ÖNKÉPZŐ TANTERV

A BELSŐ ÖSVÉNYHEZ

 

Kedves Olvasó!

Ahhoz, hogy hasznosan tudd felhasználni az itt következő, önképzésedet segítő útmutatásokat, elöljáróban szeretnék néhány alapvető dolgot tisztázni.

Nem tudhatom, hogy foglalkoztál-e már – és, ha igen, mennyit és milyen forrásból – a buddhizmussal, ezért úgy gondoltam, hogy az elején kezdem, te pedig ott kapcsolódj be, ahol jónak látod. Tanácsolnám azonban, hogy e mellett feltétlenül keress egy lámát (szellemi vezetőt), aki a buddhista tanok szóbeli átadásának hiteles közvetítője, aki Sákjamuni Buddha óta a tanítások megszakítatlan szóbeli átadási láncának jelenleg élő és tanító képviselője. A szóbeli tanítás fontossága abban rejlik, hogy az olvasott szöveget saját tudásod és belátásod szerint értelmezed, míg a hiteles tanító félreérthetetlenül magyarázza a belső ösvényt. Az ő útmutatásával leszel képes kialakítani a gyakorlásod gyümölcsöző ösvényét.

Először is említsük meg, hogy a buddhizus nem más, mint egy belső utazás, belső munka önmagunkkal, azaz a szellemi-lelki fejlődés személyes útja a megvilágosodás felé. A keleti gyakorlók nem is használják a „buddhista” megnevezést, hanem „a belső ösvényt követő”-nek nevezik magukat. Az általános értelemben vett „vallás” fogalmát sem alkalmazhatjuk a buddhizmusra, mert félrevezető lenne.

Az ember általában vagy egy vallási kultúrába, vagy egy materialista közegbe születik. Mindkét esetben szüksége van lelki támaszra. Ennek hiányában állandó bizonytalanságban, kételyek közt él, élete lebegő, megfoghatatlan szorongással és aggodalommal van tele. Nehezen talál válaszokat az élet-halál nagy kérdéseire – ha egyáltalán talál –, és a létezés fő értékeinek megfogalmazásában és megvalósításában is nehézségei lesznek. Azoknak, akik egy bizonyos vallási kultúrába születtek, és okos nevelést kaptak, általában megvan a szükséges lelki támaszuk. Kivételt képeznek azok, akiknek a kételyük erősebb, mint a hitük. Azokban viszont, akik materialista közegbe születtek, ha belső adottságuk van rá, kialakulhat a késztetés arra, hogy megkeressék a maguk lelki támaszát. Azt hiszem, nagyon sokan tartozunk ehhez a csoporthoz.

Az iskolában tárgyi tudásunk gyarapítására tanítanak bennünket és kivételes esetben – ha egy kicsit igényesebb tanárunk van – arra, hogy „higgyünk önmagunkban”, legyünk erősek, valósítsuk meg a céljainkat, attól leszünk boldogok. Igen ám, de a céljaink és a boldogságunk elérése alatt azt értik, hogy az anyagi javak és a minél magasabb pozíció elérésében legyünk sikeresek. Tanulunk valamit az együttélés alapvető emberi szabályairól is, ám ezt leginkább a büntetéstől való félelem okán tartjuk be, ritkább az „emberségesség”, mint belülről jövő motiváció.

Ezzel az életvitellel még saját magunknak is ritkán tudunk örömet okozni, nemhogy másnak.  A pillanatnyi boldogságban pedig már benne van a boldogság elvesztésének szenvedése. Sokszor próbáljuk elhitetni magunkkal, hogy jó emberek vagyunk, ezért kényszeresen akarunk segíteni másokon, pedig fogalmunk sincs arról, hogy a másiknak mi a jó. Sőt, tovább menve, még azzal sem vagyunk tisztában, hogy mi szolgálja a mi saját igaz javunkat. Ezt világosan mutatja, hogy a legjobb szándékunk mellett is folyamatosan követünk el olyan dolgokat, amelyek később a szenvedésünk forrásainak bizonyulnak.

Térjünk vissza oda, ahol abbahagytuk a buddhizmus tárgyalását.
A jelenlegi tanítások Sákjamuni Buddhától származnak, aki 2500 évvel ezelőtt élt és tanított a mai India és Nepál területén. Nagyon egyszerűen és érthetően megfogalmazta számunkra a létezés és a boldogság nagy titkát a Négy nemes igazság kifejtésével:

a szenvedés jelen van életünkben
a szenvedésnek oka van
a szenvedés megszüntethető
a szenvedés megszüntetésének módja: a belső ösvény gyakorlása

Az ezekre vonatkozó tanításokat az ajánlott könyvek elolvasásával megkaphatod. A lényeg azonban az, hogy Buddha nem csak megállapításokat tett a szenvedésre vonatkozóan, hanem gyakorlásával megszabadította önmagát minden szenvedéstől, és a saját tapasztalatára alapozva megadta nekünk is a módszert a megszabadulásra.

A buddhizmus tanítása szerint ez az életünk olyan fontos, mint a minden vágyunkat teljesítő drágakő, mert ebben az életünkben már rendelkezünk az adottságokkal ahhoz, hogy itt és most elérjük az összes szenvedéstől való tökéletes megszabadulást. Azonban ez nem az egyetlen életünk, ezt megelőzte számtalan élet, és számtalan élet vár ránk ez után. Újraszületéseink minőségét és körülményeit cselekedeteink minősége, azaz karmánk határozza meg, melyet életről életre tovább örökítünk, így, ha ez életünkben nem szabadulunk meg, lehetőségünk van – az érdemek gyűjtése és bölcsességünk fejlesztése nyomán – egyre kedvezőbb helyzetbe kerülni, majd végül a megvilágosodást elérni. Egyéni fejlődésünknek az ad valódi értelmet, ha arra törekszünk, hogy valamennyi érző lényt segíteni tudjuk szenvedésük enyhítésében és végleges megszüntetésében.

Tudjuk, hogy nagyon sokfélék vagyunk, szinte minden ember más és más, így nem lehet egyetlen módszert adni a boldogság eléréséhez. Úgy mondják, hogy ezért Buddha 84 000 különböző tanítást adott, hogy minden lényhez elérjen, bármilyen szellemi beállítottságuk is legyen. Ezért aztán a buddhizmusnak igen sokféle ága van, melyek azonban kiegészítik egymást, követőik nem harcolnak egymással, kölcsönösen tisztelik egymás gyakorlásának hagyományait. A céljuk ugyanis egyezik, csak elérésének módszere különböző.

Így kialakult a buddhizmus gyakorlatának három egymásra épülő fő fokozata:

A keskeny út lényege: A srávaka (hallgató) és a pratjékabuddha (magányos buddha) ösvényéből áll. Gyakorlói saját megszabadulásukra koncentrálnak és a buddhizmus alapvető tantételeit tanulmányozzák annak érdekében, hogy elérjék a megvilágosodást. Nézeteik szerint egy világkorszakban csak egy buddha jelenik meg, így a megvilágosodás elérése rendkívül hosszú időt vesz igénybe.

A széles út lényege: E szerint az együttérzés és a bölcsesség, a meditáció módszerével olyan szintre emelhető, hogy ezáltal bárki elérheti a megvilágosult állapotot, tehát egy világkorszakban számtalan lény érheti el a buddha állapotot. A gyakorlók indíttatása pedig nem csak saját megszabadulásuk elérése, hanem valamennyi lény segítése ezen az úton.

A gyémánt út lényege: Az együttérzés és a bölcsesség kiteljesítése olyan speciális meditációs gyakorlatok által, melyek segítségével a megvilágosodás akár egy élet alatt is elérhető. A megszabadulás elérésének fő célja azonban nem az egyéni boldogulás, hanem minden lény segítése mindaddig, míg valamennyien el nem érik a buddha-állapotot.
Ennek az irányzatnak Tibetben négy fő ága alakult ki:

Az a hagyomány, melyben most jársz, a kagyüpa (szájhagyomány útján terjedő) vonal.

A gyémántút buddhizmus valamennyi ágára – így a kagyüpa vonalra is – jellemző, hogy két alappillére van: az együttérzés és a bölcsesség. A valódi együttérzés nem egyenlő a sajnálattal, a bölcsesség pedig nem az intellektuális tudást, hanem a spirituális bölcsességet jelenti. Az együttérzés során valóban átérezzük azt, amit a szenvedő lény érez, a bölcsesség segítségével pedig pontosan úgy tudunk segíteni rajta, ahogy az neki a legjobb. Az együttérzés bölcsesség nélkül nem ér semmit, sőt ártalmas is lehet, a bölcsesség pedig együttérzés nélkül nem eredményes. A madár két szárnyához szokták hasonlítani ennek a két megvilágosult tevékenységnek az együttműködését. Nincs szárnyalás, bármelyik is hiányzik, vagy nem tökéletes. Életeink során mindvégig arra törekszünk, hogy elérjük ezt a képességet, vagyis a megvilágosult állapotot, hogy minden lény javát eredményesen szolgálhassuk.

Amikor félelmed megérinti valakinek a fájdalmát, az szánalommá válik, amikor szereteted érinti valaki fájdalmát, az együttérzéssé válik.A szánalomban rettegés van. Az ego retteg attól, hogy – akár csak egy pillanatra is – elveszíti a kontrollt. Fontos, hogy az ember ne határolja el magát másoktól, az együttérzés a határok feloldásáról szól” – Láma Csöpel.

A gyémánt út követése során számtalan gyakorlási mód közül magad választhatod ki a számodra megfelelőt. Ezek közül a legfontosabbakat ismerheted meg az alábbi tanterv követése során. Vannak olyan módszerek, melyek tanítás és meghatalmazás nélkül is gyakorolhatók, vannak azonban olyanok, melyek gyakorlásához feltétlenül szükséges egy hiteles láma tanítása, különben könnyen eltévedhetünk, és gyakorlásunk akár kárunkra is lehet.
 
Az önképzéshez, az alábbiakban, javasolni fogom a Meditáció Központunk által kiadott könyveket olyan sorrendben, ahogy azokat érdemes kézbe venni és áttanulmányozni. A bennük foglalt ismeretek egymásra épülnek, így a sok új fogalmat könnyebb lesz megjegyezni. Minden javasolt könyv esetében röviden utalni fogok annak tartalmára is.

Az önképző tanterv első fejezetében tehát először olyan könyveket ajánlunk, melyekben megismerkedhetsz a buddhizmus alapértékeivel, terminológiájával. Második fejezetében mélyebb, részletesebb, általános témákat érintünk, melyek betekintést engednek a buddhista filozófia és életvitel részleteibe. A harmadik fejezetben azokat a meditációs módszereket ismerheted meg, melyek meghatalmazás nélkül gyakorolhatók. A negyedik fejezetben pedig azokat a meditációs módszereket találod, melyek csak meghatalmazással gyakorolhatók, és jó, ha ezt megelőzi az előzőekben említettek alapos tanulmányozása.


I. BEVEZETÉS A BUDDHIZMUS TÉMAKÖRÉBE, AZ ALAPFOGALMAK TISZTÁZÁSA ÉS AZ ÁLTALUNK KÖVETETT GYAKORLÁSI MÓDSZEREK ELHELYEZÉSE A BUDDHIZMUS NAGYOBB RENDSZERÉBEN


1.
Láma Csöpel: Az érzelmek tiszta energiái

Fontos bevezető tananyag lehet. Tisztázza a buddhizmus fogalmát. Ez alatt vagy az elme megismerésének tudományát értjük, vagy tanítást bensőnkről, szellemünk igaz természetéről.

Olvashatunk az elméről, az öt alapérzelemről, az elme folytonosságáról – az inkarnációról, az érzelmekkel való bánásról, a meditációról, mely az elménk megismerésének módszere, a karmáról, az öt érzelemről és az öt bölcsességről.


2.
Láma Csöpel: Miért meditáljunk?

A kis könyv alapvető kérdésekre ad választ azok számára, akiknek teljesen új ez a témakör:


3. Trinley Norbu nyomán Csöpel Láma: Vannak-e csodák?

A könyv számos témában ad közérthető tanítást és magyarázatot a buddhista gondolkodásmód, filozófia és életvitel terén:


4. Cültrim Rinpocse: A megvilágosulás szellemének ereje

Ez a könyv szinte minden fontos kérdést érint, amelyre annak van szüksége, aki komolyan és mélyrehatóan akar foglalkozni a belső ösvénnyel. Közérthető tanítást kapunk Cültrim Rinpocsétől a megvilágosulás szelleméről, az hat paramitáról, a meditáció fontosságáról, saját szellemünk képzésének fontosságáról, érzelmeinkről és azokról a módszerekről, melyekkel elérhetjük a teljességet.

Ajánlható ez a könyv mindenkinek, aki igaz tanításra vágyik.


5.
Csögyam Trungpa: Nyitottság és gyengédség

Rendkívüli tanítás a hat paramitáról, ezeknek a hétköznapokban való alkalmazásáról, az együttérzésről, mely egy bennünk lévő lágy pont, egy érzékeny nyílt seb. Minden embernek van egy ilyen alapvető gyenge pontja, sőt még az állatoknak is.

Néha az emberek a fájdalmas pontot, a nyílt sebet „vallásos meggyőződésnek” vagy „misztikus tapasztalásnak” fordítják. De ennek nincs semmi köze a buddhizmushoz, vagy a kereszténységhez, sőt egyáltalán semmi máshoz sem. Ez egyszerűen egy fájó pont, és ez nagyon jól van így – legalább valahol elérhetők vagyunk. Ezen keresztül fejleszthetjük együttérzésünket és a szeretetünket, melyről ez a fontos tanítás szól.


6.
Allan Wallace nyomán Láma Csöpel: Tovatűnő álomképek

A cím kiválóan összefoglalja azt, hogy a könyv mivel foglalkozik. Érdemes elolvasni és elgondolkozni a tartalmán. Buddhista filozófia gyakorlati módon bemutatva a mai embernek.


7.
Láma Csöpel: Gyógyító erőtér – Tudat-test energiamező –
Egészség-tudat az informatika korában és az ősi gyökerű műveltségekben

„Könyvünk szövegét részben gyógyítókkal, kvantumfizikusokkal és agykutatókkal folytatott beszélgetések feldolgozásával szerkesztettük – nevük megtalálható könyvünk végén” – írja a szerző a mű elején, amire rendkívül fontos emlékeznünk a könyv olvasása során.

„Az ősi kultúrák és a ma is létező természetközeli műveltségek a világmindenséget egy teljességnek, egy körnek látták, és látják ma is sok helyütt a világon. Szemléletük holografikus, mely szerint a világmindenség minden egyes része, még a legapróbb is, magába foglalja az egészet. Ezek a műveltségek, melyek legfőbb jellemzője a belső ösvény követése, azt tartják, hogy az ember, a szemlélő alany, nem külső figyelője a világnak, hanem holografikus módon elválaszthatatlan a teljességtől. A világmindenség az ember tágabb értelemben vett teste, amelynek minden eleme kölcsönhatásban áll egymással, és minden eleme információt hordoz az egészről. E műveltségek törekvése a mindenkori legmagasabb cél elérésére irányul, amely az ember elvezetése a tévhiteken alapuló zavaros és szenvedéssel teli tudatállapotokból a tisztánlátás teljességhez vezető útjára, illetve a legvégső szinten, magának a teljességnek a közvetlen megtapasztalásához. A teljesség átélése mindannyiunk legtermészetesebb állapota, mely egyben megszabadít minden szenvedéstől, és a zavaros tudat álomszerű állapotából történő végérvényes és tökéletes felébredés sosem múló boldogságával jár”.

Hát erről szól ez a könyv – a legfontosabb dologról, ami egyáltalán érdekelhet bennünket az éltünk során. Lássuk ezt be, és ennek alapján értékeljük át materialista világnézetünket, mely kiszakítja az embert a világmindenség szövetéből.


8.
Láma Csöpel: Hogyan teremtjük a világot?!

Ez a könyv rendkívül fontos ismereteket tartalmaz, bárki számára tanulságos lehet!

„A kvantummechanika kutatásai egy olyan valóságot fednek fel, amely összeegyeztethetetlen a durva jelenségekkel. Mégis, még a kísérleteket végző fizikus, vagy a fizika filozófusa is, aki érti a kutatás mögöttes jelentését, a saját életét – otthonát, munkáját, családját – közönséges, nem-kvantum módon tapasztalja meg. A tapasztalati életben semmi sem változott. Vajon szükséges-e szétválasztani a kvantumfizika felismeréseit a hétköznapi élet tapasztalataitól? Ha megismerésünk képes a valóság természete kvantummechanikai szemléletének mélységeibe alámerülni, vajon a hétköznapi tapasztalásunknak továbbra is a kvantum előtti világszemléletben kell-e tocsognia? Hogyan lehet a tapasztalatot és a felismerést összeegyeztetni? Általában szólva, úgy látszik, a fizikusokat nem igen érdekli a kvantummechanika felismeréseinek beültetése a hétköznapi életbe. Azonban a felismerés beültetése a tapasztalatba pontosan az, amiről a buddhista szemlélődés gyakorlata szól. Felismeréshez jutni, és a felismeréssel azután gyümölcsözővé tenni létünk minden mozzanatát, sok-sok nemzedék óta, ez a buddhista szemlélődés gyakorlóinak a „szakterülete”. A jövő majd megmutatja, hogy a kvantumfizikusok és a buddhista szemlélődők felismeréseinek egybeesései milyen mélységekig terjednek. Az bizonyos, hogy érdemes alaposan megvizsgálni.

A kvantumfizika csak lehetőségekkel számol, amelyekből választva a tapasztalat létrejöhet, azonban természetszerűleg adódik a kérdés: ki, mi választ a lehetőségek közül, kinek, minek a választása szolgál alapul az adott tapasztalat létrejöttéhez? Rögtön kiderül, hogy a figyelőt sem lehet kihagyni. A figyelő nézőpontja mindennek az alapja”.

„Minden lény egyszerre több különböző világban él. Az egyik a sejtjeink világa. Egy másik az atomjaink világa. Következő a nukleonok világa. Ezután következnek a finomenergia test világai. Mindezek teljesen más-más világok, melyeknek teljesen különböző, saját matematikájuk, saját nyelvük van. Azonban ezek kiegészítik egymást, mert én a saját atomjaim vagyok, de a saját sejtjeim is vagyok, és a saját energiatestem is vagyok. Mind igaz, csak az igazságnak más-más szintjei. A tudomány és a filozófia feltárta az igazság legmélyebb szintjét, ami az egység elemi szintje. A valóság legmélyebb szubnukleáris energia szintjén te és én egyek vagyunk. A környezetünkben lévő dolgokat, a testünket valamint az elménket – a gondolatokat, érzelmeket és így tovább – ugyanazoknak az energiáknak a játéka teremti. A mindenben tevékeny alkotó energia folytonos, szétvághatatlan”.

„Az emberiség minden tanítója ugyanazt mondta, hogy az élet célja a Földön az, hogy egyesüljünk a saját eredeti megvilágosult természetünkkel… Ezt csak egyféleképpen lehet elérni, el kell indulni a belső ösvényen mindazzal a hévvel, értelemmel, bátorsággal és leleményességgel, amire csak képesek vagyunk önmagunk átalakulásának érdekében”.

„Buddha mondta: Én megmutatom a szabaduláshoz vezető utat, de tudjátok meg, a szabadulás rajtatok múlik”.


9.
A Három fejezet szútra

A szútra magyarázata kapcsán alapvető fogalmakat tisztázhatunk.


10.
Csögyam Trungpa nyomán Láma Csöpel: Menedék, Buddha, Tan, Közösség

A menedék szertartás egy útjelző táblája annak, hogy buddhisták lettünk és nem teisták (istenközpontúak).

Amikor menedéket veszünk, elkötelezzük magunkat a buddhista ösvényhez. Ez egy rendkívül egyszerű és gazdaságos megközelítés. Olyan ösvényen fogunk járni, melyet Buddha 2500 évvel ezelőtt jelölt ki, és saját maga, valamit tanítványai végigjárták, bizonyítva ezzel annak helyességét. A menedék nem jelenti azt, hogy elveszettek vagyunk, és ezért minden nehézségünket valami vagy valaki másra átruházzuk. Nem lesznek segélycsomagok, vagy biztonsági intézkedések, sem elkötelezett segítők. Magunkra vagyunk utalva, de van hiteles mintánk.

A menedék szertartás a végső elhatározást képviseli. Miután elismertük, hogy az egyetlen valóságos megmunkálni való mi magunk vagyunk, és ezt nem lehet kikerülni, menedéket veszünk a Buddhában mint példában, a Tanban (Dharma) mint ösvényben és a Közösségben (Szangha) mint társakban. Azonban ez egy teljes elkötelezettség önmagunk felé. Kezdetét veszi egy magányos utazás, melynek során a tanító részvétele a biztosíték arra, hogy dolgozni fogunk önmagunkon anélkül, hogy bárkire támaszkodnánk, és nem esünk ugyanabba a hibába, mint előtte. Felelőssé válunk önmagunkért.

A könyv a továbbiakban részletesen kifejti a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában való menedékvétel lényegét.


11.
Csögyam Trungpa nyomán Láma Csöpel: Önátadás és odaadás

A könyv részletesen foglalkozik az alábbi témákkal:


12.
Kün-Zang Lama szóbeli tanítása, ahogy Patrul Rinpocse leírta – 1. kötet: A drága emberi test

Az általános külső előkészítő gyakorlatokat tárgyalja

1. fejezet: A szabadságok és adottságok elérésének nehézségei, a tanítások hallgatásának módja

  • motiváció
  • magatartás
  • A kifejtendő dharma tárgykörök
  • elmélkedés a szabadságokon
  • elmélkedés az adottságoknak nevezett speciális dharmán
  • 16 egyéb kedvezőtlen állapot
  • Elmélkedés példákon, amelyek megmutatják, milyen nehéz elnyerni az emberi testet.


    13.
    Hogyan segít a dharma élni és meghalni – Patrül Rinpocse: Az élet mulandósága, Kün-Zang Láma szóbeli tanítása, 2. kötet

    2. fejezet: Az élet mulandósága
    Elmélkedés a mulandóságon a külső környezet, a világegyetem szemlélése által
    Elmélkedés a mulandóságon a világegyetemben élő lények szemlélése által
    Elmélkedés a mulandóságon a nemes lények szemlélése által
    Elmélkedés a mulandóságon a világi vezetők szemlélése által
    Elmélkedés a mulandóságon különböző példák szemlélése által
    Elmélkedés a mulandóságon a halál bizonytalan okainak szemlélése által
    Elmélkedés a mulandóságon mindig intenzíven emlékezve rá

    Cele Nacog Rangdröl: A figyelmesség tükre – részletek
    A halál óráján a dharma az egyedüli segítség
    Részletes magyarázat a halál menetének általános módjáról
    Hogyan oldódnak fel a külső elemek
    Hogyan oldódnak fel a belső gondolatok
    Hogyan gyakoroljunk a halál eljövetelén

    Chögyam Trungpa: A figyelmesség alapjai
    Megjegyzések a figyelmesség hagyományával kapcsolatban
    A figyelmesség alapjai
    A test figyelmessége
    Az élet figyelmessége
    A törekvés figyelmessége
    Az elme figyelmessége


    14.
    Láma Csöpel: Eszmélésről-eszmélésre – Elmélkedések 28 napra – Négy gondolat, amely az elmét a belső ösvény felé fordítja

    Minden napra 4 versszakot ajánl a könyv, melyek naponta felidézik számunkra a négy legfontosabb gondolatot elménk megszelídítése és gondolkodásunk új irányba fordítása érdekében. Ezek: a drága emberi test, a mulandóság, a tett, ok és gyümölcs és a kényszerű lét körének gondolata.

    Amíg elvárások és félelmek határozzák meg életünket, nem vagyunk függetlenek, így a szenvedés mindig megtalál. Óvakodjunk ezért attól, hogy a nyolc világi dolog reményei és félelmei vezéreljenek, melyek a következők:

    nyerés – vesztés
    dicséret – elmarasztalás
    jó hírnév – rossz hírnév
    öröm – fájdalom

    Ezek elkerülésében és életünk valódi értékeinek megtalálásában segít bennünket az elmélkedés a négy gondolaton.

    Az elmélkedések szövegeit a belső ösvény nagy tanítói – Buddha, Nágárdzsuna, Santidéva, Karmapa, Patrul Rinpocse és mások – szavaiból válogattuk.


    15.
    Csögyam Trungpa – Láma Csöpel: Egyet okolj mindenért!

    A könyv a gyakorlóvá válás első lépéseit tárgyalja.

    Amikor életünkben egy kihívással találkozunk, egy helyzetet meg kell oldanunk, két út áll előttünk: vagy engedjük, hogy a karma szele elragadjon, vagy a saját lábunkra állunk.
    Ha a karma szele elragad bennünket, szenvedésen kívül ne számítsunk másra.
    Ha a saját lábunkra állunk, elindulhatunk a valódi megoldás felé vezető úton, amelynek első lépései a következők:

    – Válasz: ember.

    – Válasz: kétféle ember létezik:
    1. gyakorló – akinek van belső szellemi útja
    2. nem gyakorló – akinek nincs.
    Ha azt válaszoljuk, hogy gyakorlók vagyunk, a kérdés a következő lesz:

    – Válasz: a tudatomon dolgozom. Ez azt jelenti, tudom, hogy a valóságot a tudat teremti, ezért sosem keresem a boldogságom illetve szenvedésem okait a tudatomon kívül. Így sosem felejtem el, hogy a jelszavam mindig a következő:

    – ez az egy nem más, mint az énhez ragaszkodásom, azaz a zavarosan működő tudatom. Az én egyenlő a zavaros tudattal, amely hamis világot teremt, és elhiteti velünk, hogy az a valóság. Ezáltal elvág minket a valóságtól, s az eredmény: szenvedés.

    – A gyakorló számára minden gyakorlás.
    – A gyakorló csak kétféle tevékenységet végez az élete során:
    1. ülőgyakorlást
    2. két ülőgyakorlás közötti gyakorlást – a hétköznapi életben.

    – A gyakorló életében csak kétféle dolog történik:
    1. a gyakorlást segítő dolog
    2. a gyakorlást gátló dolog
    – Lehetnek kellemes vagy kellemetlen dolgok, amelyek gátolnak a gyakorlásban, és lehetnek kellemes vagy kellemetlen dolgok, amelyek segítenek. Átminősül minden. Nincs értelme futni a boldogság után, és futni a szenvedés elől. Minden gyakorlás.
    – Minden a Láma jelzése. A gyakorlást segítő körülmények a Láma gondoskodása, a gyakorlást (látszólag) akadályozó körülmények a Láma együttérzésének a jelei.
    A gyakorlónak mindezek alapján át kell értékelnie az életét. Nem szabad többé a beidegződött szokásainkra hallgatni.
    Ezekkel a lépésekkel indulhatunk el a valódi gyakorlóvá válásunk útján.


    16.

    17.

    18.

    19.

    20.

    FOLYTATÁS KÖVETKEZIK...