Húsvéti Ünnepség Taron
Buddhista Közösségünk idén is szeretettel várja a hozzánk érkezőket hagyományos Húsvéti Ünnepségünkre, melyet a tari Kőrösi Csoma Sándor Emlékparkban és a Szabadító Buddha Anya Templomban rendezünk meg idén is.
A húsvét az egyik legfontosabb ünnep a keresztények számára, a Krisztus-központú kalendárium központi főünnepe. A valláson kívül a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, a húsvét egybeesik a tavaszi nap-éj egyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, amikor tavasszal a természet újjászületését ünnepelik. Az ünnep angol neve, az ‘Easter’, az ünnephez kapcsolódó egyiptomi Istár istennő nevéből ered, aki a tavasz, az emelkedő reggeli fény, és a termékenység istennője volt. Az ünnep termékenységi volta miatt kapcsolódnak hozzá a jó ismert jelképek, a nyúl, a tojás, a barka vessző.
Magyarországon is számos népszokás, hagyomány alakult ki és maradt fenn a húsvéttal kapcsolatban. Magyar népszokás a locsolkodás, a tojásadás és a zöldág-hordás, más néven villőzés, mely tavaszhívó termékenységi szertartás volt, valamint a kiszejárás vagy kiszehajtás, amely szintén a téltemetésnek, tavaszvárásnak színes megnyilatkozása, és betegségűző rítus volt.
Tibetben mind az őszi, mind a tavaszi napéjegyenlőséget a sárkánnyal hozzák összefüggésbe. Ellentétben az európai démoni jellegű társával, a tibeti sárkány a kreatív, teremtő erők megjelenése, pozitív szimbólum, amely a menny, a változás, az energia, a gazdagság és a kreativitás erős férfi jang elvét képviseli. A buddhizmus kék vagy azúr színű sárkánya a tavaszi napéjegyenlőség idején az égbe emelkedik, és jelképezi ezáltal a fény növekvő erejét tavasszal. A sárkányok képesek az időjárást is befolyásolni, továbbá a sárkány Vairócsana, a fehér színű buddha hátasállata.
A japán buddhista kultúrában is nagyon fontos ünnepnek számítanak a napéjegyenlőségek napjai, amikor a napfény és a sötétség hossza egy napon belül azonos. Ilyenkor a buddhista templomokban szertartásokat végeznek, hogy érdemeket gyűjtsenek a hívők és az eltávozottak számára, hogy a „túlpartra” jussanak, azaz megszabaduljanak a szenvedés világából.
