerjed haragra, mikor becsmérlik,
Mikor dicsérik, nem lesz boldog:
Ha minderről a test tudomást sem vesz,
Akkor mi végett gyötröm magam?
44 - Ha tested vágy gyötri – éhség, szomjúság
183.
A szeretet miatt, melyet e test iránt éreznek,
Egyeseket barátaimnak tekintek;
Akkor miért nem örülök ugyanúgy a szeretetnek,
Amelyet mindenki a saját teste iránt érez?
44 - Ha tested vágy gyötri – éhség, szomjúság
184.
Ezért nem ragaszkodom többé hozzá:
A lények javára e testet átadom.
Mostantól, bár sok vétek szennyezi,
Mindössze cselekvésem eszköztára.
53 - Ha kavarognak benned az érzelmek (185-187. vers)
185.
Megelégelve tehát az ostoba viselkedést,
Ezentúl csak a bölcseket követem,
S nem feledem a figyelmesség intelmét,
Hogy az alvást és letargiát elűzhessem.
53 - Ha kavarognak benned az érzelmek
186.
Az együttérző bódhiszattvákhoz hasonlóan
A kellő próbákat kiállom,
Mert ha nem igyekszem éjjel és nappal,
Vajon mikor érnek véget kínjaim?
53 - Ha kavarognak benned az érzelmek
187.
Ennélfogva, hogy a fátylakat eltávolítsam,
A helytelen ösvényről elfordítom elmém,
S mindig a tökéletes tárgyon,
Elmém szüntelen meditációban nyugtatom.